Eltudja fogadni egy szülő azt, hogy a gyereke egy kudarc? Hogy lehetne meggyőzni arról, hogy felesleges küzdeni a gyereke boldogságáért, hiszen az nem fog bekövetkezni?
A kevés jó a dolog 30. születésnapomban az volt, hogy rádöbbentem, minden felesleges és értelmetlen.
Két nagy hibát követtem el az életemben: megszülettem és amikor még elég bátor lettem volna hozzá, nem öltem meg magam. Alapvetően egy ostoba férfi vagyok, de arra még én is rájöttem évekkel ezelőtt, hogy nem működhet. Az én életem nem működhet, nem lehet sikeres. Nem lehet olyan, mint másoké. Nagyrészt, mert így akarták (isten, sors, hívjuk akárhogy), másrészt - nyilvánvalóan - én is sokat hibáztam. A két fentin kívül pl. abban, hogy rossz iskolákat választottam. Hogy elkezdtem pszichológushoz járni, "hátha" alapon - bíztam abban, hogy ha én lépek, a helyzetem is megváltozik. Nem így történt. Az időközben megjelent betegségem (illetve én inkább degenerációnak hívom) végképp elrendezte a dolgokat. Felesleges volt minden és felesleges lesz minden. Ezt a csatát nem nyerhetem meg.
Én ezt tudom. Már évek óta rájöttem. Persze, volt, hogy nem fókuszáltam erre. Olyankor próbálkoztam, pénzt tettem félre, bíztam, harcoltam. Az eredmény mindig ugyanaz volt. Kudarc. Vereség. Az élet/isten mindig megtanított, vagy legalábbis megmutatta, hol a helyem. A nyomorban. A vesztesek között.
Ezért váltottam stratégiát. A próbálkozás, harc helyett a (majdnem) teljes passzivitás lett/lesz az életem. Lemondok az álmaimról, a céljaimról. Nem próbálok karriert építeni (nem is lehetne, lásd fentebb). Hiszen felesleges. Mások jobbak, illetve nagyobb esélyük van a sikerre.
Arra rendezkedek be, hogy hátralévő időmet a lehető legkevesebb ember társaságában, egyedül töltsem. Ami után (közben) két nagy út fog előttem állni. Ha esetleg "rosszabbodik" az állapotom, talán képes leszek befejezni. Ha nem, akkor majd a természet megoldja - ilyen élményekkel, ilyen negatív, pesszimista hozzáállással, ilyen mértékű szorongással, idegeskedéssel, rossz emlékekkel nem sok esélyt látok arra, hogy évtizedekig húzzam. Talán. Hátha.
Nem is velem van a baj. Hanem a családommal. Illetve szüleimmel. Bár lehet, hogy nem kell a többes szám - én úgy érzem, Apám már évek óta tudja, látja az igazságot. Hogy a kisfia egy kudarc. Inkább Anyám a kemény dió. Ő még küzd. Próbál segíteni, tanácsokat adni, rajta látom, hogy - kettőnk közül egyedül - tervez. Bízik. Remél. Naívan. Nem irányít, ne értsétek félre. Csak hibásan úgy gondolja, többet is kilehetne hozni belőlem, illetve abból a sz..rkupacból, amit az életemnek hívunk. Nem látja, nem akarja látni, hogy a csatát elvesztettem. Soha nem is álltam nyerésre, az oddsok mindvégig ellenem voltak.
Vajon mi az, ami rávezetné, ami rádöbbentené arra, hogy nincs értelme küzdeni? Hogy ez (sajnos?) így alakult. Kellettem hozzá én is, a hibáim, meg persze a teljes elutasítás, amit az élettől kaptam. Nyilván rossz enkik látni, hogy haszontalan volt az egész. A sok rám fordított idő, a sok rám költött pénz. Mehet a kukába. De küzdeni értelmetlen. Nyerni nem lehet. Inkább beletörődök a vereségbe, mint 100x elkezdjek kimászni a gödörből és visszaessek.
Am.nem értem miért nem kell tanács. Mi itt nyomatjuk a jobbnál jobb ötleteket,de te meg "nem kell tanács" és társait írogatod.
Hát te tényleg hálátlan lehetsz.
"Inkább csak realista vagyok."
Lesz@rom,hogy mi vagy,akkor is depressziós vagy ember! ahogy a #63 mondta,ha az lennél,látnád a lehetőségeket.
#63 Az kétségtelen, hogy egy rendkívül ostoba ember vagyok, de ebben a témában sajnos realista vagyok. Tudom, mi történne velem, ha ezt, meg azt megpróbálnám. Ezért vagyok ilyen "elutasító", ami egyébként nem jó szó, csak számotokra azért tűnök ilyennek, mert én sajnos benne vagyok az életemben.
#65 Bárcsak az lennék...:(
Most sajnos azért válaszolok ilyen gyakran, mert épp zivatar készül, még a ház körül sem tudok segíteni. Ezért válaszolok ilyen gyakran, ami gondolom olyan, mintha direkt heccelnélek titeket.
"Az kétségtelen, hogy egy rendkívül ostoba ember vagyok"
Na látod. Egy hülye gyökér vagy!:D Ezért van az,hogy nem látod a lehetőségeket. Nézz szét a nagyvilágba,te barom. Annyi lehetőség van,te meg itt nyekeregsz.
Ja,bocs,nem akarok tanácsot adni,mert az ostoba fejeddel kitaláltad,hogy nem akarsz tanácsot.
Bocs.
Elég gáz ez az önsajnálat egy 30 éves palitól, nem véletélen kerülnek el a nők nagyívben. Ezt először is abbahagyhatnád, mert csak magadat teszed még szánalmasabbá.
Amúgy meg mindenből van kiút, de sajnos neked a hozzáállásod nem engedi, hogy ebből kilábalj. Magadban kéne egy kicsit átértékelni a dolgokat és pozitívan állni az élethez, meglátod máris több sikerélményed lenne, ebben biztos vagyok. Miután a hozzáállásodon változtattál, jöhet az önfejlesztés. Nyelvtanulás, beiratkozás fősikolára/egyetemre, amivel aztán nem csak "alja" munkáid lennének. Persze tudom, ezért már tenni is kéne valamit, ami jóval bonyolultabb mint az önsajnáltatás. A te döntésed.
#67 Sajnos ezek a lehetőségek nálam nem működtek.
#68 A gond az az, hogy amiket leírtál, mind megvoltak. Felsőfokú végzettség, nyelvismeret, plusz végzettség, okj, stb. Aztán nem lett belőle semmi.
Azt meg írtam, hogy nem érdekel a párkapcsolat. Szóval az sem motiváló tényező.
Én elhiszem, hogy sokat tettél. De ha nappal megállás nélkül ásod a földet egy homokozó lapáttal, éjszaka pedig visszaszórod a földet ugyanabba a gödörbe, és ezt csinálod éveken át, akkor valóban sokat tettél, csak épp nulla eredménnyel. Ahogy egy barátom mondaná, jó úton haladsz, csak épp a rossz irányba. Egyébként sokan esnek ebbe a hibába, tipikus példája ennek, amikor a vonatkerékpumpáló OKJ után elvégez egy mélytengeri zoknihegesztő MSC-t is. Vagy amikor a 125 kilós törpe elhatározza, hogy elmegy kosárlabdázónak.
Ha emellett még gyárilag is elég problémás vagy - mert szerintem az vagy -, akkor garantált a sikertelenség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!