Fáj anya viselkedése, ridegsege, hogy lesz egy anya ilyen?
Kezdjük azzal, hogy nem ő nevelt fel, hanem a Nagyszüleim, anya 2 hetente látogatott. Tehát attól függetlenül, hogy én rengeteget sírtam utána gyerekkoromban, mikor ott volt, akkor csungtem rajta, sose alakult ki igazi kötődés kettőnk között. Legalábbis a részéről biztos, hogy nem.
De a lényeg, ami mostanában igazan bánt, hogy nemsokára megszületik a kisbabank a férjemmel, és anya az égvilágon semmi érdeklődést nem mutat felé. Igazából telefonon szoktunk beszélni, mindig én hívom, annyi az érdeklődő kérdése, hogy hogy vagyunk. Most hétvégén találkoztunk vele hónapok óta először, én mutattam neki csomó képet a hazunkrol, a pici ultrahangos képeit, magunkról képeket, azt hittem egy kicsit azért lelkesebb lesz de semmi. Hozzá sem ért a hasamhoz, semmi jelét nem adta annak, hogy érdekelne az unokája.
És lehet, hogy mindez fel sem tűnne, ha anyósom nem lenne a totális ellentéte mindennek. Vele már azóta madarat lehet fogatni, hogy megtudta, hogy nagymama lesz. RENGETEG dolgot kaptunk tőle, nemcsak tárgyakat, hanem érzelmileg is. Ő visz engem vizsgálatokra, mondta, hogy majd főz ránk az első hónapban ha itt lesz a pici, itt alszik ha kell stb. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az egész eskuvonket ő szervezte meg (kaja, fodrász, sminkes, fotós, helyszín,) 2 hét alatt, és anyám egy köszönömöt nem tudott neki mondani. Eljött melegítőben, maradt egy kicsit, aztán hazamentek a férjével.
Régen nem is annyira bántott, hogy ilyen, de látva azt, hogy milyen egy igazi ANYA borzasztóan csalódott vagyok, hogy ő miért ilyen rideg. Pedig mindig próbáltam a kedvében járni, rossz a lába, úgyhogy amikor tudtuk vittük kocsival, nyilván meghívtuk őket magunkhoz is, autóval hoztuk volna, de az utolsó pillanatban lemondtak, hogy betegek...azóta sincs eszukbe, hogy jönnének,pedig én itthon vagyok augusztus óta, de hévízi nyaralás hosszú vonat meg busz úttal meg se kottyan nekik.
Egyszer a férjem azt mondta, hogy azt várhatják, hogy majd visszük hozzájuk az unokat, ha rajta múlna, nem is láthatna őt anyu. Igazából lehet, hogy azonkívül, hogy megsertodik annyira nem is érintene meg. Ha az eszemre hallgatnek, nem is keresnem őt, de valahogy mégis szeretem, épp ezért bánt ez a ridegsege.
Nálatok van valami hasonló helyzet? Hogy kezelitek? Hogy viselitek?
válasza:Nagyon sajnálom, Kérdező, nehéz lehet neked ez. Szerintem mindenképp érdemes volna terápia keretén belül beszélned erről, nagyon sok mindenre rájönnél. Hasonló helyzetben vagyok én is, nekem a terápia segített, semmi más.
De ahogy már leírták, nem meglepő anyukád viselkedése, hiszen valamiért neked sem tudott jó szülőd lenni.
Úgy látom, azért az élet kárpórolt téged szerető családdal legalább. :)
#9 épp ez az, hogy tisztában vagyok vele, hogy boldogtalan, hisz egy borzalmas, kötekedő alak a férje, elvesztette a gyerekeit, rossz az egészsége, monoton minden napja,és egyszerűen meg van keseredve ,épp ezért hívom heti többször telefonon, mikor közelebb laktam hozzá, nagyon sokat atjartam. De tudott volna tenni mindezek ellen, az ő örökségéből van a lakás ahol laknak, nem lett volna muszáj ezzel a pacakkal osszekoltozni, ráadásul annyiszor választotta őt helyettünk...amikor régen valamin osszevitatkoztam a férjével, anya soha nem védett meg, pedig volt olyan alkalom, hogy számon kérte a kaja árát amit ettem náluk, meg a villanyt amit fogyasztottam amíg kezet mostam, de anyám meg se nyekkent csak ült. Soha nem is harcolt azért, hogy visszaszerezzen minket, helyette ezzel a férfival csinált még egy gyereket, akit orokbeadtak és azt mondták az én apamtol van.
