Történt már tragédia a családodban?

Nagymamámat halálra gázolta egy nő, este a sötétben, mikor tőlünk ment haza, karácsony napján, mert nem előre figyelt, hanem a gyerekre az anyósülésen. Tizenhárom olyan sérülése volt a jegyzőkönyv szerint, amelyek egyenként is halálosak lettek volna. A kocsi jócskán féktávolságon túl állt meg, szintén jegyzőkönyv szerint, nem megindokolhatóan (ergo: fékezés nélkül ütötte el, és utána sem lépett a fékre azonnal).

Mivel a nagymamám csak egy bolond vénasszony volt, szegény nőnek meg ott az egész élete és a két kisgyereke, ezért addig mutyiztak az ügyön, amíg végül nemhogy nem csukták le, még a jogosítványát sem(!!!!) vették el. (Például: a jegyzőkönyvet újra felvetették, másik szakértővel. Ebből a verzióból rejtélyes módon eltűnt a megjegyzés, amely arra vonatkozott, hogy nem fékezett.)

Ennyit ér egy ember élete. Egy családot tett tönkre, de az senkit nem érdekelt.

3 éves unokaöcsém veleszületett szívprobléma miatt halt meg 3 nappal az életet mentő műtét előtt.

7 éves unokahúgom 1 hónappal a 8 születésnapja előtt leukémia általi komplikációban - agyvérzésben halt meg.

Édesapám túlélt szerencsésen egy hátsófali szívinfarktust és 12 kemot.

Öreganyám a pandémia alatt halt meg az idősek otthonából a kórházba szállítva, emberi mulasztás miatt.

Nagynéném lánya huszonévesen meghalt orvosi műhiba miatt. Mintha ez önmagában nem lenne tragikus, még volt pofájuk először a szülőket hibáztatni, hogy késve vitték be meg otthon nem kezelték (egy veleszületett, kezelt betegsége volt és egy emiatt szükséges - előre tervezett - rutinműtétre feküdt be, teljesen panaszmentesen) stb stb. Nagynéném belebetegedett az egészbe, az elméje sincs rendben azóta (20+ éve). Több év pereskedés után végül kimondták, hogy igenis orvosi műhiba volt, kártérítést is fizetett a kórház, de ez a lányát már nem támasztotta fel.

Apai oldalról volt egy szintén huszonéveskori halál, öngyilkosság. Fiatal, jó családból származó, jómódú, csinos, friss házas nő az újonnan vásárolt lakásuk ablakából ugrott ki a sokadik emeletről. Nem hagyott búcsúlevelet, se mást, senki sem értette, miért tett ilyet. Valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni. Az anyukája évtizedekkel élte túl a lányát és élete végéig magát hibáztatta a történtekért.