Szeretném elvégezni az orvosit, a férjem semmiben nem támogat? Miért nem látja, hogy ez nekem így nem élet?

"Más egészségügyi képzés nem érdekel, nem tudnék pl. ápolóként dolgozni."

Ezt add elő a felvételin is :D :D

Nyugodtan pontozzon le, aki akar, de én abszolút a kérdező pártján állok.

Anno 17 évesen a pályaválasztás előtt még halvány lila fogalmam nem volt arról, hogy mit akarok kezdeni magammal… csomó minden érdekelt, de nem tudtam eldönteni, hogy mi az, ami valóban az én utam lenne. Ebben pedig szerintem semmi meglepő nincsen, hiszen annyi idősen még nem volt semmi rálátásom a világra, nem volt semmi tapasztalatom, fogalmam nem volt mivel szeretnék foglalkozni, mi illene legjobban hozzám, miben lennék a legjobb stb., illetve soha senki részéről nem kaptam pozitív megerősítést, bíztatást, támogatást. Hiába voltak jó eredményeim, én azt éreztem, hogy nekem úgysem menne, nincs is értelme megpróbálni stb., hiszen egész életemben ezt hallgattam a környezetemtől. Így az érettségi után én sem tanultam tovább rögtön, pontosabban később egyszer belekezdtem egy képzésbe, de otthagytam. Csak pár évvel később tanultam tovább mikor már úgy éreztem, hogy megtaláltam a szakom, erős motivációm van, egyértelműen szeretnék több ismeretet szerezni az adott területen stb. és egy fokkal jobban álltam önbizalom, magabiztosság terén is. Ehhez nekem is érettségiznem kellett, arra pedig én is hagytam magamnak felkészülési időt bőven és szükség is volt rá, hiszen azt a tudást senki sem a kis ujjából rázza ki…. én évekkel előtte érettségiztem és előtte is teljesen mást tanultam a gimnáziumban, így nyilván külön fel kellett készülnöm az érettségikre. Nem volt egy gyors vagy könnyű feladat, de sikerültek az érettségik és felvettek, elvégeztem az egyetemet. Mindeközben mást sem kaptam a környezetemtől csak a szokásos lehúzást, hogy ez a legnagyobb hülyeség, semmi értelme, felesleges, úgysem fog menni, hülye vagy hozzá, meg se próbáld, nem neked való, egybe belekezdtél azt is ott fogod hagyni stb., stb., ami nélkül milliószor könnyebb lett volna az életem minden szempontból. Ha rájuk hallgatok most talán a 8 általánosom se lenne meg… Én azt gondolom a kérdező terve is abszolút reális a felkészülést stb. tekintve, így én egyértelműen támogatnám a döntésében és azt gondolom, hogy érdemes megpróbálni. Illetve a saját tapasztalataim miatt is én mindenképpen azon az állásponton vagyok, hogy igenis támogatni kell a szeretteinket a törekvéseikben még akkor is, ha esetleg mi nem értünk egyet teljes mértékben a döntéseikben vagy mi máshogyan döntenénk, ugyanis egy másik ember életéről van szó.

A másik amit kiemelnék az az, hogy a szülői szerep sem azt jelenti, hogy a gyerek születésétől kezdve a szülők identitásukat vesztik és megszűnnek önálló, gondolkodó, tevékeny emberi lényekként működni. Rengeteg ember, sőt az emberek többsége nem ül otthon 0-24 a kisszobában a gyerek mellett, hanem ugyanúgy dolgoznak, tanulnak, szórakoznak stb. Teljesen normális, ha valakinek a gyereknevelésen túl is vannak ambíciói, sőt. Az én anyukám “csak”

