Anyám miért ilyen undorító és szarik bele mindenbe?

Apádról még semmit nem írtál...

Anyukád még 90%, hogy súlyos depressziós. És támogatás helyett a hülye kölyke idegeneknek is undorítónak nevezi... elképzelem, hogy beszélhetsz vele élőben.

"ha legalább az ásóra vagy virágföldekre kérek egy nevetségesen alacsony összeget, már húzza a száját"

És akkor mi van, ha húzza? Attól még ad pénzt ezek szerint. Tanuld meg elviselni, hogy nem mindenki ért veled egyet mindenben, hogy időnként pofákat vág, húzza a száját meg ilyesmi. Attól még vele is lehet együttműködni.

Egyébként meg alkudj ki valami zsebpénzt, amire rendszeresen számíthatsz, és kalkuláld bele az ilyesféle kiadásokat is.

Nézd sokakkal együtt megértem, hogy rossz egy ilyen putris helyen lakni, csak sajnos változtatni nem lesz egyszerű.

A duguláselhárítás háztól és problémától függően 20-100ezer is lehet. Sajnos ez utóbbi is valós ár, komoly volt a probléma és hosszú a rendszer. Ráadásul, ha rossz a rendszer, akkor mindez csak ideiglenes megoldás, bár tény, hogy meg kellene csináltatni. Nem tudom anyudnak mennyi pénze van erre, de a legtöbb ember sajnos ilyesmire akkor költ, ha már tényleg muszáj.

A vizes falak nehéz kérdés. Ez ugyanis sok esetben szerkezeti hiba, a javítása pedig több milliós tétel, és ennyitek valószínűleg nincs rá. Az, hogy vízzáró festékkel festitek a falat csak látszat megoldás, az eredeti problémát nem oldja meg, sőt sok esetben súlyosbítja.

Először is, szerintem senki nem írt olyasmit, hogy lenéznének téged azért mert mosnod kell, ez a te komplexusod vagy frusztrációd, értékeld át a dolgot, és jobb lesz neked.

Amúgy pont azt akartam írni én is, amit a #18 ma 17:33, amivel te is egyetértettél.

Anyukád nem tudjuk, hogy miért olyan, amilyen, és nem tudjuk, hogy hogyan lehet ezen változtatni. Ahhoz ismernünk kellene benneteket és a körülményeket.

Lehet, hogy súlyos depressziós, vagy más mentális zavara van, lehet, hogy csak tök lusta. Nem tudom, hogy te képes vagy-e megoldani az ő problémáját, a gyereke vagy, nem a szülője.

Apukáddal mi a helyzet? Tőle is kérhetnél segítséget, pl. vigye már el orvoshoz az anyukádat, beszéljen a fejével, vagy a lakás rendbehozását csináljátok együtt.

Amit te tudsz tenni, hisztizel, vagy alkalmazkodsz a helyzethez, és lehetőségeidhez képest olyanná teszed a körülményeidet, amivel viszonylag elégedett lennél.

Lehet, hogy hosszútávon idegileg jobban jössz ki, ha hozzászoksz az önállósághoz, nem vársz el tőle semmit. Bevásárolsz, mosol, takarítasz... Ha saját háztartásod lesz ezeket úgyis meg kell tanulnod. Persze a fenekét nem kell kitörölni, ha nem nyomorék.

Átgondolhatod, hogyha ezt megtanulod most, akkor mennyivel gazdagabb, érettebb leszel annál, akinek mindent a segge alá tettek, ez is adhat egy pozitív lökést, és belegondolhatsz abba is, hogy vannak nálad sokkal szarabb helyzetű gyerekek is, és hálás lehetsz azért a kevésért, amid van, és pl. az igényességért is, ami csak úgy okés a leginkább, ha teszel is érte. Hiába balhézik valaki Audi A8-ért, ha lusta megdolgozni érte, és nem tudja kicsengetni.

Te takarítasz ki itt-ott? Szuper! Mosást is tanuld meg! miért nem tudod használni a mosógépet? Mi hiányzik? Kézikönyv letölthető a netről, ki tudod nyomtatni. Ha nincs, és tényleg kézzel kell, akkor is! Mindenre van valami segítség a googlen, youtubeon találsz valami hasznosat.

Dugulás van? Odáig eljutottatok, hogy a szer nem elég, szakit kell hívni. Szuper. Akkor szakit kell hívni. Keress a neten! Kérj árajánlatot. Anyádtól vagy apádtól kérd el a pénzt. Csak sikeres munka után fizess! És előre mindenben egyeztessetek (kiszállási díj van-e, munkadíj, stb)

Ha ezzel megvagy, akkor megnézed, hogy mi a következő megoldandó feladat!

Írj össze mindent, hogy mivel van gond, és gondold át a sorrendet, esetleg kérj hozzá tanácsot.

