Miért van az közfelfogás,hogy aki a szüleivel lakik az nem önálló,még akik párkapcsolatban élnek,azok önállóak?

Már bocs,de itt nem az igények voltak a kérdések,hanem az önállóság.

Már miért kellene feltétlen párkapcsolatban élni?

Másrészt,ha valaki akar párkapcsolatot,miért kellene feltétlenül úgy,hogy egymástól függenek?

Két,független,anyagilag stabil ember is alkothat párkapcsolatot,akik nem egymáson függenek.

Nekem van olyan ismerősöm,aki elköltözött a párjával albérletbe.

Azt sem tudja hogyan kell háztartást vezetni,de a párja elfogadja ezt tőle,mivel kicsivel többet keres.

Tehát állandó megalkuvásban élnek.

Egyik sem önálló,hanem mindkettő tolerál a másiknak valamit.

Nem értem ezek az emberek miért lennének önállóbbak annál,aki otthon lakik,és nem azért,mert a szülei irányítják az életet,hanem mert nem akar egész életében úgy élni,hogy egy másik embertől függ.

Szerintem itt kezdődik az önállóság.

Hogy megfogalmazódik a fejében valakinek,hogy nem akar egész életében másoktól függeni.

Azt pedig nem értem miért baj,ha valaki egy ideig a szüleivel lakik.

Akiket említettem,őket sem üldözte el senki,lakhatnának szülőknél is,de ők "önállóak" akarnak lenni.

Hát,egészségükre.

Na,már örökösök is kellenek.

Hát,már bocs,de a halálod után,teljesen mindegy mi lesz a vagyonoddal.

Mégis ki az,akit ez érdekel?

A kérdés nem erről szólt...

"Kérdező minek tetted fel a kérdést ha szerinted az a legjobb ha valaki 50 és korig a mamahotelben lébecol és a papabanknál van számlája? "

Már miért kellene 50 éves korig lébecolni?

De,ennyi idő alatt akár a teljes függetlenséget is meg lehet alapozni,tehát van,aki ennyi idősen már dolgozni sem kényszerül.

Még párkapcsolatosék ennyi idő alatt max annyit érnek el,hogy van egy ház,ahol élhetnek,dolgozni pedig 70 éves korukig kell majd,előreláthatóan.