Megbocsátanátok a párotok testvérének ezek után?

Az én párom testvérével is hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy ő konkrétan nem csak minket akart összeugrasztani, hanem ellenünk fordítani a szülőket, és engem kitúrni a családból...

Bár itt is robbant a bomba végül, a szülők sajnos hamar szemet hunytak a dolog felett, és újra ő a "kicsi szeme fényük". A párom viszont rájött, hogy milyen aljas, manipulatív ember a testvére, és mi minden kapcsolatot megszakítottunk vele (és a kedves párjával is.)

Ha nagy ritkán családi esemény van, elviseljük egymást egy légtérben, de a köszönésen kívül nem beszélgetünk, amúgy meg egyáltalán nem keressük egymást.

Én eleinte gyűlöltem őt, és meg tudtam volna folytani, amiért ellenem áskálódik, de az évek alatt ezt az érzést elengedtem, mert ahogy egy korábbi válaszoló írta, rájöttem, hogy csak magamat mérgezem a gyűlölködéssel. Ez az ember nem ér annyit, hogy miatta bármikor negatív hangulatba kerüljek.

Viszont nem bocsátottam meg, és nem is fogok soha: egyszerűen kizártam őt az életemből, nem tekintem rokonnak, számomra csak egy távoli, kellemetlen ismerős. Párom is ezen a véleményen van, így ebben egyetértés van köztünk.

Neked is ezt javaslom. A pároddal együtt szabaduljatok meg tőle. Nem érdemel megbocsátást, úgysem változna meg. Ne hagyjátok, hogy egy ilyen mérgező ember tönkretegye a kapcsolatotokat, akár családtag, akár nem. Ilyen helyzetekben nem számít a közös DNS.

Van z angolban egy nagyon klassz kis mondás, valami ilyesmi fordítva:

Egyszer átversz, az a te szégyened.

Kétszer átversz, az már az én szégyenem.

Szóval igen, megbocsátanék, mert teljesen felesleges haragudni a másikra, azzal csak a magam életét/kedvét mérgezem, de bizalom nyista.