Ti megbocsátanátok ezeknek az embereknek felnőtt fejjel?

Nem. Egyáltalán nem érdekelnek, és hiába akarnák helyrehozni ez pont az amit nem lehet.

Már eljátszották a bizalmam, és sehogy sem lehet visszadni azokat az éveket.

Már felnőtt vagy, havonta megisztok valamit. "Hű de hatalmas kárpótlás.. " ha érted mire gondolok.

Ha találkozok ezekkel az emberekkel és neadjisten beszédbe kell elegyednem velük, akkor igyekszem semlegesen viselkedni. Nem jópofizok feleslegesen, de nem is viselkedek bunkón/flegmán, mert látom rajtuk, hogy már megváltoztak és már normálisan viselkednek, rendesen beszélnek velem, szóval felesleges generálnom a cirkuszt. Nem akarok egy megkeseredett embernek tűnni, aki olyan, mintha máig nem heverte volna ki az akkori sérelmeket.

De felejteni nem felejtek és nem is fogok, ahogy teljes mértékben megbocsájtani se. Soha.

Ők a legfőbb okai annak, hogy ma is küzdök némi önbizalomhiánnyal és nagyon fontos időszakokat keserítettek meg az életemből, amiket már sose fogok visszakapni.

Már lezártam a múltat, nem a sebeim nyalogatásával és az önsajnálattal telnek napjaim, de ettől függetlenül, mint mondtam: nem felejtek.

21/F

Nem! Elmondhatatlanul sokat szenvedtem miattuk! Megaláztak és tönkretettek, mára önbizalomhiányos lettem, és nagyon nehezen ismerkedem idegenekkel, és nagy társaságban sem érzem jól magam, illetve idegenkedem a saját korosztályomtól.

Igyekszem mindent elfelejteni és magam mögött hagyni a múltat, de ezek olyan dolgok amiken nem tudok túljutni. Mindenesetre elkerülném őket.

Abból az időből egyetlen embernek bocsátottam meg, aki most a legjobb barátnőm (eleinte az elitbe tartozott, de a végefele őt is csúnyán vántották -dobálták, kiközösítették, rossz volt nézni-:((((

Vele naponta beszélek, a többinek már a nevére alig emlékszem.