Miért van az közfelfogás,hogy aki a szüleivel lakik az nem önálló,még akik párkapcsolatban élnek,azok önállóak?

Szóval aki a párjával keres pl. 400e Ft-ot és albértletben él az nem önálló?

De aki egyedül keres 400e Ft-ot az önálló?

Ez milyen logika szerint jött ki neked?

"A te logikád szerint aki a szüleivel él az meg a szüleitől függ, mivel nélkülük képtelen lenne eltartani magát és haladni az életben..."

11-esnél a pont.

Kérdező, amúgy elég korlátolt és ostoba vagy. Cseszheted majd a szülők nyakán 35 éves korodra összespórolt házadat, ha addig egy nőt sem tudsz felmutatni, utána már a kutyának nem fogsz kelleni.

Nem kell ezen rugózni.Az élet nem verseny, mégha néhányan azt is akarnak csinálni belőle.

Érdekesség: volt valami, hogy Afrikába elment egy turistacsoport, és akkor ott voltak gyerekek, és akkor mondták nekik a turisták, hogy ott, annak a fának a tövében leraktak valami ajándékot; és aki először odaér közülük, a gyerekek közül; azé lesz. És akkor erre a gyerekek nem elkezdtek versengeni; hanem megfogták egymás kezét, és együtt futottak oda.

Meg ezt eredetileg nem akartam ideírni, most jutott eszembe, ahogy az előbbit írtam; hogy pl falkáknál is asszem úgy van, vagy pl szal ilyen csordáknál, hogy annyira erős a csorda; amennyire a csorda leggyengébb tagja; meg pl nemtom, talán annak a tempóját veszik föl. De ez így külön van; csak úgy most jutott eszembe, ez is szintén , érdekességként.

Meg pl a másik még , ami még az előbb eszembe jutott;hogy ilyen IQ-tesztet akartak kitölttetni indiánokkal, ők erre körbeálltak, és együtt, tanácskozás-szerűen kezdték megoldani; és akkor rájuk szóltak, hogy "nem csoportmunka". (Nemtom, milyen nyelven kommunikáltak) ; és akkor erre mondták az indiánok, hogy "De miért külön? Hát nem az a fontos, hogy külön mire vagyunk képesek, hanem , hogy együtt.

SZóval tehát cukik ezek az összefogások, amik léteznek. :) Tehát nem kell feltétlenül versengeni, meg mindenben versenyt látni, versenyt csinálni az életből. Lehet ilyen kedvesen , aranyosan is; hogy szeretettel, elfogadással fordulunk a másik felé; példamutatással, nem pedig gúnyolódással. Szal pl arra gondolok, hogy ha pl valaki lenézi, elkezdi cikizni a másikat azért, mert ő még nem él külön, azzal csak saját magát magát minősíti igazából az az ember; aki esetlegesen gúnyolódik, vagy ilyesmi. Mert abszolút nem lát bele a másik helyzetébe; nem ismeri, csak ítélkezik fölötte. Pl még az is számíthat, hogy mennyire volt támogató lelkileg az a közeg; amiben felnőtt. Mennyire talált jó állást; mennyire tudott jó albérletet találni az állásának megfelelő/megfizethető áron; mennyire van az például jó helyen a közelben -és ezzel együtt megintcsak megfizethető áron. Tehát hogy pl legyen minden közel; mindenféle boltok (étel, ruha) , egészségügyi ellátás, mondjuk uszoda, ha valaki akar úszkálni, mennyire tiszta mondjuk a levegő, ez is lehet szempont egy lakásvásárláskor; vagy ha emeletes; akkor nemtom, mondjuk engedi-e a főbérlő vagy nemtomki, hogy állatot tartson; hogyha mondjuk ez is szempont.