Miért van az közfelfogás,hogy aki a szüleivel lakik az nem önálló,még akik párkapcsolatban élnek,azok önállóak?
A legtöbb párkapcsolatban élő,egyedül totál életképtelen lenne,ezért "összerakják amijük van",és éppen,hogy megélnek a fizetésükből.
Ők ezt önállóságnak nevezik,miközben egymásra vannak utalva.
Közben lenézik azokat,akik a szüleikkel élnek és mondjuk arra gyűjtenek,hogy ne kelljen nekik egész életükben egy párkapcsolattól függeni.
Önállóan alapozzák meg az egzisztenciájukat,nem pedig párkapcsolattal,egymással függőségi viszonyban.
Ez lenne a nagy önállóság?
Én nem azokra gondoltam,akik jól keresnek,és nem szorulnak egymásra,vagy mással laknak,mert úgy akarnak.
Olyanokra vonatkozott a kérdésem,akik amúgy egyedül nem élnének meg,nem bírnának albérletet fizetni,hanem mindenképpen másra szorulnak.
Ez kb ugyanaz,mint amikor valaki mamahotelben marad,mert egyedül nem lenne képes fenntartani egy lakást.
Ezzel szemben az utóbbit életképtelennek nevezik,mert otthon lakik.
Erre vonatkozott a felvetésem,nem azokra,akik amúgy egyedül is megélnének,de párban szeretnének élni.
A lakótárssal sincs gond,ha nem kényszerűség miatt éltek együtt.
"Más az igényszintünk. Szerintem gázabb ha valaki a szüleitől függ mint az aki a párjától"
Na,pont erről szól a kérdés.
Nem értem mivel lenne rosszabb szitu,ha valaki a szüleitől függ,mint egy élettárstól.
Az élettárs ráadásul dönthet úgy,hogy nem akar veled élni,felezheted a közösen megszerzett vagyont,és szinte kezdheted újra,akár 40,50 évesen.
Benne van a pakliban,csak nézd meg a válási statisztikákat.
Ezzel szemben egy szülő nem fog kirakni az otthonából,hacsak nem olyan dolgot teszel,ami elfogadhatatlan.
Még egy partner mindig "idegen" lesz.
Egy szülő-gyerek kapcsolat sokkal erősebb,mint a párkapcsolati.
Aki ezzel nem ért egyet,az kérdezze meg magától,hogy a gyerekét szereti jobban vagy a házastársát/párját!
"Mi van, Kérdező, savanyú a szőlő?"
Nem értem mire gondolsz.
Olyan szempontból "savanyú",hogy egyedülállóként sokkal nehezebb.
Lásd pl,adott egy garzon albérlet,amit 1 főre terveztek.
De nagyon sok pár kiveszi,mert így olcsóbban jönnek ki.
Nincs igényük privát szférára(mondjuk nekem ez fura).
Így felverik a garzonok árát is,mert ugye ott többet fizetnek a kiadónak.
Tehát egy egyedülállónak már többet kell licitálni,ha egyedül szeretne egy egyszobás lakásban lakni,mint egy párnak.
Nekem rengeteg dolgozó, felnőtt ismerősöm egyedülállóan is inkább elmegy albérletbe. Úgy vannak vele, hogy nem azért dolgoznak, hogy a szüleikkel lakjanak/eltartsák őket.
Azt meg végképp nem értem, mi a hiba abban ha egy pár összeköltözik albérletbe. Lakjanak együtt a szülőknél vagy egyből vegyenek közösen egy 20-30 milliós lakást? Vagy mi lenne a megoldás?
Alapvetően már nem arra van berendezkedve a fiatalok élete hogy a szüleikkel éljenek életük végéig egy háztartásban... Régen ez így működött, most már nem.
De ha valakinek az a kényelmes, hogy otthon él, és szeretné a párját magához és a szüleihez költöztetni meg oda vállalni gyereket, na hát... Sok sikert, azt kívánom.
Ha szulokkel laksz akkor nem vagy onallo mert adtak tetot a fejed fole, gondolom egy asztalnal esztek es foznek rad is, stb.
Az se onallo akinek a szulei vettek hazat vagy az alaksorban lakik de viszik neki az ebedet , o meg a mosnivalot.
Mi a felesegemmel a 0rol kezdtuk es most is ugy elunk hogy magunk csinaljuk a hazimunkat, dolgozunk, stb
Ez onallosag, mind1 hogy egyedul vagy parban. A legtobb ember parkapcsolatban eli az eletet
Aha, szóval szerinted az az önálló, aki a gyerekszobájában eléldegél, aki meg a keresetéből másodmagával saját ingatlant vagy bérleményt tart fenn, az meg nem önálló. Fuck logic.
