Kinőttem a férjem, de nagyon szeretem még mindig?

'Kinőttem a férjem'

Ez itt a baj, hogy pontosan ő is ezt érzi!! Rávilágítottál a problémára, amiben a megoldás is: teret kell engedni neki is!! Ha beszél valamiről , azt felelni, hogy "de jó, hogy mondod, látod én ezt nem is tudtam", vagy pl. engedni, hogy ő legyen a "kasszafelelős", tehát éreztetni azt vele, hogy valóban nem a pénzen alapul a kapcsolat-ahogy írod is!

Szerintem 20 év után már nem kell a szerelmen alapulni a házasságnak. Vissza-visszatérhet, de már ne azt keresd a szemében, ami kamaszként megtetszett.

A házasságban nem versenytársak vagytok. Együtt kell haladnotok, együtt kell elérnetek dolgokat. Nem kell, sőt, szerintem a kapcsolatra nézve káros, ha "lehagyod" a férjed. Ha neked annyira megy, annyira jó vagy, akkor húzd magaddal, de ne örülj, ha azt látod, hogy "elmaradt" mögötted. Nagyban téged is minősít, ha már nem látod meg benne az értékeket. Add csak vissza a kezébe az irányítást néha, ha a kapcsolatotok szempontjából ez a felállás működik.

Vegyél vissza magadból. Szándékosan.

Keress egy problémát, amit nem tudsz megoldani és kérj tőle segítséget. De jelentős probléma legyen, ne egy szög beverése a falba.

Keress egy másik állást, ahol kevesebb a fizetés, de több a szabadidő.

Kezdjetek új hobbiba együtt, olyanba, amiben nem vagy jobb nála. Legjobb lenne valami sport, az a küllemére is hatna. De ne törekedj közben arra, hogy legyőzd.

Ha szeretsz valakit, azt nem semmisíted meg. Ezt meg kell tanulni. Nem elég hangoztatni, hogy nem számít. De. Számít. Neked nem, neki igen.

Ha úgy érzed,hogy "kinőtted",akkor ezt érezteted is vele. Ha nem is nyíltan,de burkoltan. Ez pedig mindenkinek rosszul esik. Nem csoda,hogy a fejedhez vágja a dolgot.

Ne éreztesd a fölényedet semmilyen formában,inkább próbáld őt is magaddal húzni. De csak finoman. Ha szereted,akkor ez nem is olyan nehéz.

Azért az hülyeség, hogy keress másik munkahelyet..

De valóban, ha azt érzed kinőtted az már rossz.. Rendben van, hogy elvégeztél mondjuk még egy sulit vagy több pénzt keresel, de ha egyszer is megfordul a fejedben, hogy te ettől jobb vagy, kinőtted őt, akkor azt már ő is meg fogja érezni..

Az egód se kicsi :))

Szegény ember, sajnálom!

Itt mindenki a férjet sajnálja. Én viszont tökéletes megértelek. Kemény munkád van abban amit elértél és légy büszke rá. Szerintem nagyon nyomasztó lehet, hogy nem tudsz a sikereidnek örülni mert ettől a férjed "jelentéktelennek" érzi magát. És az, hogy egos lennél nem hinném, de ha az is lennél én azt is megtudom érteni.

Tanácsot nem tudok adni, azt semmiképp sem javasolnám hogy munkahelyet válts stb. szerintem itt a férjednek kellene változnia. Nem ugy kezelni a dolgot, hogy "ő tul kevés hozzád", hanem ugy hogy "ő az én feleségem és büszke vagyok rá"!

A saját tapasztalatom a következő, amikor öszejöttünk párommal még egyetemre jártam, de már akkor is látta bennem hogy nagyon törtető és akaratos nő vagyok egyszer sokra viszem. Folyamatosan sulykolta belém, hogy egyszer mejd egy senki lesz mellettem. Hiába győzködtem, hogy imádom senki más nem kell nekem. Tényleg vele terveztem a jövőmet. Később igaza lett és "sikeres" lettem. Ő ezt nem bírta elviselni, mindig hangoztatta, hogy "tul jó vagyok neki" és én is azt láttam a szemében, hogy már elmult a szerelem amit egykor érzett. Ő szakított velem és összetőrte a szívem. Azóta nincs kapcsolatom, nem vágyok senkire csak a karrieremre koncentrálok.

Ez az én történetem. És ha ujrakezdeném ugyan így csinálnám. Ez vagyok én. Büszke vagyok arra amit elértem, és talán egyszer lesz egy férfi aki ezt értékeli, büszke rám nem pedig vetélytársnak lát.

Ebből csak annyit akartam kihozni, hogy nem mindig a férfit kell sajnálni, mert szegény "nem elég jó". Mindig két oldalról kell nézni a dolgokat!