Szülőként ebben az esetben büszkék lennétek a gyereketekre, vagy inkább csalódottak? Hogyan reagálnátok?

Csalódott, nem az ő feladata helyre tenni az adott személyt.

Egyébként mi az a “bully”?

Én büszke lennék rá. Nem azért, mert verekedett, hanem azért, mert működött az igazságérzete, és jót akart. Én sose értettem azt, hogy ilyesmit egy tanár nem vesz észre? Most komolyan??

Hát ha itt is ez, volt, akkor tényleg nagyon büszke lennék rá.

Verekedés nélkül tudta volna szétgyalázni, lelkileg pszcihésen sarokba szorítaní ésszel, nah akkor mondanám, hogy büszke lennék rá, hogy kezet nem emelve megoldotta.

Ha fizikailag bántalmazta a bántalmazó az adott embert/embereket és úgy állt bele, ütött vissza az pedig önvédelem.

Ami adott helyzetekben alap, hogy nem hagyjuk magunkat.

Ám sok esetben ezt is lehet kezelni úgy, hogy megragadod a másik felet, lefogod és felszólítod.

Ezt nem csak gyerekeknek kellene megtanítani, hanem felnőtteknek is.

Nem egyszer álltam ki magamért és másokért, egyetlen egyszer kellett ténylegesen erőszakhoz folyamodnom többszöri felszólítás után.

A klikknek nem tetszett, hogy szabotálom a mások zaklatását. Rámszállt a 3 csaj. Egy ideig vártam, tanárnak is jeleztem, de semmi eredménye nem volt.

Majd egy nap, amikor az osztálytermünkbe jöttek, beszólogattak, néhány ceruzámat, tollamat eltörték, hogy hergeljenek. Fapofával ignoráltam és kimentem wc-re, ahova követtek.

A helyiségnek kis előretében mosdók, az abból nyíló nagyobb helyiségben wc-k.

Nah amint belépett oda az első csaj ment is az ökölpacsi orrba, hasba. A másik kettőt meg utána intéztem el.

πcsás mozdulaton kívül semmi értelmes ütésük nem volt. Gyorsan lerendeztem. Hagytam had fogja csak a hajam, mert így legalább könnyebb volt telibe találni úgy, hogy összerogyjon.

Onnantól kerültek, az osztálytársaimról leszálltak.

Amint meghallottam, hogy másik osztály tanulóit csesztetik, felszólítottam őket. Mondván, hogy milyen primitívek és szánalmasak, hogy másokon élik ki magukat és lelki bajaikat. Ideggel az arcukon távoztak.

Igen, sajnos van, hogy nem lehet diplomatikusan megoldani a dolgokat, de a legtöbbet lehet kezelni, ha ismered az rmbereket s telibe találod a lelki eredőjét.

Pl "az otthoni lelki elnyomásodat, bántalmazásodat ne itt éld ki olyanokon, akiknek közük nincs a bajodhoz, különben nem vagy jobb, mint azoknál, akik téged bántanak testileg,lelkileg, mint pl ittas apád, meghunyászkodó anyád."

Volt aki elsírta magát...

Érdemes picit kutakodni, informálódni vagy tippelgetve kérdezgetni. "Ki bánt téged?" "Otthon valaki?"

Sok esetben elnyomott, kisebbségi érzéssel megáldott egyedek azok, akik kompenzálják a bántalmazással a bajaikat, így a bántalmazáson keresztü megélhetik felsőbbrendűségüket.