Eltudja fogadni egy szülő azt, hogy a gyereke egy kudarc? Hogy lehetne meggyőzni arról, hogy felesleges küzdeni a gyereke boldogságáért, hiszen az nem fog bekövetkezni?

Csak depressziós vagy, részint a sok kudarc részint a betegséged miatt. Majd elmúlik..

Milyen iskolákat végeztél?...van-e párod vagy volt-e szerelmed? Dolgozol valahol jelenleg? El tudod magadat tartami?

Kösz,a sztorid miatt sz@r hangulatom lett.

Am.nem lehet mindenki miniszterelnök,cégigazgató,hadvezér stb.

Tényleg menthetetlen vagy.

Hat ezzel a hozzaallassal tenyleg nincs tul sok ertelme elni.

De megis, erdekelnekek a reszletek:

-mit dolgozol/tanultak

-mi a betegseged (degeneraciod)?

-pontosan mi az, ami hianyzik az eletedbol?

Mert igen, soha sem lesz mindenkibol milliardos szuper sikeres igazgato, de ez igy van rendjen.

Egyszer fent, maskor lent.

En megis ugy gondolom, hogy azt kell megbecsulnunk, amink van. Mert te ezzel a hozzaallassal megnyerhetned a lotto 5-st, akkor is azzal lennel elfoglalva, hogy milyen szar az eleted.

Van teto a fejed felett? Kerul etel az asztalra minden nap? Van munkad? Van ket karod es ket labad (nagyviszonylatban veve egeszseges vagy?)

Mert ha igen, akkor neked mar van miert halasnak lenned.

Az, hogy hogy alakitod az eleted csak te rajtad mulik.

Pl. Kereshetsz valami hobbit, ami akar szenvedellye valhat. Lehet egy kutyad, vagy mas allatod,aki tobb szeretetet ad vissza majd neked mint a legtobb ember. Elkezdhetsz sportolni, egeszsegesen elni, hogy a kozerzeted megvaltozzon.

Ahelyett hogy arrol karognal, mennyira szar, csak probald meg azt elvezni, amid van.

Ne haragudj, de a kerdesedbol itelve, teged a siker es a penz sem tenne boldogga.

Ez 100 szazalek.

Ha ennyire szar minden, akkor tenyleg inkabb maradj a 4 fal kozott, es savanyodj meg meg jobban ( mar ha ennel jobban lehetseges).

“Most nincs munkám, de megtakarításom van, eltudnám tartani magam x ideig.”

Szovak akkor a szuleid tartanak el most?

Szoval innen fuj a szel...

Ez tortenik, amikor valaki nem csinal semmit, es tul sok ideje marad “gondolkodni”.

Nem csoda, hogy igy allsz az elethez.

Munkad nincs, de nem is akarsz, baratno sem kell, csak otthon ulsz 30 eves letedre, es a szuleid tesznek a s*gged ala mindent.

Neked csak az kene, hogy kivagjanak otthonrol, maris nem lenne annyi szabadidot, hogy ilyen hulyesegeken kattogjon az agyad.

Kedves Kérdező!

Hasonló dolgokon mentem keresztül, mint Te. Azzal a különbséggel, hogy nekem még apám sem volt. Én is rossz középiskolába jártam. Olyan foglalkozást tanultam a Nagyszüleim és Anyám hatására, amiben úgy éreztem, hogy csak kudarcom lenne. Azután tanultam mást is, de azzal elhelyezkedni nem tudtam, közmunkás munkaviszonyaim voltak. Közben meghalt a Nagymamám, aki Anyum után a hozzám legközelebb álló családtagom volt. Utána 4 évig nem volt munkám, majd egy rövid munkaviszony után még két évig. Amikor annyi idős voltam, mint Te, azt gondoltam, milyen hülyeség is az, hogy az emberek azt gondolják, hogy 30 évesen megáll az élet. Pedig az Én számomra akkor teljesen megállt. Magamon kívül voltam. Olyan volt, mintha külső szemlélőként figyelném a saját életemet. Gyermeket egyáltalán nem akartam. Nagyon haragudtam is azokra az emberekre, akiktől kaptam az ívet, hogy most kellene szülnöm. Folyamatosan képeztem magam, s az valamelyest enyhítette a borúlátásomat. Most közel egy éve dolgozok abban a foglalkozásban, amit először tanultam. Ahhoz képest, ahogyan nekiindultam, megszeretni is sikerült valamennyire.

Hidd el, hogy bármilyen letargikus állapotból ki lehet lábalni. Nekem sikerült és még szakember segítsége sem kellett hozzá. Pedig az életem történetét csak nagy vonalakban írtam le. Ne hagyd el magadat, mert "A felhők fölött mindig süt a nap."! Most kellemes nyári idő van, menj ki, ne a szobában emészd magad. Ilyen szép időben bűn a számítógép előtt ülni. A fejben dől el minden. Ha elkezdesz pozitívan gondolkodni, jó dolgok fognak történni Veled. Fel a fejjel! Lesznek még szebb napok is.

Üdvözlettel: Egy 36 éves nő