Ti hogyan döntöttétek el, hogy gyermeket szeretnétek?

A kapcsolatunk elejen, kb. fel ev utan beszelgettunk arrol, hogy mindketten szeretnenk gyerekeket. Aztan ez konkretizalodott par evvel kesobb, akkor megbeszeltuk, hogy majd 30 eves korunk korul. Aztan mikor eljegyzett, akkor valahogy azonnal megjelent bennem a gyermek utani vagy, de nagon erosen, hogy most azonnal, nem tudom, miert pont akkor, talan pont emiatt, amit irsz. Igen, szetmehetunk igyis, sok valas van, de nekem megis ez adott valami pluszt. Es erdekes modon neki is, mert akkor jott meg nemi is a kedve a gyerekvallalashoz. 26 es 27 evesek voltunk akkor.

Vegul varnunk kellett, hogy legyen eleg munkatapasztalatom, igy a gyerekunk 28 eves koromban szuletett meg. Addigra megvolt a min. 6 havi tartalek, es olyan szerzodeses alberlet, ahol 3 honap a felmondasi ido mindket iranyban, valamint tudtuk, hogy a foberlo szereti a gyerekeket.

B tervnek pedig ott a csalad, nagyon tamogatoak, szoros veluk a kapcsolatunk, barmi van, lehet rajuk szamitani. Persze, ha csak a 6 havi tartalek lett volna, akkoris belevagunk, nagyon akartunk gyereket.

A kapcsolatunk elejen tudtuk hogy mindketten szeretnenk babat, vartunk amig kozottunk is minden kialakul ami biztossa tette hogy egyutt tervezunk csaladot.Ereztuk hogy keszen allunk ra,a kapcsolatunk is megeredt es anyagilag is stabilak voltunk. O akkor tette le a jogsit (25) es en is szerettem volna meg a munkamban tapasztalatot es gyakorlatot szerezni illetve hogy legyen felre tett penzunk. Amikor ez mind megvolt en felhagytam a fog.gatloval es neki is lattunk :)

Majd erezni fogod ugyis es ha valoban akartok akkor nem azt fogod mondani hogy mivan ha szetmentek. Megvan az esely a kulonvalasra de persze nem a ferfi nyakara kell szulni, szulj ugy hogy te egyedul is fel tudd majd nevelni ha ugy alakulna kesobb a helyzet (persze remeljuk nem igy lesz) . Inkabb tervezzetek a babat ha keszen alltok es adott minden korulmeny, nem biztos hogy jo hatast er el ha becsuszik.

Kedves Kérdező! Sajnos még nincs gyerekem, így nem tudok választ adni a kérdésre DE teljesen ugyan ebben a helyzetben vagyok.

Mindig beszélünk róla, hogy ha ott tartunk majd akkor mi lesz, hogy lesz, de egyikünk sem mer belevágni, pedig már sokszor kaptam utalást a páromtól, hogy már ideje lenne (a párom egyébként 34 én 22 vagyok, egy éve vagyunk együtt).

Nap mint nap eszembe jut, hogy milyen jó is lenne, kicsit csalódott is vagyok néha, amikor megjön. De szeretnék még élni is azért egy kicsit, nem akarom elkapkodni sem, mint ahogy ő sem, pedig tudom, hogy legbelül mindketten nagyon örülnénk neki.