Huszonéves fiatalok, akik felsőoktatásban végeztetek, mikor szeretnétek gyermeket vállalni?

30 évesen terveztem, 31 évesen szültem. Még nem volt lakásunk, béreltben laktunk, de tudtunk félretenni.

24 évesen diplomáztam.

21 évesen végeztem, azóta dolgozom, most már 5 éve.

Talán jövőre belevágunk a babarervezésbe, most leszek 26, 27-28 évesen szeretnék teherbe esni és szülni.

Egy évig dolgoztam szociális területen, azóta pedagógusként a szakmámban, 2019től kapom az emeltebb fizetést, talán abból könnyebb lesz félre tenni

Férjem 30 felett van, az ő lakásában élünk, így csak a rezsit fizetjük. Egyedül nem tudnék albérletet se fenntartani a fizetésemből :/

Az elsőt 20 évesen vállaltam, igaz, akkor még nyilván nem volt egyetemi végzettségem :) Középiskola után két évet dolgoztam, utána született az első gyerekem, 22 évesen mentem egyetemre.

27 évesen végeztem (az utolsó évben már főállásban dolgoztam), és majdnem 29 voltam, amikor a második gyerek született.

A gyerekek most 11 és majdnem 3 évesek, szerintem átlagos színvonalon élünk, nem mondom, hogy néha nincs egy-egy kicsit húzósabb hónap, amikor jobban be kell osztani, pl. két éve, amikor költözködtünk, az egy nehezebb időszak volt, vagy majd a jövő január-február biztos megint kicsit beosztósabb lesz, mert nagyobb kiadásaink lesznek, de azért nem luxus évente egyszer nyaralni mennünk. Igaz, mi nem szállodázni szoktunk. Ez most csak azért jutott eszembe, mert nemrég egy ismerős "felvilágosított", hogy nyaralni csak szállodában lehet, ha mi csak apartmanba megyünk, akkor akár otthon is maradhatnánk, ha meg kempingezünk, az sem nyaralás, hanem valami fapados kalandtúra/túlélőtábor :D

25 évesen diplomáztam, utána elkezdtem dolgozni.

Jelenleg 29 éves vagyok, nettó 150 ezer keresettel + némi cafetéria. Párom 37 éves, nettó 160-170 körül keres.

Ház van (örökség). Mi nem panaszkodunk az anyagiakra, gyereket nem szeretnénk. Én még nem akarok szülni, párom se erőlteti még ezt a gondolatot. Ha nagyon szeretne majd, talán beadom a derekam, de igazából teljesen megvagyunk gyerek nélkül is...