Ti hany gyermeket szeretnetek es miert?

Én sem szeretnék.

Szeretem őket,de a magam részéről nem tudom magam elképzelni anyaként.Rémes kamaszkor,folyamatos megfelelési kényszer,anyagi problémák,szüleimnél is csak ezeket láttam mindig.A másik,hogy kevés férfi van a mai világban,akivel érdemes lenne gyermeket vállalni.A legtöbb kapcsolat nem tart sokáig,mert előbb vagy utóbb mindenki megunja a másikat.Én nem szeretném ha a gyerekem csak szenvedne egy ilyen elba*zott világban.Sokan ész nélkül szülnek csak,közben pedig eszükbe sem jut,hogy az anyaság valójában mennyi felelősséget igényel.Valaki vagy annak való,vagy nem...22/l

0-4

Ha arra gondolok, hogy most gyerekre kéne vigyáznom, kiver a víz.

Ha arra gondolok, hogy egyedül öregszem meg, szintén.

Szerintem én nem tudnék fél gőzzel anya lenni, de sokkal önzőbb vagyok annál, hogy ez ne zavarjon engem. Tehát hogy magammal kevesebbet foglalkozok a gyerek miatt. Emiatt valószínűleg kva frusztrált szülő lennék, hisz szeretném a gyereket és utálnám magam, hogy közben arra vágyok hogy egyedül legyek.

Úgyhogy gondolom majd lesz, ami lesz. Jelenlegi helyzetben nagyon hálás vagyok, hogy nincs.

Maximum kettőt. Most várom az elsőt, és őtőle függ :) ha nagyon rettenetesen nehéz kisgyerek lesz, vagy én viselem nehezen fizikailag, akkor egyke marad. Anyagi megfontolásból sem vállalnék többet, nem vagyunk gazdagok és szeretnénk elindítani őt/őket egy értelmezhető összeggel majd, plusz felnevelni őket sem két fillér. Érzelmi és fizikai kapacitásom sem lenne többre, ugyanis vissza szeretnék menni dolgozni mindenképpen, nem szeretnék főállású anya lenni.

Ahhoz, hogy "öregkoromban több társaságom lesz": erre nem bazíroznék, ne haragudj. Ha gyereket vállalsz, akkor azt úgy vállald, hogy neki adsz életet, és nem magadnak öregkori bebiztosított társaságot. Mi van, ha lesz hat gyereked, és egy se marad Magyarországon? Mi van, ha egyik se akar gyereket? Akkor majd dühös leszel rájuk? Nem indulhatsz neki eleve ilyen elvárásokkal a gyerekvállalásnak. A gyerekkel szemben semmilyen elvárásod nem lehet, például nem várhatod tőle, hogy betöltse az érzelmi hiányodat vagy értelmet adjon az életednek, mert szinte biztos, hogy sérülés lesz a vége. Legyen meg a saját életed, és akkor nem ér majd váratlanul, hogy nekik is meglesz a sajátjuk. Nem csimpaszkodhatunk rájuk egész életünkben. Ha öregkorunkban is őszintén ragaszkodnak hozzánk és maguktól járnak minket látogatni, az egy extra bónusz, és nem alap...

Valószínűleg már csak egy lesz, kislányt szeretnénk. Persze ha fiú lesz, azt is szeretni fogjuk:).

Igazából én kettőt szeretnék, mert nekem nagyon jó a kapcsolatom a testvéremmel, és jó lenne, ha a majdani gyerekünk is megtapasztalhatná, milyen egy jó testvéri kapcsolat. De a korom miatt esélyes, hogy már csak egy gyerek fog beleférni, de hátha mégsem.

Pedig fiatal koromban úgy terveztem, hogy 2 gyerekem lesz, 5-6 év korkülönbséggel. Csak későn jött az apajelölt hozzá.

Egyet szerettem volna, és egy lett. Érdekes, anyám nagycsaládból származott, 12-en voltak testvérek, aztán alig van unokatestvérem. Én egyke vagyok.

Valahogy nem volt nekik annyira követendő a nagycsalád.

Ha még egy gyereked sincs, akkor majd térj vissza erre a kérdésre ha legalább egy lesz😁

Mi is nagy szájjal mondtuk, amikor még nem volt gyerekünk, illetve terhes voltam az elsővel, hogy 3at mindenképp szeretnénk, mert férjemék is hárman vannak testvérek és mi is.

De már másképp latjuk. Most várom a másodikat és szerintem nem lesz több. Férjem még hajlana is a harmadik gyerek gondolatára, de én nem. Annyit vállalunk, amennyit tisztességgel fel tudunk nevelni. Mi nem az a fajta család vagyunk, akik 18 éves korukig nevelik a gyereket, utána mehet amerre lát.

Minket is nagyon sokat segítettek a szüleink, anyagilag is, ezt a példát hoztuk otthonról, így mi is ezt szeretnénk megadni a gyerekeinknek, ha szükségük van rá. 3-5 gyereknél, már nem feltétlen jut nekik annyi.