Szakit csak végső esetben hívj, próbálj először mindent megcsinálni te magad! Fényképezd le a hibát, dobd fel ide a megfelelő rovatba, és kérdezd meg, hogy hogyan lehet ezt megcsinálni, mit kell csinálni, milyen sorrendben, stb. talán a google segít ebben is, leírás, videó.

ha kijavítottad a falat mindenhol, akkor festhetsz is akár. Azt is megtanulhatja netről egy talpraesett 16 éves srác, nem egy ördöngösség, csak egy-két dologra kell odafigyelni. Na meg mielőtt belevágsz, költséget kell számítani,

milyen eszközök kellenek,

mik vannak, szóval mit kell venni, az mennyibe kerül

mennyi és milyen festék és egyéb cucc kell, pl. penész ellen, stb.

Festésnél nyilván plafonnal kezdesz, és aztán jönnek a falak, fedőnejlonnal letakarod a bútorokat, hogy ne legyen festékes, spéci "ragasztócsíkkal" leragasztod a szegélyeket, hogy a falfestéskor ne legyen festékes az ajtófélfa...

Megkérdezed, hogy belefér-e (kis ráhagyással, mert meglepetések előfordulhatnak), és előre elkérni megint a pénzt a cuccra, és te intézed a vásárlást akár netről akár személyesen. Sok dolgot én úgy szoktam venni, hogy neten rendelem, és személyesen veszem át, mert így van webáruházi kedvezmény, de nincs szállítási költség stb.

Konnektorhoz úgy kell nyúlni, hogy előtte lecsapod a villanyórát. Akkor vissza tudod csavarozni vagy mi a gond vele. Szükség esetén veszel egy konnektort.

Igen, sok munka van, lehet, hogy nehéz, de gondolj arra, hogy mindig közelebb leszel a normálishoz, és mindezt te teszed helyre.

Lehet, hogy x év múlva elmész, mert nem bírod az anyáddal, de addig is emberi körülmények között élsz, és mire elkerülsz onnan, te tényleg egy talpraesett ember leszel.

És a komoly csajok is azt becsülik hosszútávon, aki talpraesett, mindent meg tud csinálni, szorgalmas, a szarból is képes kikaparni magát, nem azt, akinek az apucija audit rak a segge alá puszira. Ott max az audit becsülik, nem az férfit. És az se baj, ha a te értékrended is tisztul egy kicsit.

Belőled 18-ra ember lehet, és nem is olyan nagy baj az, sőt.

Persze nem kell mindent egyszerre megcsinálni, irreális elvárás, hogy két héten belül legyen rend tisztaság a kégliben, és ragyogjon, mint az új, de valami reális ütemtervet készíthetsz, pl. nyáron festesz

Kérdező a 12 hozzaszolasig bírtam olvasni, te beteg vagy.

Vagy kamu az egész vagy te vagy a Rolika már megint, vagy az az ömlengős-önsajnáltatós aki itt ámokfutni szokott.

