A dédim nekem adta a házát, azóta folyamatosan hozzám akar költözni? Hogy beszéljek vele erről?

14-es, a mamaád demens. Demens embert NEM gondozunk otthon, mert mi magunk rokkanunk bele (vagy monjuk megöl, mert téged is idegennek hisz). Pont.

Mégegyszer mondom.Ha demens, akkor nem lehetett volna elvenni a tulajdonát sehogy.Akkor haláláig nincs ajándékozás,eladás stb.Pont azért,mert ha szükséges akkor abból a vagyonból vállalják a gondozását.Amúgy a nagyapám demens volt,és otthon halt meg.Azért,mert a mama sem volt hajlandó akarata ellenére otthonba dugni.Mikor voltak tiszta pillanatai, akkor szégyellte magát,és nagyon sírt szegény,hogy gondot okoz nekünk.Soha nem maradt egyedül,valaki mindig volt otthon vele.Nem volt egyszerű,de nem neveztük dilis vénembernek.Ő akkor is az apukám apukája,az én nagyapám volt.Pelenkázni sem volt rest egyikünk sem.Régen ő is megtett értünk mindent,most meg rajtunk volt a sor.

Még annyit hozzá tennék,hogy valóban nem feltétlenül a te feladatod 22 évesen gondozni,hanem a nagyszülei de akik az ő gyerekei,vagy a szüleidé,de akkor meg neked semmi közöd nem lett volna az ő házához.Sajnos nagyon lejön az írásaiból,hogy a pénzt azt örömmel elfogadták,de minimális kényelmetlenséget sem vagy érte vállalni Ha kellett neked az az összeg, akkor viszont evidens,hogy neked kellene megoldani a gondozását,és ezt úgy hogy az neki is jó legyen.Pl otthoni ápoló megfizetésével,vagy a szüleidhez,vagy nagyszüleidhez költöztetésével és ott ápoló fogadásával.Szegény néninek élnek a rokonai,az összes vagyonát már lenyúlták,és annyit nem kérhet,hogy valaki fogadja már magához pár évre,vagy hónapra.Otthon kellett volna szépen hagyni akkor,és segíteni neki rendbe tartani a portát akár fizetett segítséggel.Majd halála után ráértél volna elkölteni a vagyont.

Senkit nem néztem le.A mama nem lehet demens,ha az, akkor törvényileg NEM lehetett volna elvenni az otthonát.Akkor sem,ha ápolásra szorul, akkor sem,ha otthon nem ápolhato.Csak a halála után lehet örokolni akkor.Ha meg nem demens,csak ráfogják, akkor arra meg nem is mondok semmit.De,a mama ment volna a szülőkhöz,csak nem külön kis házba,hanem a családdal egy fedél alá.Az is lehet,hogy már fél,hogy egyedül hal meg.Bárhogyan is csavarhúzó a témát,vagy nem lett volna szabad elfogadni a házat,vagy most teljesíteni kellene legalább részben a mama kereset.Én meg amúgy nem akarnék semmilyen otthonba kerülni ha nem muszáj,mert az csak a látszat,hogy ott jól bánnak az öregekkel.A hozzátartozó meg úgysem hisz a szenilis,demens vén hülyének ugye.Mint írtam én gondoltam a nagyapámat a nagyanyámmal és az apukámmal közösen,mert ő így szerette volna.Attól,hogy megöregedett és beteg lett mi meg szerettük,és nem akartuk hogy egy percig is rosszul érezze magát.Voltak ugyanis olyan napjai,mikor meg se mondtad volna,hogy máskor fekvő beteg.Az én lelkiismeretem így tiszta,és még házat sem kaptam vagy kapok érte,mert ha a mama sem lesz, akkor is az apukám fog örökölni.

Nem kell a munkát sem otthagyni,lehet ápolót fizetni a mama haza árából.De ugye abból lakás lett véve.Meg van ott akkor nyugdíjas nagyszülő is,(mert ugye dedirol beszélünk)akinek szintén nem kellene otthagyni semmilyen munkát,de neki se kell az öreg beteg ember.

Oké.Akkor meg fölösleges volt kérdezned.57 misiből nem is lehetett volna neki kialakítani a földszintet ugye?Mosdatlan meg valószínűleg azért volt,mert segítség nélkül nem tudott tisztálkodni.De hagyjuk akkor.Élj boldogan a pénzével,jó helyen van,sokáig meg úgysem kell már látogatni sem.Pár hónap alatt bele fog halni,hogy nem érzi jól ott magát.Ha mégsem, akkor is csak pár év.Akkor is az a helyzet,hogy nem kell senkinek ilyen-olyan indokokkal.Büdös,Mosdatlan,nem tud lépcsőzni stb.Nem vállalja senki a kellemetlenséget,de a pénz az jól jött.Azért nem kellett volna eladni a házat,mert akkor még mindig választhatta volna hogy inkább hazamegy az otthonába,és vállalja az ápolót,vagy esetleg köt valakivel eltartási szerződést.Mostmár ez a lehetőség nincs. Sarokba van szorítva szegény.Elfogadom,hogy te nem így látod,nem vagyunk egyformák.

118. Azért nem fer hogy egy idős ember elvárja hogy mindenki mindent dobjon el. Én már mondtam férjemnek higyha 24 órás ellátásra szorulok ugyanilyen helyre akarok menni. Az élet rövid. Én nem várom el hogy engem a családom pelenkázzon. Lesz nekik bajuk meg az életben, élvezzék ki amíg lehet.

Nem fair?Az élet nem fair.Ő is gondoskodott a gyerekéröl mikor szükség volt rá.Én meg nem akarok semmilyen otthonba lakni.Nem vagyunk egyformák.Az sem fair,hogy a pénz kell,de nekem keresem nem lehet.Akkor várjak még míg meghalok,utána költsék el amiért én dolgoztam.Majd meggondolnád még te is magad az otthonnal kapcsolatban ha eltöltenél ott pár hetet.