Nem is hozom neki soha szóba ezt a kislányt sem, pedig kérdeznék róla, de tudom ,hogy mélyen neki is fáj minden, hisz tényleg lerí róla , de annyiszor tudott volna tenni a saját boldogsága érdekében, de soha nem tett.
válasza: válasza: válasza:A legjobb megoldás lenne, hogy próbálnál vele beszélgetni erről, hogy miért ilyen veled!
Hátha választ kapnák a viselkedésére!
válasza:"megszületik a kisbabank a férjemmel, és anya az égvilágon semmi érdeklődést nem mutat felé.."
Téged se ő nevelt. Apádról egy árva szó se esett. Gondolom lelépett, te nem kívánt gyerek voltál, azért is passzolt le.
Miért gondolod hogy a gyereked érdekelni fogja, ha te se érdekelted igazán soha?
“Anyós - RENGETEG dolgot kaptunk tőle, nemcsak tárgyakat, hanem érzelmileg is. Ő visz engem vizsgálatokra, mondta, hogy majd főz ránk az első hónapban ha itt lesz a pici, itt alszik ha kell stb. “
Ez szép, nagyon kedves tőle. Becsüld meg, és szeresd, mondhatni egy anya pótlék.
Anyád minek ajánlaná fel ezeket, ha gyerekkorodba se mosott főzött rád se egy hónapot se, a gyerekedért minek tenné meg ezeket.. Nincs meg a kötődés, nem az anyád, csak biológiai értelemben.
"egész eskuvonket ő szervezte meg (kaja, fodrász, sminkes, fotós, helyszín,) 2 hét alatt, és anyám egy köszönömöt nem tudott neki mondani"
Miért kellene megköszönnie? A te esküvőd volt,nem az övé. Sokan saját maguk fizetik, szervezik, nem a szülők.
Nem tudom mit vársz, ha egyszer sose volt az anyád, miért ugrálna az esküvőd hallatán?
A párod anyja szereti a gyerekét. Neki ez egy örömteli esemény volt, nem csak egy idegen volt mint a te "anyád", aki sose volt az anyád.
"hévízi nyaralás hosszú vonat meg busz úttal meg se kottyan nekik." mert ott kikapcsolódik. Nálatok a családi program csak erőltetett lenne.
Jóformán senkik se vagytok egymásnak.
"férjem azt mondta, hogy azt várhatják, hogy majd visszük hozzájuk az unokat"
Hát el kell hogy keserítselek, de téged se várt soha, nemhogy még az unokát. Örülni fog hogy nem kell bébiszitterkednie. Ezt garantálom.
Nem bunkóságból írtam ezeket, de el kellene fogadnod hogy ez nem egy anya lánya kapcsolat. Nem fog unokázni, te se érdekled, nemhogy az unoka. Ott van az anyósod aki szeret, örülj inkább annak.
válasza:Én is átéltem ezt a gyerekemnel. Valahogy ujraeli az ember a gyerekkorát azokat a benyomásokat, érzésekkel csak a másik oldalról, és mintha ezzel ujrairnad a saját kis tortenelmed.
De én abszolút nem számítottam arra hogy anyám majd ettől hirtelen az anyám lesz. Koncentralj arra hogy a te csaladod boldog legyen!!:)
válasza: válasza:Szia, én az apámmal élem át ugyanezt, ő is kiskoromban hagyott el. Mindig én kerestem, 20 éves voltam, amikor először találkoztunk, utána azt hittem, megváltozik, de sajnos mai napig folyamatosan nekem kell keresnem, de van, hogy nem is válaszol:( Nekem is ez egy fájdalmas pont, mert sokáig magamban kerestem a hibát, hogy miért nem voltam elég jó gyerek, miért nem szeret.
De mára rájöttem, hogy ő ilyen ember, mindenkivel ilyen, nem az én hibám. Tudom, hogy nagyon nehéz, főleg ha az anyukádról van szó, de nagyon fontos megértened, hogy ez nem a Te hibád! És sajnos azt is, hogy valószínűleg nem fog változni. Amit tehetsz, az az, hogy a saját családodra és boldogságodra koncentrálsz, kitartás!!!
27/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!