Miért van az közfelfogás,hogy aki a szüleivel lakik az nem önálló,még akik párkapcsolatban élnek,azok önállóak?

Szerintem sokaknak nem jött át mi a kérdés lényege...

Mitől önállóbb egy társtól függő ember,aki egyedül pl.éhen halna, mint az aki otthon lakik de mindent magának vesz?

Semmitől.

Aki otthon lakik ugyanúgy lehet önálló,lehet magánélete. Aki albérletben él a párjával az pedig ugyanúgy lehet önállótlan társtól függő. Nem az a lényeg,hogy hol és kivel lakik,hanem hogy hogyan. Igazából aki "egyedül" meg tud élni szépen az tekinthető teljesen önálló embernek lakhelytől függetlenül.

Ha nem tudsz fenntartani egy albérletet csak a pároddal,akkor függsz tőle (mondhatni szülőt cseréltél egy társra,a helyzet nem sokat változott). Ha szétmentek lehet haza költözni,ez nem önállóság.

És ha otthon vagy akkor sem biztos,hogy a szülőtől fogsz függeni. Ha dolgozol is,nincs feltétlenül szükség rá,hogy pl egy albérletet fenntarts ha mondjuk otthon ott áll 3 szoba üresen.

Nagy divat lett leszólni azt aki otthon él,pedig semmi ok nincs rá.

Mondok egy példát...barátnőm a szülői házból elköltözött a férje lakásába. Keresete 16 éve nincs mert minek,csak legyen otthon neveljen gyereket, az ember jól keres,viszont nincs közös kassza csak a gyes az övé. Na most akkor ő önálló és jól csinálta mert nem otthon él?

Tegyük tisztába: Az otthon ülő és nem dolgozni nem akaró ember akit a szülő tart el még 50 évesen is,és akit részben vagy egészben a társától függ azzal van "gond".

Igazad van utolsó, de ha egyedül nem tudok fenntartani egy albérletet, akkor kiveszem másodmagammal, vagy többedmagammal. Én ezt csináltam, volt lakótársam mindig is, máris feleannyi volt a költségem.

"barátnőm a szülői házból elköltözött a férje lakásába. Keresete 16 éve nincs mert minek,csak legyen otthon neveljen gyereket, az ember jól keres,viszont nincs közös kassza csak a gyes az övé" - barátnőd jó nagy hülye, egyébként házasságban közös a vagyon. Mellesleg ha külön kassza van és a férje lakásában él, akkor a saját bevételét elteheti magának, és ha bármi gáz van, ott a pénz. Ne keverjük az ostobaságot a függetlenséggel!

53-as mint írtam övé a gyes (28500 Ft),természetesen vesz belőle a gyereknek is ha kell valami ...ennyiből lehet is félretenni :)

Ostobaság igen a részéről ennyire kiszolgáltatni magát,mégis sokan vannak így aztán büszkék rá,hogy ők 20 évesen már elköltöztek otthonról.

Egyébként lakótárssal sem leszel önálló,függsz tőle valamilyen szinten.Spórolsz ami jó dolog de aki otthon lakik ugyanezt teszi :)

Nem attól lesz önállótlan valaki ha a szüleivel él,hanem ha más tartja el.

Akármilyen jó is egy párkapcsolat,nem hiszem el,hogy az egyénnek nincs igénye saját térre,időnként egyedüllétre.

Kérdező, látszik hogy soha nem volt még párkapcsolatod ha így gondolod. Attól ha valaki együtt él valakivel, még lehet magánszférája. Ennyi erővel te se vágysz egyedüllétre a mamahotelben?

Mi amikor még garzonban laktunk "együtt voltunk egyedül"

Tudom, hogy hülyén hangzik, de így volt. Ha nem akartunk beszélgetni, olvastunk, tanultunk stb, akkor szimplán szóltunk a másiknak, hogy most hagyjon békén. Egy szobában tartózkodtunk, de nem szóltunk a másikhoz, nem beszéltünk, kb egymásra se néztünk és nem figyeltünk arra, hogy a másik mit csinál. Semmiben sem különbözött attol amikor fizikálisan is külön voltunk.

"Bocs,de akkor ugyanott vagyok,mintha a szüleimmel laknék." - rohadtul nem ugyanott vagy, már ne is haragudj! A lakótársamnak nem tartozom elszámolással arról, hogy kit viszek fel és mikor, amíg nem zavarom őt a személyes terében vagy pihenésében. Nem tudom, anyámék mit szóltak volna, mikor buliból mentem haza a pasimmal, akit nem is ismertek. :D

Plusz anyámékhoz nem hívnám át a baráti társaságomat inni, mert nem néznék jó szemmel, hogy ott alkoholizálunk, vagy alapból nem néznék jó szemmel, hogy 10 ember átjön este.

Lakótársammal jóban lettünk, már nem élünk együtt, de mai napig összejárunk. Meg tudtunk beszélni mindent, nem zavartuk a másikat, tartottunk összejöveteleket, aludhatott nálunk bárki.

Nem véletlen azokhoz szoktak menni az emberek, akik nem az anyjukkal-apjukkal laknak.

Szóval bocs, de nem hinném, hogy az a gyakori eset, hogy egy fiatal normáis, felnőtt életet tud élni a gyerekszobájában a szülei szobája mellett. Persze, nem mindenkinek van erre igénye és ezzel nincs is baj. A baj ott van, hogy te megpróbálod beállítani, hogy a mamahotelben mekkora önálló felnőtt az ember szemben azzal, aki maga tart fenn egy lakást vagy másodmagával tart fenn egy bérleményt vagy ingatlant.