Mit tennétek a ilyen helyzetben? Mi van a feleségemmel? Mi lesz ennek a vége?
7 éve az édesanyja lebetegedett, lebénult és egyből azt mondta hogy beadja öregotthonba. Nagyon tisztelem anyósomat és kiváló viszonyom van vele. Mondtam hogy szó sincs róla és én fizetem az ellátását. Úgy is volt.
Hála Istennek anyósom él és a körülményekhez képest fizikailag jól van, megtanult járni valamennyire, csak sajnos demens. De 90-hez közeledve nem csoda. Mindegy is, gondoskodik róla 2 nő felváltva a nap minden órájában.
Most a szüleim betegedtek le. Sajnos édesapámnak légzőszervi és keringési betegségei vannak, édesanyámnak ízületi és csont problémái. Mondtam hogy kell keressek egy személyt aki napi egyszer rájuk néz és esetleg elmegy bevásárolni, vagy megnézni hogy bevették-e a gyógyszereket stb. Hála Istennek amúgy még tudnak magukról gondolkodni annyira, hogy ne kelljen teljes ellátás. Amikor mondtam hogy keresek egy embert, látszott rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet.
Tegnap nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy be kell őket adni egy otthonba.
Rettentő ideges lettem, nagyon összevesztünk, mondtam neki hogy mikor lett ennyire önző és rosszindulatú... Ő meg folyton azt hajtogatta, hogy nem érti miért nem "nyomjuk az öregeket" (az anyjára is értette) egy otthonba, mert nekünk az jobb...Lényeg a lényeg, hogy annyira eldurvult a vita, hogy féltem hogy elvesztem az önuralmam, ezért elmentem otthonról.
Soha nem káromkodtam neki, nem is emeltem rá soha kezet, ezért most hogy elkerüljem hogy tettlegességé vagy trágársággá fajuljon a dolog, inkább elmentem.
Nagyon feldúlt voltam ma egész nap, nem is tudtam dolgozni. Megint vitáztunk egy kört, de ma leléptem még azelőtt hogy átment volna a dolog üvöltözésbe.
Nem tudom mit tegyek... 19 éve vagyunk házasok, komolyabb gondok soha nem voltak köztünk. Az biztos, hogy mindig anyagias volt, de nem viselkedett önzően.
Mi lehet ilyenkor? Különköltözés? Válás? Beszédszünet? Felejtsük el? Tényleg tanácstalan vagyok, ilyen nem történt soha a családunkban...
Engem nem zavar semmilyen vendégszoba, ez marhaság. Mi köze bárminek a vendégszobához?
Leválni a szülőktől? Ezalatt azt érted hagyjam őket megrohadni vagy mi? Ne gondozzam őket?
Volt 2 osztálytársam akikkel nagyon jóban lennél. Ők aztán leváltak a szülőktől: 16 éves korukban elszöktek otthonról (elvileg lázadásból) és bár a fiú szülei is ellenezték meg a lány szülei is, 18 évesen összeházasodtak. Egyikük se látogatja a szüleit pedig miután megvolt az esküvő, a lány apja lakást vett nekik, eladta a saját lakásukat és bérbe költöztek hogy tudja segíteni a fiatalokat de ők ezt azzal hálálták meg, hogy 5 éve fel sem veszik a telefont a szüleiknek. A fiú meg egyenesen kerüli a szüleit, amikor találkoztam vele, mondta hogy "Ő a saját életét éli, nem érdekli hogy két öreg mit csinál az utolsó napokban, mert saját élete van". Tehát neked ez a hozzáállás jó? Ok. Bocs hogy nem vagyok ilyen. Hála Istennek hogy nem vagyok ilyen.
Grat
290
Honnan veszed hogy nem szántam rá időt és nem töltöttünk együtt nagyon sok időt?
Nem fog elszökni. Nagyon jó a viszonyom a gyermekeimmel.
Eltervezek mindent? Honnan veszed? A vesémbe látsz? Ismersz? Amúgy nem. Nem tudom honnan jön ez neked de nem így van. Fantáziád az élénk.
Szóval aki megszült és felnevelt az retek. Gratula! Emberségből levizsgáztál. Innentől kezdve hiába írsz bármi megható dolgot, nem leszel több az emberek szemében...
A hálátlanság pedig egy gyermek esetében sem ok.
válasza:
válasza:295
Ez van. A szüleim nem mennék otthonba, jól vannak otthon is és ott érzik jól magukat.
296
Ezt nagyon sajnálom, és sajnálattal hallom. Őszintén. Apai nagyapám volt ilyen (nem alkoholista csak rettentő erőszakos).
Nem fejtetted ki hogy mi a háttere, azt hittem azért nem látogatod őket, mert idős korára inni kezdett. Így teljesen más fény vetül a dologra, hogy ilyen volt mindig és nem törődött veletek.
Én nem agybetegezlek le, bocsáss meg érte.
Kérek elnézést, amiért nem voltam a teljes történet tudatában és úgy ítélkeztem. Én hibáztam itt. Ha hibázok, be szoktam ismerni és bocsánatot szoktam kérni. Ezúton is. Kérlek légy elnézéssel. Érzését én részvétem, nagyon sajnállak amiért tönkretették a gyermekkorod.
Viszont a szüleim nem ilyenek voltak és nagy szeretettel, nagy odaadással neveltek. És ezért sosem tudok elég hálás lenni. Az egész életem kevés hogy megháláljam nekik, amennyi mindent tettek értem és a családomért.
Mégegyszer bocsánat.
válasza:Aha, a szomszéd néni se akart menni. Csak éppen hiába a szakképzett ápoló, a körülmények nem voltak túl ideálisak, az ágya nem volt alkalmas arra, hogy abban forgassák, ráncmentesen ágyazzák. Úgyhogy csontig hatoló decubitusszal került kórházba és halt meg.
Úgyhogy van eset, amikor rihadtul nem számít, ki mit akar, csak az, mi a jó.
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!