Elkéstem? Ugye, hamarabb kellett volna neki megmondani? Megőrülök, annyira fáj!

Segítsetek, kérlek, segítsetek!! Összetört szerelmes lány vagyok! Az életemnél is jobban szeretek egy férfit, ŐT, akitől családot, gyerekeket akartam, akiért végülis feladnék mindent!

24 éves vagyok, Ő 36. 350 km választ el minket egymástól. Azt mondta eddig, hogy a kapcsolatunkban egy dolog zavarja csak, a távolság, mert ő semmi pénzért nem jönne hozzám lakni, vagy én megyek hozzá letelepedni, vagy vége. Azaz "ez van vagy ez se".

Tegnap itt volt, együtt voltunk, és utána közölte, hogy ha egy közelebbi lány jönne, aki még neki is tetszik, akkor szó nélkül lecserélne engem arra, mert az a lány egy fontos kritériummal többnek felelne meg, mint én: ott akarna élni, ahol ő van, mert ő tudja, hogy én se mennék oda lakni, meg ő se fog jönni semmi pénzért. Akkor fájdalom, de vége. Kérdeztem, hogy az nem zavarja, hogy akkor talán egyedül marad, itt meg családja, jó munkahelye lehetne? Azt mondta, hogy ne temessük őt még el, mert őt most is nézegetik más lányok, csak akadna neki más. Kérdeztem erre, hogy akkor mindegy, hogy én vagyok vagy más? Azt mondta, hogy olyan szempontból mindegy, hogy a párválasztás szakaszában olyat kell választani, aki minden szempontból megfelel, és én ennek az egy szempontnak nem felelek meg.

Már többször is gondolkoztam rajta, hogy mégiscsak odamegyek, mert nagyon szeretem, csak mivel ez eddig még egy függő kérdés volt, nem közöltem vele.

Ma meg jön a szakító sms-e, hogy ne haragudjak, de ezt így nem akarja folytatni, mert a távolság megoldhatatlan. Hát én erre megírtam, hogy ha csak az a baj, akkor én eldöntöttem, hogy költözöm, letelepedem az ő vidékén. Azt írta rá, hogy de azzal olyanra kényszerítene rá engem, amit a szívem mélyén nem akarok, és egy életen át szenvednék miatta. Megírtam erre, hogy nem, ha ő szeret, mert az ő szeretete kárpótol mindenért. Erre azóta sem válaszolt, pedig több órája ennek, dolga nincs most, előtte meg pergőn smseztünk. Még annyit írtam ezután, hogy remélem, hogy nem késtem el ezzel a válasszal, de ha nem kell, hogy menjek, akkor nem megyek. Erre sem válaszolt. Pedig előtte mindig mondta nekem, hogy döntsem el, hogy hol akarok élni, mert ha itthon, akkor szakít, és nem is mer megszeretni addig, míg nem érez engem biztosnak, hogy odamegyek hozzá. Mert szeret vmennyire, de nem olyan mélyen, és nem is kötődik annyira, mintha ottani lennék. S amikor megkérdeztem, hogy tudnál-e szeretni, ha odamennék hozzád, ott telepednék le, akkor egyszer azt írta rá, hogy talán.

A kapcsolat 2 hónapos, de szerelem volt számomra első látásra, ami azóta csak erősödik. Előtte egy 6 éves kapcsolatom volt, aki mindent megtett értem (erre is azt mondta nekem, hogy biztos azért, mert az helybeli volt), rajta is nehezen jutottam túl, és azt hittem, senki nem fogja őt pótolni. Kb a 40. randi után jött Ő, aki jött, látott és győzött nálam.

A tegnapi együttlétünkhöz képest ma gyógyszeren élek, folyamatosan bőgök, még semmit sem ettem, kócos vagyok, csak a gépet bámulom. Anyut hívtam, neki is több órát bőgtem a telefonba, de csak annyit értem el vele, hogy eddig szerette Őt, most meg utálja.

A megőrülés határán vagyok! Ugye, elkéstem a válaszommal? Hamarabb kellett volna megadnom a választ, akkor jobban ki tud alakulni a kapcsolat, akkor jobban megszeret! Így a bizonytalanság miatt lehet, hogy kiszeretett belőlem! Bár még tegnap is úgy jött, hogy így szerelmem, úgy szerelmem, édesem, amúgy nagyon hideg fejű, ha vmi nem felel meg a számításoknak, azaz nem éri meg, akkor olyat nem csinál, munkával is így van.

Meg fogok őrülni, késsel vágják a szívemet, a fejemet, fejgörcsöm van, és összevissza rajzolgatok A/4-es lapokra hülyeségeket, mint egy őrült, pedig nem szoktam még unalmamban se.

Mit tegyek még, mit írjak még, mit mondjak még??????