Ki melyik gyerekét "szereti jobban" közületek, miért? (Úgy értem, melyik áll közelebb hozzátok. ) Ha gyereket vállalnátok, milyen nemű gyermeket szeretnétek? Miért?

Én úgy vagyok vele, hogy tényleg mindegy a neme, csak egészséges legyen.

Ha lány lenne, talán túlságosan félteném, a fiúktól, férfiaktól.

Ha fiú, akkor attól, hogy rossz társaságba keveredik, balhéi lesznek.

De egy kislányt imádnék öltöztetni. Meg talán jobban megérteném, hogy mit érez, mert én is nő vagyok.

A kisfiúkat meg imádom, olyan kis cukik.

Szóval nekem jöhet bármelyik :)

Szerintem általában az anya tölt több időt a gyerekkel, így vele alakul ki szorosabb kapcsolat. De ez sokat változhat a kamaszkorban. Pl. egy fiú inkább az apjával beszél már meg dolgokat, nem az anyjával.

Ez a gyakorlat azért alakult ki, mert ahogy fentebb írtam, általában az anyával alakul ki szorosabb kötelék, mert ő van többet a gyerekkel.

Szerintem jó, ha az apa is beszáll. Miért ne tenné? Az ő gyereke is? Feleség, gyerek, nem csak kellékek a szép idilli családhoz :) Nem azt mondom, hogy mindig az apának kell csinálni, de tudja ő is megcsinálni, ha szükséges. Meg csak úgy kíváncsiságból is próbálja ki. És a fürdetés pl. szerintem egy élmény :)

Egy kislányom van jelenleg, így az első kérdésére nem tudok választ adni. Lányos anyukaként tudom elképzelni magam a későbbiekben is ,de biztos a kisfiamat is nagyon szeretném.

1.Szerintem ideális esetben mindkettőnek nagyon fontos szerepe van. Nálunk sajnos apuka lelépett mikor megtudta ,hogy terhes vagyok. Így csak ketten maradtunk.

2. Ha kicsi a gyerek akkor szerintem igen ,de ha már 10en éves akkor döntse el a gyerek kivel szeretne élni.

3,Az a jó ha valaki megtud osztozni a feladatokon. Néha nekem is jól jönne ha valaki besegítene. De hálás vagyok azért ,hogy anyu besegít néha.

20/L

A kérdésed indítására: Mindig azt aki az adott pillanatban a legelesettebb, legjobban segítségre szoruló.

Fiú, mert lányaim vannak:D és mert volt egy vetélésem, ami 100% fiú volt.

1./Mindkettőnek. A lánygyerekeknek az apjuk az akihez jobban kötődnek, a fiú gyerekek meg az anyjukhoz. De ha bármelyikük hiányozna (apa-anya) mindenképpen megérzik a gyerekek, és a hiányzó felet emlegetik, őt várják vissza. Az egységet nem csak érzik a gyerekek, hanem úgy élik meg a világot.Apa-anya egy számukra.Ha normálisan vannak nevelve.

2. Egy normális szülő, aki nézi is valamibe a gyerkét, akiért felelősséget vállalt az el se jut idáig. bVagy ha eljut akkor két egymás melletti lakásba, ráadásul úgy, hogy nem átjáróházat csinál az otthonából az új apuci/anyuci számára.

3./közös és az első pillanattól, ahogy hazakerül a baba születése után.

Én 2 kislányt szeretnék, mert úgy gondolom a kislányok általában aranyosabbak, kezelhetőbbek, jobban igyekeznek megfelelni a szabályoknak, többféle aranyos ruhába lehet öltöztetni őket, többféle frizurát lehet nekik csinálni, játékokból is nagyobb a választék, plusz a lányokhoz jobban értek, mivel én is az vagyok ugyebár. Női logika meg hasonlók. :D

A párom jobban várja már a gyerkőcöket, mint én, ő igazi mintaapa lesz szerintem. Ő kislányt és kisfiút is szeretne. Persze, ha fiunk lesz, azt is ugyanúgy szeretni fogom, de szerintem fiúk nevelése sokkal nehezebb. Elég sokan el is rontják, mint azt az eredmények is mutatják. Fiúnevekből nem igazán tetszik egyik se nekünk, ami a vezetéknevünkhöz is passzolna, de valamit választanánk neki, majd megszokjuk alapon, csak az úgy milyen már...

