Csak szerintem reagálta le illetlenül az anyósom az első unoka érkezését?

Próbáld meg nem túl komolyan venni a szavait és a későbbi megnyilvánulásait is így kezeld. Nem kell elnézni neki, ha bánt, de válaszolt szenbtelen hangnemben. Pl:

-Mid lesz?

-Lány.

-Jobb lett volna a fiú.

-Anyuka, vagy isteni csodát tesz vagy a tudományt fejleszti addig, hogy rendelni lehessen a baba nemét, addig meg legyen szíves a fiát megtanítani a dologra, mert csak rajta múlik.

Ne érzelmi szinten kezeld őt, a körülményei és a vélt neveltetése nem indokolja a nyers bunkóságot, de magadnak spórolsz meg egy adag idegbajt, ha nem rágódsz tovább a szavain. Örülj a férjednek, a babátoknak és zárd ki anyósod gondolatait az életedből.

Szegény asszony sötét, mint az éjszaka...

N

Páromnak van egy bátyja. Anyós mesélte, hogy mikor terhes lett, mindenki örült, hogy fiú. Na megszületett párom bátyja, pár hónaposan látszott, hogy barnás lesz a szeme. Na egyből meg lett szólva a nagymama, hogy de miért nem kék - hisz a mamának, papának is kék, anyóséknak is... a lényeg, hogy a mama kék szemet várt. És többször tett erre megjegyzést, amíg bele nem törődött. Majd megszületett 2 évvel később párom, akinek kék a szeme, de még azért párszor odaszúrta a mama, hogy de kár, hogy az elsőszülöttnek nem kék...

Röviden: van, akinek semmi nem jó...

Na egyből meg lett szólva a nagymama ÁLTAL, hogy...

Bocsánat, az a szó kimaradt.

Az én anyám lányért szurkolt, mert 2 lánya van, a gyereket csak lányban tudta elképzelni.

(Mondjuk én nem sértődtem meg ezen)

Aztán megszületett a fiam - nem tudtuk előre a nemét - és anyám az első pillanattól kezdve úgy imádta, hogy szó nélkül adta volna érte az életét. De a fiam is őt.

Nem kell az ilyen mondásokat mellre szívni, az igazi érzelmek később fognak kiderülni!

Én anyósom dettó ugyanez. Most bezzeg jajj kisunokám ( pedig leszarja amúgy a kislányt, csak megjátsza magát mindig). Várom a második kisbabám és már megkaptam tőle hogy :

- Remélem ez fiú lesz.

Nem normális, pont ezért nem is hívjuk át sűrűn.