Persze, van, aki otthon él és magára főz, meg maga után takarít, de tudod mit látok ismerőseimnél? Otthon lakik a 30 éves csávó, mert ő "nem dob ki pénzt albérletre", és ezeket idézem neked, mert nekem keménykedett. Tehát ő nem dob ki pénzt albérletre, mert majd házat fog venni, pedig mennyivel "kényelmesebb" lenne neki, de ő inkább most összeszorítja a fogát és otthon marad, míg a hozzám hasonló hedonisták meg fizetik a súlyos pénzeket albérletre. A srácra főz az anyja, nem kérnek tőle semmit, mert hogy spóroljon csak saját házra/lakásra. Kimossák a ruháit, ki is vasalják neki, de mivel van saját keresete, ezért nagyon önállónak hiszi magát. A nagy félretett pénzekből vett magának a srác nemrég egy autót. Mivel nem volt garázsuk, ezért 500000 ft-ból építtetett a szülei udvarába egyet saját pénzből. Ezt mind ő mesélte nekem.
Barátnő, bátyja, ugyanez a sztori pepitában. Barátnőm egyetemista kora óta koleszozott meg albérletezett, a bátyja meg otthon maradt. Főztek-mostak rá, semmit nem adott haza, max néha vitt egy kiló kenyeret a boltból. Gondolták, majd elköltözik, ha összegyűlik a pénz. 31 éves korában hazaállított egy autóval a szalonból. A szülei kiakadtak rá, a srác felháborodott, aztán nagyduzzogva elment albérletbe. Vasárnaponként a szennyesét azért hazaviszi kimosatni, amikor bezabál anyu főztjéből, amiből visz még két napra.
Na szóval ilyenek nekem ne jöjjenek már azzal, hogy ők mennyire önállóak, mert saját pénzből veszik a cuccokat maguknak. Egyébként van a korrektebb fajta, aki mondjuk belead a rezsibe és fizeti a költségeit, de nekem senki ne mondja, hogy otthon lakik és az anyja-apja nem főz neki soha, nem takarít ki soha, nem segítenék ki, ha elveszítené a munkáját stb. TELJESEN más egyedül vagy másodmagaddal élni, mint szülőkkel.
Miért?Rád nem főz a párod soha,mindig magadra főzöl és mosol?
Ha együtt élnek,akkor lehet ő is ugyanúgy főz,mos a szüleire.
Ez,amiről te beszélsz,általában akkor van,ha a szülők már nyugdíjasok,és mondjuk nem akkora teher főzni az anyának,mer amúgy is főzne magukra is.
Az meg,hogy ki mennyit ad bele a rezsibe családfüggő.
Általában pont onnan szoktak menekülni albérletbe,ahol a szülők sem bírnak megélni.
De miért kell irigykedni,ha valakinek mondjuk jól keresnek a szülei,és nem várják el,hogy beleadjon a rezsibe?
És,igen!Az együttélés kompromisszumokkal is jár.
Még valaki albérletben szabadon él,addig a szülőnél élőnek jobban kell alkalmazkodnia.
Nem értem miért kellene valakinek tudatosan a jót ellöknie magától.
Ha valaki jól keres és félreteszi a fizetése jelentős részét,akkor egyrészt hamarabb tud elköltözni a szülőktől,másrészt nem kellenek hozzá évtizedek,hogy összejöjjön egy garzon ára.
Én,ha szülő lennék,biztos nem arra vágynék,hogy a gyerekemnek minél nehezebb legyen összeraknia egy lakásravalót.
De miért kell irigykedni,ha valakinek mondjuk jól keresnek a szülei,és nem várják el,hogy beleadjon a rezsibe?
Irigykedik a fene egy nagyra nőtt gyerekre:-D Figyelj neked jó a mamahotel,és nem vágysz valódi kapcsolatra, más meg normális felnőtt életet és párkapcsolatot szeretne, ennyi.
"Miért?Rád nem főz a párod soha,mindig magadra főzöl és mosol?" - rám például nem főz, mert speciális diétán vagyok, így mindenki magára főz. A mosás olyan, hogy ki pakolja be előbb a gépet, de kb egyenlő. Szóval semmiképp nem egyoldalú. Szülő-gyerek kapcsolatokban tipikusan egyoldalú a dolog, tudom-tudom, vannak kivételek.
Irigykedni? :D Nagyon vicces vagy. Sosem voltam olyan felszabadult, mint mióta elköltöztem anyáméktól, pedig nem voltunk rosszban. Én inkább gyűjtök még egy kicsit tovább, vagy bevállalok plusz munkákat, ha lehet, de ezt a szabadságot nem adnám fel semmiért!
Ja,plusz munkát kell vállalni,marhára szabad vagy.
Értem én,hogy sokaknak egy börtön otthon.Fiatalon 20-on évesen nagyon menő egyedül élni,de később már nem lesz annyira jó,30 felett is albérletezni,és akkor jössz rá,hogy azért dolgoztál eddig,hogy valaki másnak tömted a zsebét.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!