Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Eltudja fogadni egy szülő...

Eltudja fogadni egy szülő azt, hogy a gyereke egy kudarc? Hogy lehetne meggyőzni arról, hogy felesleges küzdeni a gyereke boldogságáért, hiszen az nem fog bekövetkezni?

Figyelt kérdés

A kevés jó a dolog 30. születésnapomban az volt, hogy rádöbbentem, minden felesleges és értelmetlen.

Két nagy hibát követtem el az életemben: megszülettem és amikor még elég bátor lettem volna hozzá, nem öltem meg magam. Alapvetően egy ostoba férfi vagyok, de arra még én is rájöttem évekkel ezelőtt, hogy nem működhet. Az én életem nem működhet, nem lehet sikeres. Nem lehet olyan, mint másoké. Nagyrészt, mert így akarták (isten, sors, hívjuk akárhogy), másrészt - nyilvánvalóan - én is sokat hibáztam. A két fentin kívül pl. abban, hogy rossz iskolákat választottam. Hogy elkezdtem pszichológushoz járni, "hátha" alapon - bíztam abban, hogy ha én lépek, a helyzetem is megváltozik. Nem így történt. Az időközben megjelent betegségem (illetve én inkább degenerációnak hívom) végképp elrendezte a dolgokat. Felesleges volt minden és felesleges lesz minden. Ezt a csatát nem nyerhetem meg.

Én ezt tudom. Már évek óta rájöttem. Persze, volt, hogy nem fókuszáltam erre. Olyankor próbálkoztam, pénzt tettem félre, bíztam, harcoltam. Az eredmény mindig ugyanaz volt. Kudarc. Vereség. Az élet/isten mindig megtanított, vagy legalábbis megmutatta, hol a helyem. A nyomorban. A vesztesek között.

Ezért váltottam stratégiát. A próbálkozás, harc helyett a (majdnem) teljes passzivitás lett/lesz az életem. Lemondok az álmaimról, a céljaimról. Nem próbálok karriert építeni (nem is lehetne, lásd fentebb). Hiszen felesleges. Mások jobbak, illetve nagyobb esélyük van a sikerre.

Arra rendezkedek be, hogy hátralévő időmet a lehető legkevesebb ember társaságában, egyedül töltsem. Ami után (közben) két nagy út fog előttem állni. Ha esetleg "rosszabbodik" az állapotom, talán képes leszek befejezni. Ha nem, akkor majd a természet megoldja - ilyen élményekkel, ilyen negatív, pesszimista hozzáállással, ilyen mértékű szorongással, idegeskedéssel, rossz emlékekkel nem sok esélyt látok arra, hogy évtizedekig húzzam. Talán. Hátha.

Nem is velem van a baj. Hanem a családommal. Illetve szüleimmel. Bár lehet, hogy nem kell a többes szám - én úgy érzem, Apám már évek óta tudja, látja az igazságot. Hogy a kisfia egy kudarc. Inkább Anyám a kemény dió. Ő még küzd. Próbál segíteni, tanácsokat adni, rajta látom, hogy - kettőnk közül egyedül - tervez. Bízik. Remél. Naívan. Nem irányít, ne értsétek félre. Csak hibásan úgy gondolja, többet is kilehetne hozni belőlem, illetve abból a sz..rkupacból, amit az életemnek hívunk. Nem látja, nem akarja látni, hogy a csatát elvesztettem. Soha nem is álltam nyerésre, az oddsok mindvégig ellenem voltak.

Vajon mi az, ami rávezetné, ami rádöbbentené arra, hogy nincs értelme küzdeni? Hogy ez (sajnos?) így alakult. Kellettem hozzá én is, a hibáim, meg persze a teljes elutasítás, amit az élettől kaptam. Nyilván rossz enkik látni, hogy haszontalan volt az egész. A sok rám fordított idő, a sok rám költött pénz. Mehet a kukába. De küzdeni értelmetlen. Nyerni nem lehet. Inkább beletörődök a vereségbe, mint 100x elkezdjek kimászni a gödörből és visszaessek.


