Mivel szerelitek le a "mikor lesz már eljegyzés/kisbaba/párkapcsolat" kérdéseket a család részéről?
Nem akarom őket megbántani, de baromi fárasztó ezt hallgatni folyton. Egyedülálló 22 éves lány/nő vagyok, jelenleg egyetemre járok és próbálom felépíteni az életem, kapcsolatokat építeni. Covid, lockdown ide, vagy oda, de én úgy érzem, hogy a mostani helyzetből is a legtöbbet hozom ki.
Nyelvet tanulok, sportolok, lett több új hobbim is és eddig úgy, ahogy de sikerült utaznom is (távolabbi helyekre). Plusz ugye tanulok is nappalin.
Sosem éreztem magam magányosnak annak ellenére, hogy rendes párkapcsolatom még nem volt. Nem vagyok befordult antiszociális, de még nem jött az "igazi". Ezt nem gondolom hátránynak, sőt.
Boldog vagyok az életemmel, lehetőségeimmel, terveimmel. Viszont minden családi eseményen a fő téma, hogy én mikor viszek már haza valakit bemutatni, "bezzeg XY már feleség/anyuka", "én ennyi idősen ...". Most a nővéremet eljegyezték, mikor volt a családi vacsora a családdal, akkor egy idő után rám szálltak, hogy na és én mikor fogok már itt tartani?! Előre félek, hogy majd az esküvőn is minden 3. vendég kérdése ez lesz.
Én pedig olyan vagyok, hogy a magánéletemet szeretem megtartani magamnak és nem fogom ecsetelni, hogy kikkel ismerkedtem az elmúlt időben, éppen mi volt a gond stb. Próbálom kínosan elviccelni, hogy hát az én lovagom valahol eltévedt útközben, vagy másra terelem a témát, hogy éppen az egyetemen mivel vagyok elfoglalva, milyen nyelvet kezdtem el tanulni, ilyenek. De nyilván ezeket ismételgetni fárasztó.
Pedig elsonek a parkereses es a csaladalapitas kene szobajojjon (mar annal aki akar gyereket). Es utana a tanulas meg a munka. Gyerek mellett is meg lehet valositani, amikor mar a legkisebb is elment oviba.
Szerintem azoknal a csaladoknal akik akarnak gyereket, sokkal idealisabb lenne.
Miért? Én akartam gyereket, ezért tanultam, biztos állásból, saját otthonba lett is. Biztonságosabbnak érzem a dolgot így, mert nem kell attól félni, hogy miből tartom el. Sem agybajt kapni, hogy gyerekek, munka meg háztartás mellett még menjek már át minden vizsgán is.
Igazán kíváncsi vagyok, hogy te hogyan oldod meg mondjuk 2-3 gyerek mellől ezt.
Mi az, hogy az kellene elsőnek szóba jöjjön?! Felnőtt emberek hadd döntsék már el saját maguk, hogy nekik mikor mi kell szóba jöjjön!
Normáliséknál nem módi az, hogy a semmire szülök 1-2 gyereket, aztán majd lesz, ami lesz, majd talán 30 éves koromra lesz normális szakmám/diplomám meg valami értelmes munkám. Jó ég, de tényleg! Az se így csinálja, aki akar gyereket, hanem alap hogy először megteremtik hozzá a szükséges körülményeket. Egy 22 éves egyetemista meg hova rohanjon már?? Jó, hogy nem kell adjuramisten azonnal egy kant találjon és a semmire szüljön egy gyereket, csak hogy megfeleljen azoknak, akik leragadtak pár évtizeddel ezelőtt.🤦🏻♀️
Lehet újdonságot mondok, de a nőknek is ugyanúgy joguk van tanulni, karriert építeni, “önmegvalósítani” fiatalon, szabadon és nem kötelezően minél előbb gyereket gyártani egy férfival, akivel jó eséllyel össze sem passzolnak rendesen, csak meglegyen anyuciék akarata. Aztán majd ül otthon 2-3 évet a gyerekkel és majd talán utána elmehet tanulni, a pénz meg ezidő alatt majd az ölükbe hullik ugyebár.
Felelősségteljes ember először tanul, munkát szerez, megteremti az anyagiakat és utána vállal gyereket!
És ugyan miből tartsa el a gyereket az, aki munka és végzettség nélkül megszüli?
Én, mint írtam, szerencsés vagyok. A szüleim tudtak nekem lakást venni, fizették még gimi alatt a jogsit, utána kaptam autót is. Amikor külföldön szerettem volna két félévet tanulni Erasmus-szal, akkor nem azt mondták, hogy csak akkor, ha magamnak állom kint a lakhatást és a költségeimet (mert valljuk be, az a pénz, amit erre kapunk, jónéhány városban édes kevés). Hanem hogy persze, menjek, érezzem jól magam és választhattam bármelyik desztináció közül.
Ezzel szemben van olyan csoporttársam, aki diákhitelt vett fel a tandíjra, mert hiába van az egyetem mellett két munkahelye, örül, ha saját magát eltartja valahogy. Szerinted neki milyen lenne az élete, ha még 2-3 gyereket is etetnie és iskoláztatnia kéne?!
Senki nem arrol beszelt hogy munkaviszony nelkul kell szulni 😀
De ugye vagod h 1 ev munkaviszony eleg a szules utani tamogatasokhoz es ahhoz nem kell 30 evesnek lenni?
" Pedig elsonek a parkereses es a csaladalapitas kene szobajojjon (mar annal aki akar gyereket). Es utana a tanulas meg a munka. "
Milyen nyelvre szeretnéd, hogy lefordítsam neked? :)
Az az 1 év munkaviszony pedig semmire sem elég. Jó, megkapod a kis segélyedet, de ha szeretnél egy jobb, magasabb életszínvonalat, az a pénz borítékolhatóan nem lesz rá elég. Meg szerintem sokan ha már dolgozni kezdenek, akkor elkezdenek félrerakni a későbbiekre, esetleg szabadabban utazgatnak, nagyobb keretből. Minek rögtön szülni? Ennyire eseménytelen szerinted az élet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!