Ha egy felnőtt nő/férfi nem tud főzni, kinek a hibája?

Sok családban a gyerek 14 évesen kollégiumba kerül, nyáron diákmunkázik, nincs is otthon.

Természetes lenne, hogy minden gyerek úgy kerüljön el otthonról, hogy alapvető dolgokat megtudjon főzni, de nem mindig adottak a lehetőségek. Ha nem érdekli, inkább mást csinál, minthogy sündörögjön a konyhában, akkor nem lehet a tűzhely mellé bilincselni.

Majd megtanul. Néha a körülmények hibája.

Én nem tudtam főzni. És hogy miért? Mert anyukám ahelyett, hogy elmondta volna, hogy ezt és ezt rakj a levesbe vagy a főzelékbe, már ott elrontotta, hogy el sem jutottunk odáig, ugyanis a kést így fogd, a krumplit így pucold, a tálat ide tedd, ne oda, pedig a kést tök jól fogtam, a krumplit is jól pucoltam és ha most nem az asztal jobb szélén, hanem a bal szélén volt az a tál, hát istenem. Szóval anyukám mindenbe beleszólt, állandóan csak irányítgatott, minthogy inkább a lényeget mondta volna, így el is ment a kedvem az egésztől. Aztán mikor kb. 17 éves voltam, felhívtam telefonon, hogy anyu ebbe és ebbe miből mennyi kell, vagy hogy csináljam meg a rántást, mindezt elmondta 10 percben a telefonba és megcsináltam magam olyanra, ahogy ő szokta, még az íze is pont ugyanolyan volt és senki nem szólt közbe, hogy hogyan fogjam a kést.

És sok mindent nem tudtam még megfőzni akkor, aztán mikor külön mentem, rá voltam szorulva, akkor meg fogtam magam, nekiálltam és megcsináltam. Volt, mikor ugyanígy telefonon, volt meg mikor kinyitottam a receptkönyvet.

Szóval ez egy másik példa arra, hogy nem csak úgy lehet elrontani, ha a gyereket nem érdekli, vagy ha a szülő nem noszogatja a gyereket.

Mindenki meg tud tanulni főzni, ha akar, szóval ha nem tud egy gyerek 16 évesen főzni, hát nem dől össze a világ, viszont ha alapvetően úgy van nevelve, hogy azért tartson rendet maga körül, segítsen be, akkor nem lesz vele gond felnőtt korában sem.

A saját hibája.

Én is úgy költöztem el, hogy rántottán kívül semmit főztem még (nő vagyok), mégis hamar belejöttem egyedül is.

Ott internet, csak akarni kell. Én is így csináltam.

Neked van igazad, uncsi tesódék szimplán lusták és mást hibáztatnak. Ez mindig egyszerűbb.

A főzés sosem érdekelt.

Most egyetemista vagyok, koliban lakok, ha lehet kerülöm a főzést. A hét elején viszek otthonról ételt, ha pedig elfogy akkor menza vagy rendelek valamit.

Volt már, hogy rászorultam arra, hogy elkészítsek valami ennivalót. Elsőre nem lett tökéletes, de az internet és az anyámmal történő "hogy kell ezt meg ezt csinálni?" beszélgetés után teljesen ehető ételt sikerült készítenem. Másodjára sokkal jobban sikerült.

Sosem erőltették a szüleim, hogy főzzek én meg nem vagyok végletekig béna, így ha némi ügyetlenkedés árán is, de eltudom készíteni azt amit akarok.

Miért kellene, hogy ez egyáltalán hiba legyen?

Én 14 évesen kollégista lettem, ott volt menza. A hétvégét nyilván nem főzőcskézéssel, hanem valami értelmesebb programmal töltöttük. Amikor kollégista lettem, megtanultam néhány egyszerűbb dolgot főzni, de inkább menzára jártam vagy ettem egy gyrost.

Néhányszor kértem anyukám, hogy tanítson főzni, de azt mondta, hogy inkább olvassak el egy könyvet vagy csináljak bármi értelmesebbet.

Tulajdonképpen igaza volt. A hétköznapi ételeinket főleg főzelékek, sült húsok teszik ki, esetleg valamilyen ragu rizzsel vagy tésztával. Ezeket könnyű elkészíteni. Bonyolultabb ételeket, sokfogásos menüket pedig egyébként sincs időm munka mellett elkészíteni. Nagy ünnepekkor van szükség igazán a főzni tudásra, viszont akkor egyszerűbb inkább étterembe menni.

Néhányszor azért megpróbálkoztam összetettebb ételekkel, általában sikerültek is. Nem igazán értem a főzni tudásnak azt a mértékű fetisizálását, ami mostanában megy. Szerintem az emberek átestek a ló túlsó oldalára. Bárki bármikor megtanulhat főzni, ha szüksége van rá. Nem kell bonyolítani. Legfeljebb első héten sajtos tésztát eszik.

Ez egyértelműen a főzni nem tudó egyén hibája, nem pedig a szülőé. X idősen a gyereknek kell(ene) odaállni anyu/apu mellé a konyhába, és segíteni, közben tanulgatni. Ha ez nem történik meg, mert a gyereket/kamaszt nem érdekli a főzés, akkor a szülők hiába rángatják be a konyhába, semmi nem fog ráragadni, sőt, meg is utálja az egészet, hiszen rá van erőszakolva.

B verzió: ha már idősebb 19-20 évesen esik le, hogy nem tudok főzni de kéne, akkor gugli a barátom, és/vagy telefon anyunak, oszt' kész.

Nem elítélendő, ha valakit nem érdekel a főzés és nem tud főzni, na de az, hogy amikor rájön, hogy ez egy elég nagy hiányosság (és esetleg elkezdi cikinek érezni - jogosan), akkor a szüleit kezdi el hibáztatni...? Az már elítélendő.

Amúgy meg nagy igazság, hogy aki olvasni tud, az főzni is. (Én is így tanultam :P)