Normális, hogy a férjem nem segít?

Nektek tényleg jól esik egy két hét múlva szülő kismamát ekézni? Nem mindegy most már, hogy mikor lett ilyen? Nehogy ám ne sírva álljon fel a monitor elől, jót tesz ez neki is, a picinek is. Tuuúdom, gondolkodott volna előbb.

Kérdező, most már próbálj meg nem agyalni feleslegesen, amennyit tudsz próbálj pihenni. A felesleges rágódásra van legkevésbé szükségetek. Majd szülés után meglátod, mennyit változik a férjed viselkedése, a holnap gondjait hagyd meg holnapra. Nem azért mert az megoldás, hanem mert ez az idő nem alkalmas. Dúdolgass magatoknak, képzeld el a picidet, hogy milyen kis cuki lesz, nemsokára találkoztok. Minden jót nektek!

Ez nem ekézés, szimplán ártatlan kérdések. De ha ezen meg lehet sértődni, akkor nem csodálom, hogy annyira konfrontációkerülő szegénykém, hogy nem volt képes ilyeneket sokkal régebben megbeszélni a férjével. Az én feleségem a megismerkedésünk hajnalán megtanulta, hogy ha akar valamit, akkor ki kell nyitnia a száját, mert nem vagyok gondolatolvasó, cserébe szeretem és megteszek bármit, ha tudom, hogy mi segítene rajta. Hiába megy sok minden szó nélkül, nem megy minden, és nem megoldás, ha ő csendben magában mérgelődik, hogy megint nem segítettem valamiben, miközben fogalmam sincs, hogy bármi baja van.

Mivel a 9. hónapban van, házasok, gyermeket vállaltak, gondolom a férje sem robbanna fel mérgében, ha a tudtára adná, hogy "drágám, mi lenne, ha kétnaponta főznél valamit munka előtt vagy után?"

Az én férjem is mindig fáradt.

Én is fáradt vagyok. Tehát leszarjuk mindketten.

Ha már nagyon kupi van, úgyis ő vesz hamarabb erőt magán és rak rendet. Én inkább a kisebb, kevesebb energiát igénylő dolgokat csinálom meg.