Ezeken a válaszokon most egyébként én is meglepődtem. Persze nem ismerjük anyádat, nem látunk a pénztárcájába, az idejébe, a munkájába, de valami egészen fergeteges szélsőséget vettek fel itt most az emberek. Én például hatalmas nagy putriban nőttem fel az anyámmal kettesben egy régi vályogházban. Nem volt vakolat a falak nagy részén, nálunk is be volt ázva az egyik fal kívül-belül, a plafon megrepedve, a szobaablak kitörve és egy szatyorral befoltozva. Nem volt vizünk, száraz kenyéren osztoztam a kutyával, fűtésünk is csak akkor volt, ha anyám egy dugásért cserébe tudott valakivel egy kis fát lopatni. Persze az én anyám annyiból más eset, hogy ő nem járt dolgozni, a füle botját se mozgatta azért, hogy legyen valami, a legkevésbé sem érdekelte hogyan és miből élünk. Kiskoromban nem zavart, elég könnyen beleszokik az ember a környezetbe, amibe születik, ráadásul a gyerekeket tényleg nem érdekli az anyagiasság, de igaz, hogy ahogy nő az ember úgy nőnek az igényei. Az, hogy a döngölt padlón játszottam a plüsseimmel, számoltam a vályogfalban a szalmaszálakat és a gazos kertben rohangáltam a kutyával gyerekként elég volt nekem, de később örültem volna hétvégente egy meleg ebédnek, hogy ne csak az iskolában kapjak rendes ételt, vagy néha egy meleg zuhanynak, vagy akár csak annyinak, hogy ne a koszos lavorból kelljen kiszürcsölnöm a kézmosóvizet, ha szomjas vagyok. 9-10 éves kislányként az anyám velem vágatta fel a fát, nem moshattam a ruháimat, hogy ne pazaroljam a vizét, ha megjegyeztem egy téli éjszakán, hogy fázom éjjel elvert, mint állat. Én nem voltam még akkor 16, nem volt lehetőségem egy 200 fős apró faluban elmenni dolgozni, nem tudtam kezdeni a helyzettel semmi többet annál, minthogy megpróbálom otthon megcsinálni, amit tudok és segíteni, ha az anyám azt kéri. De szeretném kiemelni azt a mérhetetlen sok megaláztatást és bántalmat, amit gyerekként konkrétan azért kaptam, mert putriban kellett élnem. Engem konkrétan bántottak és megvertek azért, mert az anyám elsz.rta az otthonunkat. Értitek ezt? Hogy egy 9-10 éves gyereket büntetnek ezért? Hogy azt hittem kiskoromban, hogy tényleg az én hibám? Ha besétálnátok a kérdező házába a bomlott falak közé és még a wc-t sem tudnátok lehúzni mennyire aláznátok meg őket a körülmények miatt? És mégis az a válasz, hogy az anyja biztos nem tudja megoldani? Tényleg ennyire rendben van, hogy egy önálló felnőtt ember nem tudja megoldani, hogy normális körülmények közt éljen a gyerekével? Hogy nem takarít egyáltalán és hagyja rájuk rohadni a házat, pusztán csak azért, mert nem tízezer forint megjavítani valamit? EZ A NAGY KIFOGÁS? Én tudom, hogy baromi nehéz normális életszínvonalat fenntartani mostanában, főleg (ha jól értem) egyedülálló szülőként, de ez nem kifogás arra, hogy ne is akarja vagy próbálja megoldani, márpedig annyi hitet vethetünk a "bunkó tapasztalatlan hülyegyerek" kérdezőbe, hogy nem hazudik, mikor azt mondja, hogy az anyja nemes egyszerűséggel leszarja. Egy másik kérdés alatt biztos mindannyian felvágnátok, hogy milyen lazán vezetitek a háztartást munka meg gyerek mellett, de itt most frankón el van fogadva, hogy egy felnőtt önálló nő nem képes normálisan háztartást vezetni. Pedig nem nehéz. Ennél csak nehezebbel kell szembenéznie az átlagembernek. Nekem megalázó volt úgy felnőnöm, hogy az anyám a mocsokba és a lemondásba kényszerített és megalázó volt, hogy ezért engem gyerekként elítéltek.

Kérdező, sajnálom, hogy ebben élsz, tudom, hogy mennyire kiábrándító és nyomasztó az ilyen helyzet, de sajnos többet annál én sem tudok mondani, hogy amint tudsz, költözz el. Lehet olcsón szobákat bérelni, ha sikerül valami melót szerezned, vagy esetleg ha vannak barátaid velük is osztozhatsz egy albérleten, anyagilag az úgy egész jó. Iskola mellett nem könnyű dolgozni is és eleget keresni, de ha valami nagyobb városban vagy a közelében élsz rengeteg a diákmunka lehetőség. Nem vagy köteles ebben élni és ebben maradni, kívánom, hogy minél előbb sikerüljön elszabadulnod onnan. Sajnálom, hogy nem tudsz változtatni az anyád hozzáállásán, azt pedig ne gondold, hogy a te felelősséged normális otthoni körülményeket teremtened. Az szép, hogy sok mindent megcsinálsz, valószínűleg még többet meg kell majd, de akkor sem a kötelességed, ha a sok megkeseredett ember szerint "naná, hogy mosol te kis senkiházi", csak mert nekik is kellett.

24/N

#89 Nem tudok mit írni, csak annyit, hogy nagyon sajnálom, hogy így kellett felnőnöd, remélem az élet kárpótol minden rosszért.

Kérdező, fel a fejjel, én megértelek. Igaz nekünk nem volt probléma a lakás állapotával, mert apám azért folyamatosan karbantartotta, de mellette szörnyen rendetlenek voltak. Csak akkor tartottak nagyobb takarítást, ha vendég jött. Olyankor jó volt, mert minden szépnek tűnt. Aztán pár nap alatt minden visszatért az eredeti állapotba. Persze ha valaki váratlanul toppant be, akkor voltak kellemetlen pillanatok.Kb. annyi idős lehettem mint te, amikor rájöttem, hogy ha nem akarok szégyenkezni a barátaim előtt, akkor nekem kell rendet tartani. Muszáj volt, mert sosem értették, miért nem jöhetnek hozzánk. Mondjuk nekem a szüleim sokat dolgoztak, mindketten az egészségügyben, anyám ápolónő volt, apám mentős. Hulla fáradtak voltak. Nekem sokszor megköszönték, hogy rendben tartom a házat, persze arra nem igazán törekedtek, hogy fenn is tartsák. De elfogadtam, hogy ilyenek. Már vagy 15 éve nem lakom velük, érdekes, hogy mióta nyugdíjasok lettek, jobban adnak a környezetükre.

Neked apukád hol van? Lehet róla tudni valamit?