Ha kiderülne a gyerekedről, hogy pedofil mit tennél?
Abban az esetben, ha "csak" a hajlam van benne, de sosem csinált senkivel semmit.
Illetve el tudnád ezt hinni neki?
Hisz ha csinált is volna, valószínű, hogy akkor is letagadná. És ha nem a gyereked, hanem testvéred, akkor hogy viszonyulnál hozzá?
50#
Nem titok, viszont ez olyan szinten intim téma, amibe felesleges lenne belemenni, mert semmi pozitív hozadéka nem lenne. Semmi szükség arra a polgárpukkasztásra, hogy elkezdjem részletezni a "vágyaimat".
válasza:#51
Akkor mégiscsak titok. Önmagában a téma is "polgárpukkasztás", a legenyhébb kifejezéssel is élve.
Erőszakoskodni nem fogok, ha nem, akkor nem!
52#
Ne vedd rossz néven, de erre a kérdésre nem akarok válaszolni.
válasza:Akik a kasztrálást javasolták, azok hogy gondolják ezt? Otthon, késsel? Mert hogy orvos ilyet nem vállal el és erre jogi mód sincs Magyarországon.
Amúgy is, tudtommal a vágy megmaradna, tehát semmit nem érne el vele a kérdező.
Kérdező, ezt találtam neked:
54#
Köszönöm. Nem vagyok benne biztos, de korábban azt hiszem olvastam ezt a cikket. Mindenesetre érdekes. Én is hasonló tanácsokat találtam ezügyben az interneten (alkossak, tanuljak, találjak hobbikat). Nem állítom, hogy nem segít.. de tüneti kezelésnek nevezném legjobb indulattal. Igyekszem értelmet, okokat, magyarázatokat és célokat találni. Sokmindenbe belekóstoltam már.
Nem feltétlen akarok filozófiai kérdést csinálni a válaszomból, de nem tudom másképp fogalmazni.
Kevés dolog van ami "éltet". Az egyik ilyen és talán az egyetlen, amire életem végéig lehetőségem lesz, az a harc. Az élet minden területén. Az összes lehetséges konzekvenciát le akarom vonni, a különböző harcokból. Harcművészetek, küzdősportok, alá-fölé rendelt viszonyok mindkét nézőpontból, lelki vívódások, komfort zónák eltörlése, taktikák, technikák, viselkedéselemzés/befolyásolás, fizikai határok felfedezése, fájdalomküszöb kitolása, ingerek megszokása stbstbstb.
Biztos elég zagyva gondolatoknak tűnhetnek a felsorolásaim, de úgy gondolom, nem csak, hogy ezek tapasztalata szükséges, ahhoz, hogy valaki harcos lehessen, hanem egy alap életfilozófia.
Ezzel arra akartam kilyukadni, hogy egyszerű hobbik, ÖNMAGUKBAN nem kötnek le. Ezek azok amik lekötnek. Csakhogy ez áldozatokkal jár. Egyre gyakrabban kell hátat fordítani az "elveimnek".. Önmagamnak.. Na mindegy, inkább nem folytatom, valószínű ennyi kirohanás is elég lesz, hogy kettyósnak tartsanak jópáran.
válasza: válasza: válasza:Szia kérdező!
Végig olvastam mindent, aztán elmélkedtem róla.
Ismerem ezt az érzést, mikor utálod magad, megveted magad, én is próbáltam ezt levetkőzni rengetegszer.
Bár, nem hasonló a helyzetünk, az én ügyemet is elítéli a társadalom. Ez is olyan dolog, amit leginkább nem mond el egy párkapcsolatban az ember.
Viszont, te nem tehetsz arról hogy így születtél. Nyilván a harcot ezzel te vívod meg, és ez elég igazságtalan. Szerintem ez a sokszor említett kasztráltatás dolog nem megfelelő eljárás a te helyzetedben, hiszen biztos vagy benne hogy nem tennél olyan dolgot, mert teljesen elítéled.
Így lehetőséged nyílik arra, hogy találj egy társat, legyen családod. Persze baromi nehéz lehet teljes életet élni egy ilyen titokkal, ezt elhiszem.
Én is nehezen élek így, sokszor gondolok az öngyilkosságra, pedig szerető férjem van, összetartó családom, van pénzem is, mármint ugye az emberek szerint az nem boldogít, bár én szívesebben szenvedek úgy hogy van étel az asztalon.
Az öngyilkosságot mindig elvetem, mert közben rájövök, hogy mennyi mindent élvezek amúgy az életemben. Látom merre haladok, jó döntéseket hozok, látom a fejlődésem és már nem könyvelem el magam egy undorító szarnak. Aztán elkalandoznak a gondolataim, és újra egy szánalmas idiótának érzem magam. Ez körforgásban van nálam, és képtelen vagyok megbocsátani magamnak, pedig tudom hogy ez lenne a helyes lépés.
Szerintem a te esetedben is ez lenne a megoldás, a megbocsátás. Elfogadni, hogy nem hibaztathatod magad valami miatt, amiről nem is tehetsz. Ez nem azt jelenti, mielőtt bárki nekem esne, hogy most akkor azonnal gyerekeket kell molesztálni, dehogyis! Az elfogadhatatlan, és ezt a kérdező is így gondolja. Hanem fogadd el, hogy te ilyen vagy, van egy rossz "tulajdonságod" de megtanultál vele élni, és nem ez hatarozza meg a mindennapjaidat. Ez hosszú folyamat, hosszú hosszú terápiás folyamat. Megpróbálod félretenni, nem elfelejteni, hanem félretenni.
Illetve a kérdésre a válasz, én nem látnám undorítónak a gyermekem. Segítenék neki mindenben, hogy könnyebben éljen ezzel a teherrel.
És mielőtt valaki nekem esne, nem embert öltem meg ilyesmi. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!