Eltudja fogadni egy szülő azt, hogy a gyereke egy kudarc? Hogy lehetne meggyőzni arról, hogy felesleges küzdeni a gyereke boldogságáért, hiszen az nem fog bekövetkezni?

Nem vennének fel sehova? Tényleg? Árufeltöltőnek sem? Utcaseprőnek sem? Jegyellenőrnek sem a bkv-hoz? Biztos ez? Nem hiszem. Dolgoznod kéne, ami nem bonyolult, ha nem manageri pozícióra pályázol.

A depressziódra írass gyógyszert, neked valószínűleg az kell, ha a pszichológus sem segített.

Mindenből van kiút, de ha nem AKAROD akkor ezt nem fogod látni és jelenleg te most elutasítasz minden segítséget. A saját életedet te teremted meg a saját gondolataiddal ami a saját beszédedben tükröződik. Hiába mondom most neked, de ha elkezdenél hálát adni azokért a dolgokért amid van, egy idő után jobban érzenéd magad. Ha elkezdenél másokon segíteni, ismét sokkal jobban érzenéd magad. Van időd, menj el parkokba szemetet szedni vagy vállalj be kutyasétáltatást vagy menj el ingyenkonyhára önkénteskedni stb. Ha adnál másoknak, rájönnél, hogy neked is van. Jó szíved, időd, szereteted, amit megosztasz velük.

Ha elkezdenél pozitívan beszélni magadról és ezt nem adnád fel, egy idő után konkrétan csodákat tehetnél az életedben. De te nem akarsz csodákat, te csak sajnálni akarod magad a 4 fal között és a körülményeket hibáztatni, mert az könnyebb és tenni sem kell semmit. Na, ezért vagy szánalmas, nem az általad feltüntetett indokokért. Egy tesi fogyatékos is kimaxolhatja az életét, te meg itt sírdogálsz.

Igen, el tudja fogadni, mert éppen maga tette azzá. 30 éves vagy, és még mindig anyukának meg apukának pedálozol - ha negatív figyelemért is, de akkor is a figyelemért -, hogy bebizonyítsd, kudarc vagy és csődtömeg! Hiszen épp ők akarták ezt!

Egy gyerek nem születik azzal, hogy eleve kudarcra van ítélve. Ez nem IQ, vagy habitus, ami a génekbe van kódolva. A kudarckeresés, a totális negativizmus sorozatos kudarcok eredménye, amely alapja kisgyerekkorban keresendő. Abban a korban, amikor a kedves mamikád alaposan elcseszte az életedet, apukával karöltve. És még mindig velük törődsz? Nem látod be, hogy miattuk vagy csődtömeg?

Ha élni akarsz, akkor befejkezed a nyavalygást, és a szüleiddel való foglalkozást és a Világ felé fordulsz. Ha Magyarország nem tudsz élni, akkor menj külföldre. Tanulj nyelveket, keress másik szakembert.

“Vajon mi az, ami rávezetné, ami rádöbbentené arra, hogy nincs értelme küzdeni? Hogy ez (sajnos?) így alakult. Kellettem hozzá én is, a hibáim, meg persze a teljes elutasítás, amit az élettől kaptam. Nyilván rossz enkik látni, hogy haszontalan volt az egész. A sok rám fordított idő, a sok rám költött pénz. Mehet a kukába. ”

Szoval kar a sok penzert amit rad forditanak, de azert te boldogan elfogadod, meg eszedbe sem jut dolgozni menni, “mer” minek?!

Hahaha.

Szanalmas vagy.

Hogy a kerdesedre is valaszoljak, mutasd meg anyukadnak ezt a kerdest, es vele egyutt a valaszokat, es akkor biztos hogy a o szeme is fel fog nyilni:)

Remelhetoleg kivagnak otthonrol, mert ki ertelmes, az latja, hogy neked az a bajod, hogy vilag eletedben sz*rt se kellett csinalnod.

Hiaba irod le szazszor, hogy mennyi godorbe estel bele es masztal ko..

Na milyen godorbe?! Milyen godorbe???? Elkezdtel dolgozni, aztan rajottel hogy jobb otthon logatni a ***. Egyszerubb rafogni, hogy csodtomeg vagy, igazad is van:)

Szanalom.