Akinek van a családjában alkohol fogyasztó az hogyan viseli ezt, hogyan oldja meg ?

Amúgy rohadtul vigyázni kell az alkohollal meg az ilyen 2 sörrel.

Én magamon vettem észre, hogy alkoholfüggő lettem az elmúlt 2-3 év alatt.

Pedig aztán ott volt előttem a rossz példa, mert apám alkoholizmusa tönkre vágta az életemet és a családunkat. Egy alkoholista árnyékában nőttem fel.

Nálam is úgy indult, hogy elkezdtem sörözni.

Filmet néztem, sör. Autóverseny, sör. Foci, sör. Majd jött az, hogy haza érek, és legurítok 2 sört. Ellazított, jól esett. Ha jó a kedvem vettem 2-3 sört. Ha rossz azért vettem 2-3 sört.

Aztán azt vettem észre, hogy társaságban is egyre többet iszom. Nyilván ott ivott mindenki más is, de mégis ahhoz képest, hogy előtte tartózkodtam tőle, most szinte kívántam.

Vagy volt nekem is kellemetlen helyzet, amikor felhívtak (igaz hétvégén) napközben, egy SOS munkahelyi helyzet miatt. Én meg nem tudtam intézkedni, mert éppen akkor vertem be 2 sört. Rohadt kellemetlen volt.

Egyszerűen kialakult egyfajta sóvárgás az alkohol iránt. Ha nem volt otthon sör, akkor megbontottam az ajándékba kapott bort/töményet (szerencsére utóbbit általában csak megszagoltam majd borítottam is ki, mert utálom).

Volt, hogy alig vártam, hogy elhúzhassak munkából, hazamentem, bevertem 2 sört és még csak délután 5-6 volt.

Mindez úgy, hogy mindenem megvan. Lakás, autó, biztos anyagiak, barátok. Pont most nem kellene elQrni az életemet.

Lehet mondani, hogy nem alkoholizmus. De hogy alkoholfüggőség, az tuti. ​

Sajnos alapból hajlamos vagyok a függőségekre.

Régebben kólát, cukros üdítőket toltam. Volt amikor egész nap csak számítógépeztem, vagy éppen Gyakorikérdéseket böngészek egész nap. Még pornó függő is voltam.

Egyetlen dolgot tudok tenni, tudatosan nem iszom.

Szerencse, hogy sokat vezetek, ami ugye zéró tolerancia, és alapvetően képes vagyok visszautasítani az italt.

De elborzaszt, hogy míg régen teljesen természetesen, sőt egyenesen undorral utasítottam vissza addig most az jár a fejemben, hogy azért csak jó lenne legurítani azt a sört...

A gond ott van, hogy ők maguk nem ismerik fel a függőségüket és/vagy nem foglalkoznak vele. Lehet így is csinálni, ha neki így jó akkor így jó, mindenki maga ront/javít az életén.

Te magad ez ellen semmit nem tudsz tenni, sajnos ez megszoksz vagy megszöksz helyzet.

Ha már most zavar a dolog, akkor később is zavarni fog, ez pedig konfliktusokhoz fog vezetni.

Nyilván nem lesz minden sörivóból masszív leépült alkoholista, de inni mindig is fognak. Ahogy fentebb írták, úgy mint a vizet.

És sajnos benne van a pakliban, hogy ez bizony rosszabb lesz. Hiszen mindig csak 1-2 sörrel indul. Aztán észre sem veszi az ember és beszippantja őt az alkoholizmus.

A férjed alkoholista!

Higgy nekem. A felmenőim alkoholisták, a férjem felmenői detto.

Amúgy itt van egy nagyon jó leírás:

[link]

Apám több évtizedes leépülés után halt bele a piálás mellékhatásaiba.

Körülbelül 20-25 évnyi alkoholizálás után.

20-25 éves kora körül a katonaságban kezdett inni. Legalábbis mindig ezt hozták fel, hogy "a katonaság rontotta el""pedig ő olyan rendes gyerek volt".

30 éves kora körül születtem én, akkor építettek anyámmal házat.

Utólag hallottam sztorikat, hogy részegen "pihent" a fa alatt és nézte ahogy a rokonság dolgozik. Anyám is mondta, hogy mindig is ivott.

Itt megvoltak még a tipikus "remélem abbahagyja" mondatok. Meg "azt hittem majd megváltozik". Hát változni változott, mit ne mondjak róla.

Általános alsóba jártam, amikor elveszítette a munkáját is. Onnantól erősen elkezdett leépülni. ekkor voltam olyan 8-10 éves.

Előtte volt egy autó balesete is ahol az volt a szerencsém, hogy előtte pár perccel nem ültem be mellé, mert egy fának hajtott tök részegen a motor meg beköszönt az anyós ülésre ahol én ültem volna.

Alig volt nap, hogy ne ivott volna.

Mire reggel felkeltünk 6 körül ő már akkor részegen jött fel a pincéből mert ott volt a dugi pia. Mire hazaértem suliból már masszív részeg volt.

Ha józan volt pár napig, hétig az is csak azért volt, mert mocskosul lebetegedett. Nyilván a folyamatos alkoholmérgezés közeli állapotot nem annyira szereti az emberi szervezet.

Utolsó éveiben bár mennyiségre nem ivott sokat, de azt folyamatosan tette. Gyakorlatilag azonnal kontrollálatlan agresszív lett, ekkor fordultak el tőlünk a barátok, rokonság, meg mindenki.

Korábban jól leplezte a "kedves ember" jelmezzel azt, hogy milyen pokolban élünk. Később már nem csak velünk, hanem másokkal is azonnal agresszív hangnemet engedett meg, volt amikor le is csapták ezért.

Érdekes módon minden alkoholfüggő kijelenti, hogy ő nem alkoholista, csak szeret inni. Apám is ilyen volt. Élete végéig a legnagyobb felháborodásban tört ki, hogy ő nem alkoholista.