Szerintetek anyukám jogosan van kiakadva az öltözködésem miatt?

"@40: Már bocsi, de én úgy látom, hogy az egyetlen, aki itt habzó szájjal kapálózik, az te vagy... "

Tényleg? Csak, mert elég sokan titulálták a kérdezőt és alapvetően a szubkultúratagokat változatos szinonimával birkának, hülyének, szeszélyesnek, egyéniség nélkülinek, ha lányokról van szó, akkor r.bancnak... Vagy ezeket a kényelmesség kedvéért inkább ignoráltad?

A kommentek nagy részének kioktató a hangneme, "elárulom neked, hogy az a külső, amihez te annyira ragaszkodsz...", és hasonló kezdetű monológok nyilvánvaló lekezelést sugároznak. Mintha majdnem felnőtt emberként egy ovis lenne, aki nem tudja önállóan eldönteni azt se, hogy mit egyen tízóraira.

Aztán sok szülő bámul, mint borjú az új kapura, ha tizennyolc évesen megpattan a gyerek, és lemaradnak róla, amikor megtalálja a párját, és / vagy unokázhatnának, hogy "de hát, hogy lehetnek ilyenek a mai fiatalok, miért zár ki az életéből". :P

Haha! Ez gyönyörű! :D Ahhoz nem elég érett, hogy eldöntse, hogy mit vegyen fel, hogy felmérhesse a következményét egy piercingnek vagy egy hajfestésnek, mert ilyenkor még anyu-apu jobban tudja, mi a jó neki, de "ahhoz meg már lehetne elég esze, hiszen nem tizenkét éves" hogy ha sérelem éri vagy akar valamit, akkor ne küzdjön érte, hanem hajtsa le a fejét, és ne keressen konfliktust. Mert a szülő az isten, tévedhetetlen.

Döntsük már el, hogy felnőttként kezeljük a kérdezőt vagy pólyásként, mert ebbe a rengeteg önellentmondásba, amivel kétségbeesetten meg akarják egyesek magyarázni, hogy miért háborús vétek, hogy neki ez tetszik, és szeretne véleményfronton változtatást eszközölni, már kezd belefájdulni a fejem.

Azt mondjátok, hogy aki metált meg rockot hallgat, azok mind egyformák. A basic tinédzserek talán nem egyformák? Megyek a városban és az összes tinilány pontosan ugyanolyan. Bokavillantós tapadós naci, vasalt haj leengedve vagy lófarokban, haspóló és tornacipő. Abban mi egyedibb van? Ha már mindenképpen "tömeg", akkor miért akkora tragédia, ha fekete-tömeg, és nem cicababa / szende kislány - tömeg? :P

A társadalommba való beilleszkedés része, hogy nem csinálsz olyat, ami később korlátozni fog.

Ha nem akarsz egy valag állást elvállalni később, varrd nyugodtan a homlokodra.

Nekem mindig is megengedték a szüleim, hogy úgy nézzek ki és azt csináljak (persze ésszerű kereteken belül) ahogyan és amit szeretnék. Nem vagyunk egyformák, de nálam ez tökéletesen bevált, pont emiatt sosem próbáltam ki semmi olyat, amit nem kellett volna és mindent meg is osztottam velük, mert tudtam, hogy megbízhatok bennük (szerintem ez utóbbi a legfontosabb egy szülő-gyerek kapcsolatban). Ők pedig elfogadták, hogy egy önálló emberi lényt hoztak a világra, és nem egy rongybabát, akit úgy formálnak, ahogy nekik tetszik. Mert valljuk be, sok szülő nem képes ezt belátni.

Ez az időszak egy természetes dolog, pár évig havonta cserélődik az ember stílusa és így van ez jól. Nekem is volt lila hajam, transzvesztita sminkem és hosszú műkörmöm, de hamar kinőttem és már csak nevetek rajta, mert ennél komolyabban ezt nem is kell venni. :D Viszont ennek köszönhetően hamar megtaláltam azt a stílust ami én vagyok. Szintén black/death vonalon indultam, azóta persze bővült az ízlésem, bandás pólókban, battle jacketben járkálok, van jó pár piercingem és tetoválásom is. Aki pedig ezek alapján ítél meg... az maradjon is inkább jó távol. :D (Hozzátenném, hogy eddig soha semmiféle hátrányt nem okozott nekem a megjelenésem.)

Anyukád gondolkodásmódján nem tudom, lehet e még változtatni, de egy higgadt hangvételű, őszinte beszélgetést azért megérne a dolog.

Amikor még nem voltam ilyen metálos/darkos poszt-punk goth csaj, mint most, és kénytelen voltam beérni a plázák kínálatával, többségében akkor is főleg fekete ruhákat vásároltam. Ez nem azt jelentette (és most sem jelenti azt), hogy nem szeretem a többi színt, de:

- Egyrészt szeretem a monokróm megoldásokat. Sokkal jobban szeretek tetőtől talpig egy színbe öltözni, mint felvenni egy olyan szettet, ami az ellentétes színeivel pont félbevágja az alakomat, és borzaszóan előnytelen számomra - ilyen jól kihasználható szetteket pedig rendszerint feketéből tud kihozni az ember. Más színek közül kisebb az esélye, hogy pont ugyanolyan színű alsót, felsőt is talál az ember.

- Hiába tetszene egy alakomhoz jól illeszkedő, izgalmas felső pl. méregzöldben, orgonalilában is, amik az én színtípusomhoz/ízlésemhez illenének, - jellemzően a fekete az egyetlen, ami tetszik pl. az őszi kínálatból az aktuális, nyomatott barnás-bordós meleg trendszínek helyett, amik soha nem tetszettek, így, - természetesen ekkor is maradt a fekete.

Ezeket pl. elmondhatod anyukádnak is.

Az ember akaratán kívül is favorizálhatja a fekete dolgokat, - mert egyszerűen ez a legpraktikusabb szín, és ez az egyetlen, ami mindenhez jól áll.

Utólag pedig valóban jól jött, hogy nem halmoztam fel ezernyi csiricsáré mintás, aktuálisan nyomatott trendi cuccot a szivárvány minden színében, amit soha nem használnék ki.😅