2019. júl. 31. 08:29
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
 41/131 anonim ***** válasza:
94%
Keress fel egy nyugdíjas klubot, ott úgyis divat ez : panaszkodhatsz és sajnaltathatod magad, egészséges embereket pedig ne húzz le érzelmileg, mert amit te csinálsz, az már tényleg csak kesergés.
2019. júl. 31. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/131 anonim ***** válasza:
92%
Az élet egy hullámvasút. Lehetsz fent, de lehetsz lent. De dolgozni kell azért, hogy felkerülj. Az élet a legtöbbünk esetében nem úgy működik, hogy minden az ölünkbe hullik. Dolgozni, tenni kell érte. 2012-től mostanáig a férjem és én lent voltunk. Neki munka terén nem jöttek össze a dolgok, nem kevés adósságunk is felhalmozódott, napról-napra éltünk. De nem adtuk fel. 2017-ben úgy nézett ki, hogy az adósságokat letudtuk végre, és nyugalomban élhetünk, erre 4 év után elvesztette az állását. Megint teljesen padlóra kerültünk, újabb adósságok halmozódtak fel. Tavaly novemberben kapott egy jó lehetőséget, élt vele, most nagyszerű munkahelye van, kiemelkedő fizetéssel, és az életünk sínen van. Szóval ne kifogásokat kell gyártani, hanem megoldásokat keresni.
2019. júl. 31. 12:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/131 anonim ***** válasza:
83%

Na, én leszek az első ember, aki a kérdésre válaszol.

Ahogy neked jogod van feladni a saját életed (akár aktív formában, akár passzív vegetálással), úgy anyukádnak is joga van folyamatosan bízni és reménykedni benned.

Mindkettőtöknek ugyanaz a problémája, képtelen vagytok felismerni, átérezni, megérteni és elfogadni egy más életszemléletet.

2019. júl. 31. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 44/131 anonim válasza:
95%
Jól van értem. Nem fogadsz el semmilyen tanácsot, nem látsz reményt. Oké. Akkor ennyi. Ezen nincs mit megbeszélni.
2019. júl. 31. 13:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/131 anonim ***** válasza:
93%
Na,mi van kérdező?( Még is megnéztem ezt a kérdést.)
2019. júl. 31. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 46/131 anonim ***** válasza:
94%
Most már igazán elmondhatod, mi is a betegséged. Úgyse tanácsolok már semmit, csak kíváncsi vagyok.
2019. júl. 31. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/131 anonim ***** válasza:
95%
Nem hittem volna, hogy valaha is ezt tanácsolom, de keress valami vallást. Menj el egy paphoz és mond el ezeket a dolgokat neki. Nem szektát! Ott kéne kezdeni, hogy visszanyered az életbe vetett hitet, ez sok vallásosnak sikerült is. Ezt mondom neked ateistaként.
2019. júl. 31. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 48/131 anonim ***** válasza:
92%
Hagyjátok. Biztos gondolkodik a halálon,vagy már el is intézte magát.
2019. júl. 31. 13:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/131 A kérdező kommentje:

#37 Ez nem igaz. A sikeres élethez kizárólag szerencse kell. Nem küzdés, harc kérdése. Szerencse.


# 38 Próbáltam már elégszer változtatni. Nem jött be. Leszűrtem a tanulságokat. Tehetek akármit, a helyzet menthetetlen. Ahogy írtam, ez a hajó elment. Ez van.


#39 Nem kell tanácsot adni. Nem azt kértem/kérdeztem. Segítséget sem vártam. Azt rontottam el, hogy elkezdtem válaszolni. Pedig csak annyit kellett volna írnom, hogy a kérdésre fókuszáljatok.

És igen, tudom, hogy semmirekellő vagyok. Hiszen elrontottam az egész életem, végérvényesen.


#41 Épp ez a baj, hogy nekem felesleges segíteni. Értelmetlen. Nem lehet helyrehozni a dolgokat, az életemet. Már nem is akarom, elég kört futottam.


#43 Igen, az élet hullámvasút. És vannak akik egy ponttól kezdve végig lent ragadnak és akárhogy igyekeznek, nem jutnak feljebb.


#44 Köszönöm!


#47 Ez még mindig magánügy, sajnálom.


#48: A vallással nem igazán vagyok kibékülve. Más istenhitem van, mint a legtöbb embernek, nem igazán kompatibilis pl. a kereszténységgel.

2019. júl. 31. 13:28
 50/131 anonim ***** válasza:
94%
Ne próbáld megszabni,hogy anyád mibe reménykedjen,és mibe ne. Kérdés lezárva,mehetsz máshova is önsajnálkozni ill.depressziózni,lapozhatunk.
2019. júl. 31. 13:32
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!