Úgy érzem kinőttem a “gyerekszobát”. Valaki más is érezte már így magát?
Ezt a kérdést csak azért írom ki, hogy beszélgetést indítsak, nem várok konkrét megoldást. Csak szeretném kiírni amit gondolok és kívancsi vagyok hogy mit gondoltok erről, volt/van e más is ilyen cipőben.
Szóval 21 éves vagyok, egyetemre járok és 2 éve párkapcsolatban élek. Az utóbbi két dolog gyökeresen megváltoztatta az életemet, megváltozott a rutinja az életemnek.
A probléma az hogy van kettő kicsi testvérem, és nagyon nagy a korkülönbségünk, köztünk meg 2 év van. Emiatt a családom többi részének teljesen más a bioritmusa. Ők 6-kor kelnek mert mennek a suliba a gyerekek, és este fél 8-8 között mennek aludni. Ez engem addig nem zavart amíg nem jártam egyetemre , és nem volt barátom, mert addig otthon voltam minden nap, mikor gimis voltam akkor már legkésőbb 5-kor otthon voltam. Most viszont sokszor este 8-után érek haza mert este vannak óráim az egyetemen, illetve van hogy átmegyek a barátomhoz és este 9-re hazahoz. És az a probléma hogy ilyenkor már mindenki alszik otthon, emiatt sokszor érzem magam szarul hogy én akkor érek haza, nem tudok sokszor vacsorázni meg járkálni a lakásban mert felverném a családot( a lakásunk úgy van kiépítve hogy a nappalinkban van a konyha és onnan nyílik az összes hálószoba). Aztán, nekem iszonyatosan sokat kell tanulnom az egyetemre, a családom viszont vígan elvan hétvégente , mennek mindenfele. Én meg mindig kimaradok mindenből. Egyébként a barátomnak is 10-12 évvel fiatalabb tesói vannak, de náluk vhogy más az életforma, ott nincsen az hogy este takarodó van és mindent a gyerekek igényeihez igazítanak. Úgy érzem, hogy teljesen kinőttem ezt a közeget és elég rosszul érzem magam itthon. Furcsa szituáció ez hogy a barátommal azt tervezzük hogy mikor hogyan költözzünk össze, meg gyermekvállalásról is beszélgetünk, közben meg itthon ugyanúgy vagyok kezelve mint a kistestvéreim( ez alatt azt értem hogy folyamatosan minden apró botlásom miatt leüvöltenek, ha kiöntöm véletlen a tejet a földre vagy ha útban vagyok a konyhában stb ).
Nagyon sok minden zavar ami itthon van, a barátommal sokkal jobban érzem magam, és úgy érzem hogy szintet kéne lépnem és hamar elköltöznöm, mert már teljesen más utakat járok( folytatom kommentben)
"Nincs rám mosva"
Hát lol mosd már ki a saját ruháidat, ha anyu panaszkodik, mondd meg neki, hogy 21 vagy, és mostantól magadra mosol.
"Nincs otthon kaja"
Hát vegyél??? Csinálj??? Eszem megáll komolyan, 21 éves vagy heló!! Várj csak amíg különköltözöl és rájössz, hogy a szemét nem viszi ki magát, a tányér nem mossa el a poharat, sőt, a porszívó is csak akkor működik magától, ha egy bizonyos fajtát veszel. A növényeket meg öntözni kell, különben meghalnak. Horror.
Nem értem. Millió diák tudja megoldani a munkát egyetem mellett, szerintem ha felmegyek egy ramdom diákszövetkezet oldalára, találok nem fix munkaidős munkát. Nem akarásnak nyögés a vége.
Ahogy erősen kételkedem abban, hogy ahol három hétig gyűlik a mostanivaló, sok ordítanak, ha kimosod a zoknid, onnan egyetemre mész...
Talán elegük van, hogy nem segítesz semmit a háztartásban, csak elvársz dolgokat. Miért nem lehet elmenni bevásárolni?
Kimosni, úgy, hogy nem csak a te ruháidat?
34. Az a baj, hogy én nem merek hozzájuk szólni mert tartok attól, hogy ordítoznak velem. Konfliktus kerülő vagyok, és nem merek semmit szóvá tenni. Hogy kérjek pénzt egyáltalán ha azt látom hogy nem ez a prioritás hogy legyen elegendő étel…
Csomóan engem szidtok itt hogy hisztizek, meg azt hiszitek hogy én el akarom kényeztetni magam és nem akarok önállósodni. Közben meg pont az ellenkezője. Mondtam hogy keresek munkát, melóztam is alkalmiban . Azzal támadtok hogy nem akarok dolgozni… mondtam hogy ha magamra mosnék és megmondanám hogy azért mert nincs kimosva a ruhám 2 hete , ez igenis rosszul esne a szüleimnek mert az igenis feléjük lenne egy negatív visszacsatolás… engem szidtok hogy miért nem mosok magamra mégis. Lépjünk túl ezek a mosós storyn. De ezek mind olyan dolgok amiket egy szülőnek biztosítania kellene a gyerekének, legyen az kiskorú vagy nagykorú. Példákat hoztam fel csak, hogy már annyira idegennek érzem magam hogy sok minden zavar ami itthon van és máshogy csinálnék.
Mi az, hogy biztosítani KELL nagykorúnak is?
Ne haragudj, de elegánsan elsiklasz afelett, hogy közben felnőtt ember vagy, aki otthon lakik és nem segít egy bevásárlást se, mosást se. Támogatnak, mert ingyen laksz ott, és ki vagy akadva, hogy biztosítaniuk kell a kaját meg a mosást?
Mondd, hol élsz te?
Hát neked is vannak prioritási gondjaid, ha azt leírod a kisregényes kérdésedben, hogy régi a kávéfőző, de azt nem, hogy 3 napig éhezel, mert nincs mit enni és nem adnak pénzt.
Így valóban nehéz téged megérteni.
Amit itt látunk: a szüleid még gyerekként kezelnek, elfáradtak a gyereknevelésbe, belazultak, nincs makuláltan rend, meg felszerelt hűtő. Te fiatal felnőtt vagy, kibontakozóban az önálló szokásaid, és rájöttél, hogy sok mindent másképp csinálnál, mint amire, most lehetőség van.
Ez eddig semmi extra.
Ha éheztetnek, akkor viszont nincs min gondolkodni, szeptembertől mész levelezőre és dolgozol mellette. Ha túlzol, akkor meg kinyitod a szádat, szólsz nekik, hogy üres a hűtő, szeretnél összedobni valami, meg berakod magadnak a mosást. Lesz belőle konfliktus, kapaszkodj meg, túl fogod élni. Ideje leválni a szüleidről, és az nem a költözéssel kezdődik, hanem ezekkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!