pedagógus, de ő is nagyon sokat volt távol, túlórázott, kirándult, a munkaidején kívül este végezte el az adminisztrációs feladatokat, készült a foglalkozásokra stb., ez teljesen általános, sok munkahelyen kell sajnos vagy nem sajnos kidolgoznod a beled is, hazavinned a munkát, túlórázni stb. Az orvosi egyetem és maga az orvosi hivatás nyilván egy különösen nehéz, munkás, sok időt és szorgalmat, elszántságot, motivációt stb. igénylő dolog és ezt én sem vitatom, de azért ne csináljunk már úgy mintha ne lennének gyerekes orvostanhallgatók, orvosok sehol a világon, mert ez meg a másik véglet… Én rendkívül károsnak tartom azt a fajta vélekedést, mi szerint az orvosok szinte egy külön fajként vannak kezelve és a családomon belül, barátaim között is láttam már nem egy példát arra, hogy kis híján tönkremennek amiatt, mert a társadalom elvárja, hogy egy orvos tökéletes legyen, soha ne tévedjen semmiben, soha ne hibázzon, éljen 100% egészséges és példaértékű életet, mindig legyen maximálisan felkészült, mindent tudjon azonnal, ne kapjon kettest egy vizsgájára sem mert “NeMsZEReTNémHOgYegYolyAnorvOSKezeELJENakIkettEsselcsaKéppEnÁtment” stb. és ennek a legkisebb következménye az, hogy az egyébként elszánt és jó képességű emberek nem mernek felvételizni vagy nem fejezik be a képzést, mert vannak ennél sokkal súlyosabb negatív hatásai is. Illetve az is szemet szúrt, hogy sokan úgy csinálnak mintha kizárólag a kérdező feladata lenne a gyerekről gondoskodni, holott ez nincs így, az apa kötelessége is ugyanúgy. Ha pedig ehhez van bárminemű segítségük, akár bejárónő, akár a nagymama stb., akkor szerencsések és jól teszik, ha ezzel a lehetőséggel élnek.

Volt egy-két azt gondolom hasznos és segítő szándékú hozzászólás is (és ez alatt nem csak azt értem, akik szerint jó ötlet az orvosi a kérdező helyzetében), de ha most csak a hozzászólások többségére alapoznék, akkor kb. felkötném magam az első fára, amit meglátok… szerintem nagyon nincs ez így rendben.

Úgyhogy összességében én azt mondom, hogy egy próbát mindenképpen megér, ha valóban ehhez érzel motivációt. Az pedig nagyon sajnálatos, hogy a párod ebben nem támogat. Te ismered őt, ha lehet vele normálisan beszélgetni, akkor azt gondolom ez lenne a leghatásosabb módja annak, ha megbeszélnétek a te motivációidat, terveidet stb. és az ő ellenérveit, aggodalmait, kétségeit. Mindenesetre nagyon remélem, hogy sikerül kitartanod a terveid mellett és megvalósítanod őket! :)

#96 Jó hosszú szöveget leírtál és mégsem értetted meg mások mondanivalóját.

Senkinek nem a továbbtanulással van baja. Az egy nagyon jó dolog.

Az a probléma, hogy 25 évesen akar úgy orvosira jelentkezni, hogy van egy apró gyereke, 0 tudása és alapkészültsége és mégcsak affinitása sincs a témához.

Nagyon szép a sallang amit leírtál, de semmi haszna a kérdéshez a meglévő információk alapján.

3 képzésen, feleségként és a gyereknevelésen is elbuktál, mit akarsz még?

Gyakorlatilag egy kitartott senki vagy, aki csak a gyereket megszülte a férjének, elhiszem, hogy unatkozol és hiányzik az önbecsülésednek valami érdem, de ezt sem fogod megszerezni.

Miért nem leszel influencer? Az jobban illik az életpályádba és ha nem vagy ronda még meg is tudod valósítani.

"Trollunk van."

Csak volt, távozott!

A felhasználónak nem tudunk üzenetet továbbítani

(nincs ilyen felhasználó vagy már törölte regisztrációját vagy letiltásra került a fiókja)!