A dédim nekem adta a házát, azóta folyamatosan hozzám akar költözni? Hogy beszéljek vele erről?
91 éves, szellemileg teljesen ép (állítólag?).
Egyedül élt a házában 12 éve, mióta a déditatám elhunyt. Ellátta magát segítség nélkül, de januárban hirtelen beteg lett és napokig az ágyból sem bírt felkelni. Akkor belement, hogy otthonba költözzön, mert hiába akarta, hogy valaki költözzön oda hozzá vagy ő költözhessen hozzánk, ez nem volt opció.
Azzal a feltétellel költözött, hogy a háza az enyém lesz telekkel, mindennel együtt. Ez így is lett, azóta már sikerült is eladni.
Most fogok tavasszal diplomázni és a dédi egy ideje mondja, hogy de jó is lesz, ha végre végzek és dolgozni kezdek, mert akkor kivihetem onnan és lakhat velem. Januárban is volt egy ilyen időszak, mikor ezt akarta, hogy őt hozzák fel hozzám Budapestre, mert úgysem dolgozom, így tudok rá figyelni és nekem is lenne itthon társaságom...
Annyira sajnálom ilyenkor, tényleg nem tudom, mit mondhatnék neki. Kihozni nyilván nem fogom, több okból sem lenne ez lehetséges.
Anyukám azt mondta, hogy nem kell neki erről semmit mondani, mert ha nálam lakna, ott is ugyanúgy problémázna mindenen, az sem lenne neki jó.
57 millióból lehet venni egy igencsak szép lakást, de vidéken, faluba akár egy nagyon szép házat is.
Minimum hogy magadhoz veszed, bárhol is vagy, akkor is, ha a pénzt eltapsoltad.
91 éves, az emberek zöme ilyenkor már rég halott (a mai aktív, munkaképes korú emberek többsége pedig gyaníthatóan - az azóta teljesen megváltozott világ okozta erős, fokozott stressz miatt - meg se éli majd ezt a szép életkort - neki se lehet olyan nagyon sok már hátra, hogy azt ne lehessen kibírni.)
A háza ára ha most már nincs meg, akkor kutya kötelességed, hogy megoldd ezt a pár évet, ha akkor azt úgy jó volt eltapsolni.
Tudod ez kicsit olyan, hogy minimálbérből is lehet egyszer kaviárt/lazacot/libamájat stb. luxuscikkeket venni, de akkor utána be kell húzni a nadrágszíjat, és kb. kenyéren és vízen kell élni, hogy a rezsit be tudd fizetni.
Ezért aztán az ezen a szinten élő, inkább tengődő emberek közül az, aki képes józan belátóképességgel rendelkezni, az nem kaviárra meg lazacra költi a minimálbérét, utána meg éhezik és koldul, hanem valahogy iszonyatosan szűkösen, de beosztja és kijön belőle a hó végéig.
Na, ez is ilyen dolog. Ha akkor jó volt, akkor most oldjátok meg, ahogy tudjátok, de ne a néni kárára.
Miért lenne ez a minimum???
22 éves vagyok, szerinted tényleg alkalmas lenne arra az életem, hogy 0-24 egy 90+-os, idős, beteges embert ápoljak? Szerinted ez lenne az elvárható? Hogy eldobjak mindent évekre, félretéve a terveimet, céljaimat? Az ő szülei 103 és 99 éves korukig éltek. Ha ő is él még jó 8 évet, akkor 30 éves koromig álljon az életem pelenkacseréből, meg ételek turmixolásából?
Nem tud már egyedül mozogni sem, pépeset eszik csak. Pelenkázni kell, fürdetni kell. Biztosan nem fogjuk magunkhoz venni, azt most megmondom neked. Akárhogy is mondod, hogy ezt KELL tennem. Nem, semmit nem kell tennem, főleg nem azt, amit Jucika habzó szájjal írogat egy internetes oldalon.
kerdezo: szerintem engedd el, tegy a sajat lelkiismereted szerint. aki nincs ebben a cipoben, o ugyse fog tudni relevans tanacsot adni.
fektesd be a penzt, tedd felre a gyerekeidnek vagy mittomen, tanulj belole, akarmi, hogy legyen ertelme annak, hogy megkaptad, mellette pedig amig el, foglalkozz vele, de neki mar a legjobb helye az otthonban van, foleg, ahogy irtad: magan otthon, figyelnek ra, ennel tobbet mar nem tehetsz erte.
62. Igazából a magánotthont fedezi a házbol kapott pénz egy része. Egy ilyen otthonban sok millióba kerül egy szoba. Az ellátás meg 300 ezerbe havonta. Szóval ne mond hogy nem kap cserébe semmit.
Nem lenne jobb a családdal mert azok nem tudnak ilyen szinten gondoskodni róla.
Pontosan!
És nem csak a gondoskodás a lényeg, hanem hogy mikor a férjével élt még, akkor őt szidta mindig, meg kívánta a halálát. Amikor egyedül élt, akkor folyton azt hallgattuk, hogy milyen nehéz magányosan az élet, a magányosság megöli. Elvárta volna az anyámtól, hogy költözzön oda hozzá, engem meg hagyjon az apámnál. :D Tőlem azt, hogy hagyjam itt az egyetemet, a páromat, budapesti életemet és éljek vele. Szerintetek ez milyen gondolkodásra vall?
Ha ki is hoznánk az otthonból, akkor is lenne valamivel baja.
kerdezo: "Biztosan nem fogjuk magunkhoz venni, azt most megmondom neked. Akárhogy is mondod, hogy ezt KELL tennem. Nem, semmit nem kell tennem, főleg nem azt, amit Jucika habzó szájjal írogat egy internetes oldalon."
mondjuk nekem eddig a hozzaszolasig voltal szimpatikus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!