Mi lehet a megoldás ha a gyerekem utálja a párom?
Hosszú sztori. 14 év után váltam, nem volt harmadik, nem volt cirkusz, "szépen" váltunk. Fiam 13,lányom 6 éves volt. Egy helyen maradtunk, a gyerekek sokat voltak apánál. 3 év után megismerkedtem valakivel. Összeköltöztünk, házat vettünk, született egy közös gyerekünk. A fiam nem költözött velünk, apjához ment. Nem vesztünk össze, ennek inkább gyakorlati okai voltak és ő akkor a 18at töltötte.
A lányom kamaszodni kezdett és egyre több lett a konfliktus a párom és közte. Igazából hülyeségek miatt. Pl. Rászólt a párom, hogy csendesebben mert alszik a kicsi... Törölje fel maga után a fürdőt... Ne hagyja az ajtóban a cipőjét. De ezekből a piti dolgokból mindig nagy és csúnya osszeveszések kerekedtek. A párom jó ember, nem bántja a lányom, nem is hagynám. De a lányom gyűlöli, nem fogadja el, semmibe nézi. Idén elköltözött az apjához, de nem nyíltan. Először csak hétvégéről volt szó, aztán pár napról, végül egy fél évig nem jött haza. Most két hónapja lakik itthon, de megint áll a bál.
Nem tudom mi lenne a jó megoldás. Ő azt szeretné ha elköltözne a párom ami nyilván nem járható út. Ha a lányom költözik el azt én nehezen viselem, rányomja a bélyegét a mindennapokra és a kapcsolatomra és nem vagyok biztos benne, hogy jó lenne neki. Ha itthon marad depressziós és mindig balhé van. Ez se jó. Nem tudom mit kéne tenni. Tényleg. Mintha választani kéne vagy a párom vagy a gyerekem. És ha csak egy pasiról lenne szó ez nem is lenne kérdés, de ő a párom, a gyerekem apja, egy család vagyunk évek óta. Tehát nem választhatok.
Mit gondoltok mi lenne a jó megoldás?
56-os, olvassál. A kérdező meg az új párja VETTEK EGY HÁZAT.
Szóval a takony 14 évesnek van nagyon is kuss (hogy a te stílusodban reagáljak). Mondjuk alapból is, ha valaki, pláne egy felnőtt rászól a SAJÁT házában, hogy törölje fel maga után a kipacsált vizet.
Én sem tűrném hogy bárki új jöttment bepofázzon bármit az életembe. Pedig közel 30 vagyok. Szerencsére nekem mindig együttvoltak a szüleim és most is. Ennek ellenére megvan az ilyenről a véleményem.
Nyilván soha a büdös életbe nem is jönnék össze olyan nővel akinek van gyereke.
A kérdezőről is látszik hogy nemtudja kezelni.
(Érzékenyen érint a dolog amúgy, egyik haverom szülei anno elváltak, a kishúga maradt otthon, haverom különélt dolgozott, és az új kandúr igencsak úgy gondolta hogy majd ő fogja nevelni a gyereket, kezet is akart rá emelni. Vele elkellett beszélgetni hogy ha félti a saját testi épségét akkor a gyerekkel normálisan fog viselkedni.)
Sokan úgy nézem mintha nem a gyereket néznék, hanem a kérdezőt. Kérdéseim a következők:
Miért kell egy gyereknek (mert az még) pszichológushoz járni?
Miért nem lehet megérteni az ő helyzetét?
Miért parancsolgat a férfi neki (akár megkéri vagy parancsol teljesen mindegy, annak a gyereknek nagyon nehéz volt hogy nem az igazi apjával él és ezt a párodnak is megkellene értenie)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!