Hogy is van ez? Azért kellene szégyelnem magam, mert 16 évesen szültem? Én inkább büszke vagyok arra, hogy helytálltunk!

Dehogy kéne szégyelni,én fejet hajtok előtted..te jó isten,ha belegondolok,hogyha két év múlva születne egy gyermekem,akkor én mit kezdenék a helyzettel?Hát..:s nem is tudom..:( de nem mondanék le róla,az biztos,csak a fiú nem maradna velem az 100%..:/

Gratulálok!:)

Nézd, a lényeg az, hogy míg nálatok minden simán ment, és tudtátok, mit kell tenni, addig ma sajnos sok huszonéves se tud jó szülő lenni, mert éretlenek a gyerekneveléshez, valaki 30 fölött is még bulizna inkább, pedig már gyerek van. Nem is az a baj, hogy te, mert ti meg tudtátok oldani, a baj az, hogy sajnos ezt az oldalt olyanok is olvassák, akik nem tudnák ugyanezt kivitelezni, azt se tudják, mi fán terem a gyerek, a nevelés, még maguk is gyerekek viselkedésüket tekintve, lehülyézik a szülőt, élnek a semmibe, és összehoznak 1-2 gyereket, akikkel aztán nem tudnak bánni, és ilyenek kerülnek anyukámhoz fejlesztőre. És ha ilyenek olvassák a te példádat, csakazértis szembeszállnak a világgal, a szülőkkel, és az ilyenek gyerekei isszák a levét.

Ha a te gyereked így hozna össze egy babát, mit szólnál? Biztos mellette állnál, de mégis, nem vágna földhöz hirtelen, hogy akkor most gyorsan oldjátok meg, mert nem volt tervben?

Szóval ami valakinek összejön, mert van hozzá háttere, segítség, agyilag kész rá, és felelősségteljes a fiatal kora ellenére, attól még nagyon sok az ellenpélda, és a rengeteg problémás gyerek a bizonyíték erre, és nem kéne bennük megerősíteni, hogy a hülyeségük márpedig jó, mert nem az.

Nekem inkább az jön le az egészből, hogy inkább kérkedni akartál sem pedig választ kapni az előző kérdésedre.

Nem szégyen egyébként, csak az, hogy 15 évesen már szexeltél, és nem tudtatok védekezni, az inkább az, de a gyerek becsületes felnevelése nem az.

Ez a kérdés nekem dicsekvésnek tűnik. Mert miért kéne szégyellni, hogy valaki helytállt és felnevelte a gyerekét?

Azt viszont mindenki tudja, hogy 16 évesen nulla segítséggel (sem anyagi, sem gyerekvigyázás, sem gyerekgondozásban) elég nehéz helytállni és jól csinálni, és mellette idáig eljutni, és "első szerelem, második együttlét" szitut tekintve könnyen végződhetett volna a történet a híd alatt is, ha az apa lelép. Mit csináltál volna egy kisbabával a kezedben, ha a párod a szülésre meggondolja magát és lelép, apaságért bíróságra kell menned, és nincs szülői háttered sem?

Tudod, 13 évesen jutottak el az addig dolgozó szüleim addig, hogy bekötötték a vizet a házba, pedig már mindenkinek be volt a faluban, pedig 22 évesen házasodtak össze és utána születtem... és hány szorgalmasan dolgozó családnak nincs saját háza?... Emiatt túlzás ez a dicsekvés.

A köznyelv ezt nevezi "szerencsének". Mivel ez a siker kevesebb, mint 50 %-ban fügött rajtad (!), pontosan ugyanennyi %-ban a párodon és a maradék %-ban a környezet (szülők) jóindulatú részén, inkább befognám a számat a dicsekvés, büszkeség helyett!!

Szerintem szégyellni nem kell azt, hogy helytálltál, de büszkén dicsekedni sem, mert ez így rendjénvaló. :)