A dédim nekem adta a házát, azóta folyamatosan hozzám akar költözni? Hogy beszéljek vele erről?
91 éves, szellemileg teljesen ép (állítólag?).
Egyedül élt a házában 12 éve, mióta a déditatám elhunyt. Ellátta magát segítség nélkül, de januárban hirtelen beteg lett és napokig az ágyból sem bírt felkelni. Akkor belement, hogy otthonba költözzön, mert hiába akarta, hogy valaki költözzön oda hozzá vagy ő költözhessen hozzánk, ez nem volt opció.
Azzal a feltétellel költözött, hogy a háza az enyém lesz telekkel, mindennel együtt. Ez így is lett, azóta már sikerült is eladni.
Most fogok tavasszal diplomázni és a dédi egy ideje mondja, hogy de jó is lesz, ha végre végzek és dolgozni kezdek, mert akkor kivihetem onnan és lakhat velem. Januárban is volt egy ilyen időszak, mikor ezt akarta, hogy őt hozzák fel hozzám Budapestre, mert úgysem dolgozom, így tudok rá figyelni és nekem is lenne itthon társaságom...
Annyira sajnálom ilyenkor, tényleg nem tudom, mit mondhatnék neki. Kihozni nyilván nem fogom, több okból sem lenne ez lehetséges.
Anyukám azt mondta, hogy nem kell neki erről semmit mondani, mert ha nálam lakna, ott is ugyanúgy problémázna mindenen, az sem lenne neki jó.
Anno szüleim házasodtak.
Apám nagypapája beteg volt, halálán, már láthatóan nem volt sok neki hátra.
Akkor mondta apám nagymamája, hogy ne építsetek új házat, hanem ha meghal a papa, azután költözzetek ide hozzám... És ha én meghalok, a tiétek lesz a házam.
Hát ez így jól hangzik.... de...
Az én anyai nagymamám figyelmeztette a fiatalokat, hogy ez nem biztos, hogy olyan jó ötlet....
Egyrészt ki tudja hogy fognak kijönni a mindennapi együttélés során. Másrészt ha megbetegszik a mama, akkor majd nekik kell őt ápolni gondozni. Ki tudja még, hogy egy esetleges betegség majd milyen súlyos és mennyi idő lesz... Ők meg ott vannak huszononévesen.... saját családot kell alapítani, gyereket nevelni, nem nagyszülőt gondozni....
Ezért nem fogadták el végül a házat....
Jól is tették, mert a dédimnek súlyos és hosszú ápolást igánylő betegsége lett. Apai nagymamám gondozta végül, nehéz volt neki, de belefért az idejébe. Míg ha a szüleim éltek volna vele, akkor bárhogyan is, de nekik lett volna feladatuk!!!
Ez az örökség ára!
"#14, ez az idegen a házamban jár és meg akar ölni, ezt nem szabad elbagatellizálni, ugyanis így kezdődik a demencia, ez az első fokozata."
Ez a paranoia benne volt mindig szerintem. Mióta a déditatám elhunyt, az utcára sem ment ki. Mert mi lesz, ha elesik és nem tud felkelni, vagy ha megtámadják és elveszik a pénzét, kulcsait... Tavaly is mondta neki tatám, hogy hív kertészeket, akik rendbe szedik a kertet, megcsinálnak mindent. Nem, ne hívjon oda idegeneket, mert ki tudja, mit csinálnak majd ő vele ott. A postásnak sem nyitott soha ajtót, mert hogy majd biztos megerőszakolja. A huszonéves postás, biztosan.
Visszaadod neki a házat vagy annak árát, amit tőle kaptál, hiszen mint írod:
"Nem fogom idehozni. Budapesten élek, 180 km-re tőlük. Megvan a saját életem, szokásaim, kialakult ritmusom. 65 nm-en élünk a párommal, hová kéne tennem? Ki a kanapéra? Végülis, ha buli van nálunk, biztos jól érezné magát egy csapat huszonévessel...
Napközben ritkán vagyok itthon, egyetemre járok, csinálom a dolgaimat, élem az életemet.
22 éves vagyok, szerintem irreális elvárni, hogy adjak fel mindent azért, hogy egy idős rokont gondozzak és ezzel teljenek a legszebb éveim. A párommal mi is tervezzük a jövőnket, családban gondolkozunk. Ha él még mondjuk akár 7-8 évet, akkor 30 éves koromig az legyen az életem, hogy hozzá igazítok mindent, nem tudok elutazni akár egy hétvégére sem, mert nem lehet már magára hagyni? Ne legyél ennyire nevetséges kérlek.
Nem reális elvárás, hogy feladd az életed érte, de azzal akkor is számolnod kellett volna, hogy a ház átírásával elvárásai lesznek. Akkor nem beszéltetek részletekről, csak elfogadtad? Azt nem értem, hogy nem a semmiből jött neki, hogy maga mellé költöztessen egy rokont gondozás/kiszolgálás céllal, neked mégsem esett le, hogy ezt tőled fogja várni, ha elfogadod a házát. Valószínűleg nem lenne életképes megoldás az sem, ha amúgy lenne rá kapacitásod, de ezt vele miért nem tisztáztátok rendesen?
Ha ez megtörtént, akkor viszont elfelejtette és a demencia további jelei várhatóak nála.
Tisztább lenne a helyzet, ha valahogy visszajuttatnád neki a házát és kiszállnál a kétes helyzetből vagy orvossal tisztáznátok, hogy demens-e a néni és csak elfelejtette a megállapodás részleteit.
Törődök vele, látogatom mindig, ha hazamegyek.
Ha így lenne, akkor nem írnád feltételesen, hogy teljesen ép szellemileg, mert tudnád, mi a helyzet.
Tudta, mikor beköltözött, hogy az végleges.
Nem "begudtuk", ő maga mondta, hogy beköltözne már, mert egyedül nem tudja ellátni magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!