Miért mindig csak a rosszat látják bennem a szüleim? Megjavultam, okos vagyok, szinte kinőttem a tinédzserkori butaságokat, de még mindig csak a negatívumokat tudják meglátni bennem.

Kamaszként rendetlen volt a szobán, bulizni és koncertekre jártam. Most 30 éves feleség vagyok, nem gyakram járunk el, de néha igen. Takarítási mániám van, mindig minden tip top a lakásunkban. De anyám képtelen felfogni még most is, hogy megváltoztam, és nem 16 éves vagyok, ha hazautazunk a szülővárosunkba a férjemmel, és kb félévente egyszer elmegyünk bulizni a régi barátainkkal, akkor csak annyit mondd, hogy állandóan csak bulizunk.

Amikor kiműtötték a bölcsességfogamat, és emiatt nem takarítottam, akkor látta, hogy nincs rendben a lakás, na akkor megkaptam, hogy szegény férjem, mert én nem vagyok házias.

Persze ő csak jót akar...

A múltkor azért torkolt le, mert 12 éve másnapos voltam egy eseményes, és ő mennyire szégyelte.

Most jutottam el kb odáig, hogy rájöjjek, egész eddigi életemben bróbáltam bebizonyítani, hogy igenis jó gyereke vagyok, de mindig akar valami, amibe bele tud kötni. Úgyhogy már nem fog érdekelni, hogy amiatt, hogy 16 évesen úgy viselkedtem mint egy normális 16 éves, és bulizni jártam, meg nem nonstop takarítottam, nem fogom magam rosszul érezni, bár elég szar érzés, hogy 30 évesen is az ő beszólásait kell elviselnem.

Szerintem ez gyakori, hogy a szülők a saját gyereküket skatulyázzák be és lehet ez így is fog nálad maradni kérdező.

A lényeg, hogy ne nekik akarj megfelelni,hanem saját magadnak :)