Szülőknek, nagyszülőknek mikor mondtátok el, hogy nem lesz unoka?

Egyedüli gyerek vagyok a családban, igaz, már 24 éves.

A családom gyerekként durván elkényeztetett, mindenki szemében én voltam a "kishercegnő". Amit akartam, az úgy volt.

Pl. ha a nagyszüleimnél aludtam, és reggelire tortát, süteményt akartam, akkor a tatám reggel 10-kor ment a kedvenc cukrászdámba. 7 éves koromban a nagybátyám Disneylandbe vitt, mert megkérdeztem, elvinne-e a szülinapomon. Más, ha valami nagyobb dolgot szeretett volna, arra várnia kellett karácsonyig, születésnapig. Én maximum kétszer kértem, és megkaptam.

De ahogy nőttem, ebből egyre több konfliktus volt, mert a tárgyak mellett sokat is foglalkoztak velem, ami egy idő után már sok volt nekem. Pl. 16-17 éves koromig szerettem, ha mindenhová autóval vittek, miután megcsináltam a jogsit, már egyedül szerettem volna menni. Vagy gyerekként, kiskamaszként sokat utaztam a nagyszüleimmel, később meg már inkább barátnőkkel, barátokkal mentem erre-arra, és nem arra vágytam, hogy a nyugdíjas nagyszüleimmel várost nézzek, vásárolgassak. Szóval nagyon nehezen fogadták el, hogy kezdtem felnőni/felnőttem.

Kb 4 éve megy a "na majd ha gyereked lesz" téma, meg hogy ők mennyire fogják majd szeretni, anyukám pl. azzal jön, hogy ő rögtön elmegy 4 órába dolgozni csak, és mindig ő lesz a gyerekemmel.

Másfél éve vagyunk együtt a párommal, azóta még durvább ez az egész.

Az igazság pedig az, hogy mi nem szeretnénk gyereket.

Sem most, sem 5 év múlva, sem 20 év múlva. Ezért is zavaró ez, hogy minden nagyobb családi összejövetelen nálunk ez szóba jön, és megy a kérdezgetés, célozgatás. Eddig nyíltan nem beszéltünk erről másoknak, szerintem ez nagyon nagyon magánügy.

Mondtuk már, hogy egy ideig még biztosan nem, 10-15 év múlva maximum, erre hogy hát miért, minden feltétel adott, másnál már a 2. is úton van...

Tudom, hogy nagyon vágynak unokára, ezért sem mondtam még. De nem akarom, hogy minden összejövetel ekörül forogjon.