Ha kiderülne a gyerekedről, hogy pedofil mit tennél?

60#

Köszönöm a tartalmas és összeszedett választ.

Sajnos nekem most nem fog menni minőségben ilyen szintű fogalmazás, mert abban a helyzetben vagyok, hogy csak érzésekkel, tekintetemmel és testbeszédemmel tudnám magam "kifejezni".

Megbocsátás..

Morál..

Ez a kettő nagyon összefügg, de mégsem derül ki se önmagában, se együtt egyikből sem, hogy mi lenne a helyes egy ilyen helyzetben.

Számomra ez a kereszt nem azért teher (nem csak), mert micsoda dolog..

Hanem mert annyira elgondolkoztatott évek óta, hogy kezdem őszintén és szomorúan elhinni, hogy nincs se erkölcs, se morál, helyes, helytelen... Hisz az idő múlásával ezek a fogalmak elég flexibilisen képesek változni a tarsadalmakban.

De ha igazam van... Akkor milyen láncok tartanak engem vissza?

Mert az imént felsorolt tulajdonságok közül őszintén mondom, hogy egyikben sem hiszek.

A viselkedésem régóta nem ezen elvek alapján határozom meg, hanem tanulom, úgymond. Minden élethelyzetre, mindem kihivasra, minden szociális interakcióra vannak bevett szokásaim,

amiket minden egyes alkalommal, amikor nem 100%ig úgy történtek a dolgok, ahogy azt akartam,

csiszolok.

Elhitetem a világgal, hogy helyesnek tartom a hitrendszerüket, a meggyőződéseiket. De mélyen legbelül... Nem is tudom mi vagyok.

Abban látom a jövőmet, hogy fejlesztem a tudasomat pszichológiai, kriminálpszichológiai könyvekkel, teljen akár évekbe is, mire teljesen megemésztem.

Közben pedig tervezek.

Hogy mit? Egy hálózatot. Ami arra alapszik, hogy a fentebb említett társadalmi értékek nem léteznek.

Ami arra alapszik, hogy a viselkedés mintákat utánozza és manipulálja a megfelelő szituációkban.

Egy rendszert, ami biztosítja számomra a hatalmat.

Elvégre erről szól minden.

Nyilván nem fogom kifejteni az ezzel kapcsolatos konkrét gondolataimat.

Visszatérve az alap témához.

Nem vágyom "jó" életre. Sem családra, sem párra, sem utódra.

Vágytam, persze, de az én valóságomba, a szeretet csak időszakos és elkényelmesít.

Régóta ezt gondolom:

Nem élni akarom az életem, hanem kihasználni. Mint egy tárgyat. Nem tulajdonítok neki jelentőséget és ezáltal hajlandó vagyok bármilyen kockázatra, ha annak elegendő a várható hozadéka.

Öngyilkosság...

Igenis van értelme. Racionálisan használva.

Nekem az ALAP kérdésemnél fogva van okom félelemre. Mégpedig a lebukás.

Egy ilyen alkalommal nyilván megtennék minden tőlem telhetőt, de hacsak nem sikerül minden bizonyítékot eltüntetni, akkor magamat kell. Hagy ne kelljen magyaráznom miért nem élnék úgy, hogy nyilvánossagra kerülök (mostmár egy nyilvántartásba is).

Szóval értékelem a válaszod. De ez inkább vadász és préda játék. És én szeretek prédának tűnni.. remek melegágya ez annak, hogy a magukat vadásznak képzelő embereket hogyan (metagorikus értelemben) véreztessem ki.