Normális viselkedés ez egy anyától?
A férjemmel a 60-as éveink elején vagyunk, ő még dolgozik, én nyugdíjas vagyok. Két felnőtt gyerekünk van, akik az ország másik végében laknak egymástól is távol, mindkettő párkapcsolatban, még gyerekek nélkül. Havonta 1-2 alkalommal hétvégére eljönnek hozzánk a párjaikkal, akiket egyébként szeretünk, elfogadunk. Nekik ez a munkájuk mellett a kikapcsolódás, ilyenkor pihenik ki magukat, ami azt jelenti, hogy kizárólag a pihenés a dolguk, a többi az enyém és a férjemé.
Mi jelenleg a férjemmel egy másfél szobás lakásban élünk, kialakítva magunknak egy kényelmes életteret. Ha két napra eljönnek a gyerekek, minden rendben, de ha ennél tovább maradnak, márpedig mostanában elég gyakran előfordul, mert home office-ban dolgoznak, akkor nekem ez már nagyon zavaró és ezért rettenetes lelkiismeret furdalásom van.
Nagyon introvertált típus vagyok és mielőtt bármit is gondolnátok, imádom a gyerekeimet, mindig is imádtam, olyan tyúkanyó típusú anya voltam kiskorukban, tehát szinte teljesen feladtam önmagam, ami persze nem volt jó. Mióta kirepültek, megszoktam egy jóval kényelmesebb, valljuk be, kényeztetőbb életformát, amelyet úgy formálok kedvemre, ahogy akarok. Viszont ha hosszú napokig itt vannak, akkor a nagyobb szobát átengedjük nekik, mi pedig a kisebb hálóba "kényszerülünk". Teljesen más az életritmusunk is és hát hosszabb távon nekem ez zavaró. Nyilvánvalóan nekem kell hozzájuk idomulnom, mert ők dolgoznak innen tőlünk, ami ugye csendet és egyébként is az eddigi életformán szinte teljes feladását jelenti. De hát mégis hogyan mondjam a saját gyerekeimnek, hogy ez engem zavar??? Annyira rossz embernek érzem magam, de egyszerűen nem tudom kezelni, hogy ilyenkor a saját lakásomban nem lehetek önmagam.
Mi lehetne a megoldás?
Kérd meg őket, hogy ne maradjanak ilyen sokáig.
Mondd meg őszintén, hogy fárasztó a jelenlétük mert plusz házimunkát jelentenek.
Nincs veled semmi gond, egyszerüen neked kell magánterület meg egyedül töltött idö, ami másfél szobában több ember esetén nem megoldható.
Szerintem ezzel minden szülö így van, aki önálló ember is, ha a gyerekek felnöttek, akkor a saját életét éli, a máshol élö gyerekek pedig nem mindennapos részei.
Biztos ismered a mondást, hogy "örülök, ha a gyerekek hazajönek látogatóba, de annak is, amikor elmennek és megint a megszokott módon megy az életem".
Nem értem, hogy gondolhatják, hogy másfél szobában működik 4 felnőtt összezártsága, pláne, ha még dolgozniuk is otthonról kell.
Szerintem ez nem gáz, nem vagy rossz anya. Mondd meg nekik, hogy szereted őket, örülsz, ha jönnek, de amikor napokig a nappaliban dolgoznak, neked meg lopakodnod kell a saját picike lakásodban, az nagyon kényelmetlen. Jöjjenek hétvégén, amikor nincsenek kötöttségek.
Amúgy én hülyét kapnék, ha minden második héten anyámhoz kéne költöznöm... :D Mi max ebédre szoktunk átmenni, és legkésőbb vacsi után hazamegyünk, igaz, közel laknak aránylag. Ottaludni a gyerekeink szoktak csak szünetekben.
kérdező, hány napig szoktak nálatok dekkolni? nekik miért nem jó az a lakás, ahol alapvetően laknak? zajos? más baja van? mi az, amit nálad/nálatok megkapnak pluszban, amit a saját lakásukban - szülők nélkül - nem kapnak meg?
főzöl nekik? mosol rájuk? kivasalod a ruháikat? ők vajon mit élveznek egy másfél szobás lakásban, összezsúfolódva a két szülővel..?
próbálom csak kideríteni az ő okaikat. segítesz?
Igen, főzök rájuk, amit alapjában véve saját magunknak is megteszek, csak hát más 4 főre főzni, mint kettőre, ők pedig még glutén- és laktózmentesen is esznek, amit már begyakoroltam, de hát mégis némi szervezést igényel. Ahogy a vacsora és a reggeli is, amit meghatározott időben lenne jó elfogyasztani, tekintettel a munkaidőre. Ez nekik hatalmas segítség, hiszen az alapanyag beszerzés és főzés komoly időveszteség a munka mellett. Én ezt szívesen teszem 1-2 napig, öröm nézni, ahogy ízlik nekik, de hosszabb időtartamban már fárasztó, nem tagadom.
A cuccaikat is berakom a mosógépbe, ha kérnek, ez a legkevesebb. Nyilvánvalóan nekik ez kikapcsolódás nálunk, amit meg is értek, hiszen semmi felelősség, csak a saját munkájukra kell figyelniük, de én valahogy úgy érzem, hogy az elmúlt évek alatt annyira kiégtem ebből a szempontból és már nem vágyom erre a szerepre. És ezért van lelkiismeret furdaláson, hiszen ez olyan önzőségnek tűnik a részemről.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!