Fáj anya viselkedése, ridegsege, hogy lesz egy anya ilyen?

Kezdjük azzal, hogy nem ő nevelt fel, hanem a Nagyszüleim, anya 2 hetente látogatott. Tehát attól függetlenül, hogy én rengeteget sírtam utána gyerekkoromban, mikor ott volt, akkor csungtem rajta, sose alakult ki igazi kötődés kettőnk között. Legalábbis a részéről biztos, hogy nem.

De a lényeg, ami mostanában igazan bánt, hogy nemsokára megszületik a kisbabank a férjemmel, és anya az égvilágon semmi érdeklődést nem mutat felé. Igazából telefonon szoktunk beszélni, mindig én hívom, annyi az érdeklődő kérdése, hogy hogy vagyunk. Most hétvégén találkoztunk vele hónapok óta először, én mutattam neki csomó képet a hazunkrol, a pici ultrahangos képeit, magunkról képeket, azt hittem egy kicsit azért lelkesebb lesz de semmi. Hozzá sem ért a hasamhoz, semmi jelét nem adta annak, hogy érdekelne az unokája.

És lehet, hogy mindez fel sem tűnne, ha anyósom nem lenne a totális ellentéte mindennek. Vele már azóta madarat lehet fogatni, hogy megtudta, hogy nagymama lesz. RENGETEG dolgot kaptunk tőle, nemcsak tárgyakat, hanem érzelmileg is. Ő visz engem vizsgálatokra, mondta, hogy majd főz ránk az első hónapban ha itt lesz a pici, itt alszik ha kell stb. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az egész eskuvonket ő szervezte meg (kaja, fodrász, sminkes, fotós, helyszín,) 2 hét alatt, és anyám egy köszönömöt nem tudott neki mondani. Eljött melegítőben, maradt egy kicsit, aztán hazamentek a férjével.

Régen nem is annyira bántott, hogy ilyen, de látva azt, hogy milyen egy igazi ANYA borzasztóan csalódott vagyok, hogy ő miért ilyen rideg. Pedig mindig próbáltam a kedvében járni, rossz a lába, úgyhogy amikor tudtuk vittük kocsival, nyilván meghívtuk őket magunkhoz is, autóval hoztuk volna, de az utolsó pillanatban lemondtak, hogy betegek...azóta sincs eszukbe, hogy jönnének,pedig én itthon vagyok augusztus óta, de hévízi nyaralás hosszú vonat meg busz úttal meg se kottyan nekik.

Egyszer a férjem azt mondta, hogy azt várhatják, hogy majd visszük hozzájuk az unokat, ha rajta múlna, nem is láthatna őt anyu. Igazából lehet, hogy azonkívül, hogy megsertodik annyira nem is érintene meg. Ha az eszemre hallgatnek, nem is keresnem őt, de valahogy mégis szeretem, épp ezért bánt ez a ridegsege.

Nálatok van valami hasonló helyzet? Hogy kezelitek? Hogy viselitek?