Ha kiderülne a gyerekedről, hogy pedofil mit tennél?

De az biztos, hogy elmezavar. Sajnos nem pillanatnyi, mert már évek óta vissza-vissza tér, akárhogy próbálom kiirtani.

Hogy minek a hatására alakult ez ki, nem tudom, több lehetőség is van, de alapjáraton lényegtelen, mert nem megérteni akarom, hanem eltüntetni. Több pszichológusnál is jártam ezügyben, egy részükön nyilvánvaló volt, hogy nem a szakterületük (finoman szólva),a másik meg világosan elítélt, amit ugyan a későbbiekben igyekezett palástolni, de nyilván nem lehetett vele "össze dolgozni" emiatt. Mindegy is, rendes tőled, hogy megoldáson töröd a fejed, de nem létezik. A lehetséges megoldások: kémiai kasztrálás, fizikai kasztrálás, halál.

Mivel alapjáraton romantikus jellemnek mondanám magam és mivel reménytelen vágyam, egy mély érzelmi kötődéssel járó kapcsolat, amiben családot is alapíthatok (tudom-tudom, pedofilnak gyerek, felháborító gondolat. Aki hiszi, hiszi, aki nem, nem, én tudom hogy nem jelentek veszélyt 1 gyerekre sem ) ezért a kasztrálás rész nem opció számomra.

25# Akkor most figyelj mennyire fontos számomra az együttérzés/szánalom.

Az, hogy te milyen politikai agymosás részese vagy, egyáltalán nem érdekel, nyugodtan meg@@@@hatod saját magad.

,, És még hazudsz is".

Persze, nyilvánvaló, hogy ha valaki neked finoman szólva nem szimpatikus, és ez a valaki olyat mondd, ami SZERINTED hiteltelen, akkor az hazugság. Nyilván. (Irónia a magad fajta gyengébbek kedvéért)

,,Kasztráltasd magad."

Igenis főnök, de előtte te is tedd magaddal azt, amire fentebb utasítottalak, legalább akkora slunhgal, mint te engem.

,,Átlátszó propagandát nyomtok már a gyakirin is, hogy a nem gyakorló pedofil az nem is pedofil"

De, képzeld, a "nem gyakorló" pedofil igenis pedofil. Akikre te célzól a "gyakorló" kifejezéssel, azok a szexuális bűnelkövetők. Ne aggódj, az ilyeneknek én is segítenék megfulladni a vérükben.

Ezt a propaganda részt felejtsük el, mert távol áll tőlem.

,,Meg persze te nem tehetsz tóla, szegény beteg vagy, akit nem akarnak meggyogyítani. Különben us azegészségügyromokban."

Ez már egy érdekesebb téma, nem tudom hogy képes e rá az agyad, hogy megértse a lehetséges okokat, de a stílus után ahogy a torkomnak estél, biztos nem fogom a lehetséges okokat boncolgatni.

Tehetek e róla? Nem tudom. Tényleg. Biztos megnyugtatja a lelked, hogy akár tehetek, akár nem, undorodok magamtól. Persze vannak jobb napjaim, amikor egész elnézően csak sajnálom magam, de annak ugyebár nem sok haszna van, szóval másnap jön megint az undor.

Biztos vagyok benne, hogy a cinikus passzív-agresszív megnyilvánulásod ellenére számtalan olyan szakember van, akik megakarnak gyógyítani. Csakhogy ez szimpla akarat marad ki tudja meddig, ugyanis elhiheted, hogy a létező összes magyar fórumot meglátogattam, ahol mind-mind egybehangzó véleménye az volt, hogy a terápia, a tudomány jelenlegi állása szerint, csak "szinten tartás", nem gyógymód.

És igen, kedves anonim agresszor, akár tetszik, akár nem, a magyar EÜ rendszer már régóta érlelődve rászorul egy "nagygenerálra".

A kommented további részeit inkább hagyjuk, mert látszik, hogy csak a szín tiszta logika nélküli gyűlölet beszél belőled, anélkül, hogy egyetlen ész érvet is átgondolnál.

26#

,, Én még életemben nem hallottam..."

,,Ha én lennék a helyedben..."

Értékelem, hogy valamilyen segítő szándék szerűség van a kommented mögött, ezért az indulataim ellenére, próbálok normálisan válaszolni.

Az egy dolog, hogy te mit hallottál/mit nem hallottál, mit hiszel/mit nem hiszel, attól még egyáltalán nem biztos hogy igazad van.

Ez nyilván rám is igaz.

Éppen ezért, ha valami komolyabban érdekel engem (márpedig ez nyilván olyan téma, mert érint engem) , akkor a létező összes HITELES (forrás megjelölésével ellátott) irodalmat felkeresem ezügyben, rendszerezem az információt, ha valaminek utána kell járnom a "tananyag" kapcsán, akkor utánajárok, majd beillesztem a már meglévő anyagba a megfelelő helyre és mindezt addig csinálom, amíg valami újat találok.

Sajnos részemről ennek nyelvi korlátai vannak.

De elhiheted, hogy NEM a kasztrálás az egyetlen morálisan elfogadható megoldás. Igenis végig lehet szenvedni egy életet anélkül, hogy bárkinek is ártanék. De ha ehhez nincs kedvem érthető okokból, akkor még mindig sokkal elfogadottab kinyirni magamat.

Nem akarok jobban bele merülni, mert a többség valószínűleg úgyse lát túl a gyűlöleten, nem hinném, hogy van bárki akit igazán érdekelne amit írok.

Szóval kérlek..

Ne kezeld tényként a véleményed, vagy az aktuális tudásodat. Legyél kritikus magaddal és másokkal szemben, és akkor talán fejlődni fog a világ (ha mindenki így tesz).

Köszönöm

28#

Ha nekem szólt, akkor köszönöm.