Szülőknek, nagyszülőknek mikor mondtátok el, hogy nem lesz unoka?
Egyedüli gyerek vagyok a családban, igaz, már 24 éves.
A családom gyerekként durván elkényeztetett, mindenki szemében én voltam a "kishercegnő". Amit akartam, az úgy volt.
Pl. ha a nagyszüleimnél aludtam, és reggelire tortát, süteményt akartam, akkor a tatám reggel 10-kor ment a kedvenc cukrászdámba. 7 éves koromban a nagybátyám Disneylandbe vitt, mert megkérdeztem, elvinne-e a szülinapomon. Más, ha valami nagyobb dolgot szeretett volna, arra várnia kellett karácsonyig, születésnapig. Én maximum kétszer kértem, és megkaptam.
De ahogy nőttem, ebből egyre több konfliktus volt, mert a tárgyak mellett sokat is foglalkoztak velem, ami egy idő után már sok volt nekem. Pl. 16-17 éves koromig szerettem, ha mindenhová autóval vittek, miután megcsináltam a jogsit, már egyedül szerettem volna menni. Vagy gyerekként, kiskamaszként sokat utaztam a nagyszüleimmel, később meg már inkább barátnőkkel, barátokkal mentem erre-arra, és nem arra vágytam, hogy a nyugdíjas nagyszüleimmel várost nézzek, vásárolgassak. Szóval nagyon nehezen fogadták el, hogy kezdtem felnőni/felnőttem.
Kb 4 éve megy a "na majd ha gyereked lesz" téma, meg hogy ők mennyire fogják majd szeretni, anyukám pl. azzal jön, hogy ő rögtön elmegy 4 órába dolgozni csak, és mindig ő lesz a gyerekemmel.
Másfél éve vagyunk együtt a párommal, azóta még durvább ez az egész.
Az igazság pedig az, hogy mi nem szeretnénk gyereket.
Sem most, sem 5 év múlva, sem 20 év múlva. Ezért is zavaró ez, hogy minden nagyobb családi összejövetelen nálunk ez szóba jön, és megy a kérdezgetés, célozgatás. Eddig nyíltan nem beszéltünk erről másoknak, szerintem ez nagyon nagyon magánügy.
Mondtuk már, hogy egy ideig még biztosan nem, 10-15 év múlva maximum, erre hogy hát miért, minden feltétel adott, másnál már a 2. is úton van...
Tudom, hogy nagyon vágynak unokára, ezért sem mondtam még. De nem akarom, hogy minden összejövetel ekörül forogjon.
Én például régebben konkrétan megmondtam a "mikorleszbarátnő, mikorleszunoka" mantrára, hogy "nézzétek, nekem a (random nevek következnek) Gyuri több mint barát, ha értitek" -így sose lesz. Nem is feszegették többé.
F
Nem, én tettem be neki. ;)
...amúgy igen komoly pofával adtam elő a nagy semmit. Szegény Gyuri ha tudta volna, mire használom fel, klasszikusokkal szólva "taknyán tenyerölt" volna.
Ugyanis együtt hajtottuk a csajokat. De az tény, hogy mindig együtt lógtunk. :D
(#11)
Gyerekkorom óta tudják, hogy nem akarok gyereket, elfogadták, de titkon azért reménykednek szerintem. Viszont tiszteletben tartják.
Persze eleinte nem vették komolyan, meg a környezetem sem. Holott már hatévesen tudtam, hogy nem szeretnék gyereket, de mégis, mai napig győzköd róla pl főnököm. :D Pedig 33 vagyok, de még mindig mondogatják a rokonok, hogy majd meggondolom. :D
Nincs bajom a gyerekekkel amúgy, barátnőm ikrei szuper aranyosak. Szépek, kedvesek. De belőlem hiányzik az ösztön a családalapításra, hát mit csináljak? Nem hangoztatom büszkén, de nem is szégyellem. Sosem beszéltem le senkit a gyerekvállalásról, hát az én döntésemet is tartsák tiszteletben. Amúgy van párom 8 éve, és boldogok vagyunk együtt.
Van olyan haverom, aki elmondta a szüleinek, hogy nem szeretne gyereket. Hiába, mert azóta is ezzel piszkálják állandóan.
Én is azóta mondogatom, hogy nem kell gyerek, amióta beszélni tudok, így a szüleimet nem érte “váratlanul” a dolog. De! Ha tini/felnőtt koromra jöttem volna rá arra, hogy nem akarok gyereket, akkor se köntörfalaztam volna, amint el kezdenek noszogatni, egyből mondom is, hogy nem lesz, mert nem akarok, téma lezárva. A gyerekvállalás két ember kizárólagos magánügye, márpedig ha valamit utálok az az, ha a magánéletembe próbálnak beleokoskodni, azon belül is a méhembe. Azt nem tolerálom.
Kérdező felesleges mellébeszélni, kerek-perec meg kell mondani, hogy nem lesz, ők meg majd feldolgozzák az infót, ez van. Ez a te döntésed, ha biztos vagy benne, akkor semmi okod kvázi titkolni.
Anyámnak nem kellett elmondani. Ismer. Tudja hogy utálom a gyerekeket. Gyerekként is utáltam a többi gyereket. Van 2 cica unokája, beéri velük.
Nagyszülők sose firtatták a gyerek témát.
A párom anyja okoskodott volna párszor, de az apja mindig leordította hogy ez a mi dolgunk, ne avatkozzon bele. Tehát szerencsére nálunk nyugi van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!