Miért baj az hogy vannak ilyen nők? Mint én?

Első perctől kezdve érződik minden megnyilvánulásodból, hogy félsz az újabb csalódástól, elvesztetted a kicsike kis önbizalmadat és bebeszéled magadnak, hogy nem vagy szerethető. Ez ostobaság. Viszont az egészen biztos, ha ez a neked tetsző, kedves, szeretni akaró fiú megérzi, megtudja, hogy Te mostanában miket művelsz és milyen életet élsz, tuti kiábrándul belőled és odábbáll, szóval ha jót akarsz, sürgősen változtass a hozzáállásodon és a magánéleteden.

Fogadd el, hidd el, hogy szerethető vagy, hogy ez a fiú TÉGED akar és nem egy kirakati bábút, akinek tökéletes mindene. Az, hogy csalódhatsz, benne van a pakliban, de pár nap, hét.., hónap... szomorkodás miatt elutasítani egy esetleges életre szóló szerelmet rossz döntés.

Ne féltsd magadat ennyire, merj újra élni, mert érdemes!

A kérdésedet elolvasta, de a se a kommentjeidet, sem a válaszokat.

Szimplán sajnállak, hogy te inkább kapcsolatokat, sajátodat, másokét rúgod fel, mert nem vagy képes felvállalni egy normális monogám kapcsolatot, nem mered felvállalni, hogy benne van a pakliban a megcsalás, az elhagyás. Tipikusan az a tipró ember vagy, aki egyszerűen nem képes megtanulni veszíteni, és azt hiszed, hogy ezzekel megkíméled magad.

Hát babám tévedsz. Nem fogod megtudni sosem milyen egy normális kapcsolat egy normális emberrel, hogy hogyan kell fenntartani egy kapcsolatot, megtanulni tolerálni egy másik embert, úgy alakítani, hogy ne kerüljön sor megcsalásra. Elhagyás? egyszer mindennek vége. Te napról-napra, vagy hónapról-hónapra más férfiakon éled ki a szexuális vágyaidat, letiprod őket, segítesz letiporni azokat a feleségeket, barátnőket, akiket a férjük már tipor és a leggusztustalanabb, hogy még élvezed is, és azt gondolod ez így helyes, mert neked ez így nem fáj.

Egy gyáva, élhetetlen, párkapcsolatra képtelen, mentálisan beteg ember vagy, ennek nyílván van oka, de te magasról leszarod.

Ezek után ugyan miért érdekel téged, hogy ki ítél el, vagy ki nem? Ugyanúgy fogod tovább csinálni.

Ha én jó úton érzem magam az életben, nem érdekel az, hogy ki mit gondol és azt sem gondolom, hogy negatívan gondolkodnak rólam.

De te még ebben is bizonytalan vagy.

Sivár egy fos életed van és ezzel majd akkor fogsz szembesülni, mikor már nem leszel olyan csinos, olyan fiatal és kelendő és ülsz egyedül a lakásodon és kutya nem akar még lehugyozni sem....de akkor már késő lesz.

De valószinűleg téged ez sem érdekel, és igazából engem sem, csak leírtam, hogy ne élj tévhitekben a te tökéletes gondolkodásmódodban, képzeld világodban mindent olyan faszául csinálsz.

gyakorlatilag nulla vagy érzelmileg

1. Túl sokra tartod a külső szépséget. Én úgy vélem, inkább azt mondja nekem egy férfi, hogy szép a természetem, minthogy szép a külsőm. Mert az utóbbi csak mulandó, felületes dolog, az előbbi viszont örök értékű és őszinte.

2. Már-már feminista módon lenézed a férfiakat. Bennük is vannak érzések, ők is szeretetre, szerelem,re boldgoságra vágynak.

Az a legnagyobb bajod, hogy nem szereted önmagad. És ha te nem szereted, akkor miért várod el másoktól, hogy ők szeressenek?

Nem azért hogy megtérítselek, de ha te magad azt sugárzod ki, hogy inkább falat építek magam köré, és nem akarok megsérülni, akkor mások nem is fognak hozzád közel kerülni, hogy megmutassák, mennyire értékes ember vagy.

Borzasztó keserű vagy, ami azért rossz, mert így hasonlóan óvatos, védekező, és keserű embereket fogsz bevonzani.

Inkább nyiss az emberek felé, nem kell azonnal feltétel nélkül megbízni bárkiben, de adj legalább esélyt másoknak, hogy ne csak a külsődet ismerjék meg, hanem a belsődet is. És ezáltal te is megismered őket belülről, ami egy későbbi kapcsolat szempontjából sem utolsó.

Tudom, hogy a csalódás sz@r, és fáj, de ha nem csalódsz, ha nem fáj, akkor nem fogod tudni igazán értékelni azt, ami szép lehet egy életben.

Legyél bátrabb, csak egy életed van, nem élhetsz úgy, hogy mindentől rettegve bezárkózol a csigaházadba. Ha csalódsz is, minden csalódásból tanulsz, és legközelebb jobban választasz. Jó példa: a kisgyerek ezerszer is elesik, mire megtanul járni, sokszor nagyon fájdalmas sebeket szerez, mégis feláll, és újra megpróbálja, amíg nem tudja tökéletesen. Ha nem így tenne, sosem tanulna meg járni, nem érezné, hogy milyen jó is az. Kövesd ezt, és meglátod, sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb leszel.

Én drukkolok!

A következő gondokkal kellene szembeszállnod:

- szép vagy, sőt, szeretni való!

-bízzál magadban, a kisugárzásodban, és a pasikban (egy részükben)

- a férfiakban ne a külsőt nézd hanem a belsőt

Mivel rettegsz attól, hogy egy pasinak nem felelsz meg, ezért lazán veszed a dolgot és már az elején nem vesznek komolyan téged.

Egy férfinél arra mész, hogy jó pasi legyen és szerető-típus legyen...tehát olyan pasikat vonzol be, akik nek a külsőd kell, és a szex, illetve te is ezt keresed a pasikban.

Keress nem túl jóképű, nem túl szabadelvű, kicsit komolyabb de kedves srácot, és vedd komolyan. Hidd el, ő is komolyan fog téged venni.

És hidd el egy ribi pasi akármilyen szép nőt is megcsal, ha erre hajlamos.

Vannak hűséges férfiak, de hozzájuk ne így közeledj....

Nem olyan rég volt a 15 éves osztálytalálkozónk. A régen szegény kis butus romalánynak, ma jó házassága és két szép gyermek van. A szürke, unalmas "átlagos" hengerkének (nekem), akit csak cikizni lehetett, ma 13 éves párkapcsolata és 2 szép gyereke van.

A lényeg: a buli közben beszélgettem a "jó tanuló", "jó sportoló", menő, szépséggel, akibe bele volt zúgva a fél suli... Majdnem elsírta magát, hogy milyen jó nekem, mert Ő egyszerűen nem talál egy normális pasit, akivel családot alapíthatna. Régen felnéztem rá, majdnem irigyeltem. Most sajnáltam.

Akkor mire jó a szépség? Mire jó az ész? Mire jó a teljesítmény?

A szerelemben semmire!!!