Miért van az közfelfogás,hogy aki a szüleivel lakik az nem önálló,még akik párkapcsolatban élnek,azok önállóak?

A legtöbb párkapcsolatban élő,egyedül totál életképtelen lenne,ezért "összerakják amijük van",és éppen,hogy megélnek a fizetésükből.

Ők ezt önállóságnak nevezik,miközben egymásra vannak utalva.

Közben lenézik azokat,akik a szüleikkel élnek és mondjuk arra gyűjtenek,hogy ne kelljen nekik egész életükben egy párkapcsolattól függeni.

Önállóan alapozzák meg az egzisztenciájukat,nem pedig párkapcsolattal,egymással függőségi viszonyban.

Ez lenne a nagy önállóság?