1. Mindkét szülőnek egyformán fontos a szerepe a gyerek életében, csak más más területen hangsúlyosabb. A szülő mindenképp egy minta a gyerek számára, ami lehet negatív vagy pozitív is, de leggyakrabban csak megismétlik a látottakat. A gyerek neme nem igazán befolyásoló ebben a tekintetben, az azonos nemű szülőtől tanulja a saját szerepét, a másiktól a másik nemet ismeri meg. Valamint a bánásmódot, az egymással való kommunikációt, együttműködést stb. Ezért fontos, hogy mindkét szülő jelen legyen a gyerek életében, és persze törekedjenek a harmonikus együttműködésre, illetve figyeljenek, hogy a gyerek fejlődését pozitívan befolyásolják.

2. Ha egyformán alkalmas mindkét fél a gyermek nevelésére, akkor is jobbnak tartom az anya előnyben részesítését, ugyanis akárhogy is nézzük, fizikailag ő szenvedi el a terhességet és a szülést is. Már csak ezek miatt is megérdemli az előnyt. De egyébként is általában igaz, hogy a nő alkalmasabb a nevelésre, ez a korábbi sztereotípiákból indul, de pont ezért lett alapja is, mert mindenki elfogadta tényként és ehhez idomult. Persze vannak kivételek, mikor az anya nem beszámítható, de ugye itt nem ez volt a feltételezés. (volt eset, hogy megölte a saját gyerekét, de ott volt előjel bőven, mégse vették el tőle valamiért a gyereket vagy tagadták meg a láthatást...)

3. Szerintem mindkét félnek egyformán ki kéne vennie a részét, de ugye ezt befolyásolhatja, hogy ki hogy dolgozik és mennyit. De szerintem, amikor tud, az apa is segítsen be. Neki is jobb lesz, ha kötődést tud kialakítani a gyerekkel és úgy hallgatja a sírását egész este, mintha csak fotón látta volna és ki nem állhatja...

En nem tudnek donteni kozottuk, mindkettot ugyanugy szeretem. Mindketto lany.

1) Ez megint nem merheto ki patikamerlegen, mindkettore szukseg van. A nem annyiban befolyasol, hogy vannak dolgok amiket egy fiu az apjatol, egy lany az anyjatol hall/vele beszel meg elsosorban, de a masik szulo meg abban lesz nagyon fontos hogy milyen part valaszt, illetve mit lat, hogy viszonyuljon a leendo parja ohozza.

2) NEM nem es nem, a gyerek erdekeit kell nezni, az anyak igazsagtalan diszkriminacioja idejetmult avitt baromsag. Mas kerdes, hogy sokszor ez nem az apuka akarata ellenere tortenik igy, hanem epp o odzkodik a felelossegtol.

3) Termeszetesen mindkettoe, mi torekedtunk erre az elejetol fogva, szoptatni nyilvan csak anyuka tud, de le lehet fejni a tejet, eltenni cuclisuvegbe, es amig anyuka megy valahova, addig apuka etet es viszont. Pelenkazni az pelenkaz aki epp ott van, nekem ugyanolyan fura lenne "szolni" ezert, mintha elottem esne le valami a foldre, es a szomszed szobabol hivnam at a felesegem hogy "te, gyere, vedd mar fol".

Furdetni mi este szoktunk, aki elobb er haza az, etetes tobbnyire parhuzamosan zajlik, egyik az egyiket masik a masikat (persze felvaltva).

3 eves a nagyobbik lanyom, 1 eves a kisebbik, es epp most augusztusban voltunk csak harman egy hetet nyaralni, mert felesegemnek meg nem volt szabadsaga igy nem tudott jonni. Azt nem allitom hogy hu de kipihentem magam :) de felejthetetlen volt az biztos.

Szoval az apak ugyanugy meg tudnak csinalni mindent.

ahány gyerekem lenne, annyit szeretnék ugyanúgy, nem különböztetném meg őket, minket is egyenlőségben tartottak

1. mindkét félnek fontos szerepe van, főleg a családmodell, férfi-nő kapcsolat mintájaként, amely kihat a gyermek nemi identitására, későbbi párválasztására ill kapcsolatira is, tudatlanul, mert a gyermekkori beidegződések olyan szinten rögzülnek, hogy nincs módszer megszüntetni azokat később. ha a gyermekben valami "eltört", hipnózis, pszichológusok halvány erőtlenségek csak felnőttkorban már, amikor kiderül, hogy nagy bajok vannak.

2. még mindig megvannak a sztereotípiák, az anyák elsősorban az érzelmi(családi) oldalt erősítik, míg az apák a logikait(munka, pénz), ha egyik szülőt el kell hagyni, a logikai érés, gondolkodás könnyebben sajátítható el, tehát első az érzelmi biztonság alapozása. az, hogy gyerek döntsön, nem a legjobb ált a lazább (felelőtlenebb)szülőt választanák, ami nembiztos hogy édekük.

3. megbeszélés kérdése, van anya, aki szívesen veszi a segítséget, és van anya, aki jobbnak látja, ha maga csinálja ,mert az a biztos.