Ti mit tennétek, ha azért nem lenne igazi családi életetek, mert vasárnaponként a férjetek a szüleihez vinné a gyereketeket?

Vélhetően azért jöttél ide, hogy meghallgasd mások véleményét is.

Ha úgy állsz hozzá, hogy azok, akik nem neked adnak igazat, azok rosszindulatúak, és elkezdesz rájuk átkozódni, akkor nem sok reményed van egy kiegyensúlyozott életre.

Én azt tenném, hogy fognám a gyereket és elmennék vele kettesben, vagy a szüleimmel, esetleg barátaimmal vasárnap valahova.

Mondanám a férjemnek, hogy őt is várjuk. Ha nem jönne, komolyan elbeszélgetnék vele arról, hogy miként intézzük a válást. Mert ez egy egyértelmű "nem" lenne a részéről felétek.

Kedves Kérdező!

Őszintén sajnállak, teljesen átérzem a helyzeted, mert hasonló cipőben járunk. Nagyon nehéz helyzet ez, de a probléma kulcsa itt egyedül a férjed. Amíg ő maga nem látja át a helyzetet, és nem mer ellenszegülni a szüleinek, addig innen nincs kiút. Nagyon kiszolgáltatott helyzetben vagy, és én tudom, hogy felőrli az idegeid ez az egész, hidd el nekem, ha a férjed nem elég határozott, neked az lenne a legjobb, ha hazaköltöznél a szüleidhez. Mi is anyósomék házában lakunk, hidd el nem is akartam idejönni, még a gondolatától is irtóztam, mert tudom, hogy közös lónak túrós a háta. Pedig akkor még a viszonyom jó is volt anyósomékkal. De ment a duma, hogy ez mindenkinek jó, mert a ház amibe lakunk, akkoriban üresen állt, nekik így nem kell járni ugye fűteni, meg hasonlók. Az idő múlásával azonban egyre csak romlott a viszonyunk, pedig én sose bántottam, mégis most én vagyok az oka, hogy megromlott a fiával való viszonya. Na itt a különbség a te férjed és az én férjem között. Az én párom kiáll a családjáért, neki mi vagyunk az elsők. Mondjuk anyósomnak sose volt annyi bőr a képén, hogy bármit is a szemembe mondjon, mindig a páromat traktálta, hogy ilyen meg olyan vagyok, amiből már elege lett a férjemnek. Őt is sokáig kihasználták, illetve visszaéltek azzal, hogy segítettek nekünk. Mi költözés előtt állunk, és úgy vagyok vele, hogy az éveken át tartó megaláztatások után nem akarom a párom családját látni se ezután, és felfordul a gyomrom már előre attól, ahogy majd viselkedni fog, ha mégis találkozunk. Mert a szemembe olyan mézes-mázos, a hátam mögött meg lehord mindennek, amit még el is viselnék, ha nem a gyerekeimet próbálná meg céltáblának használni arra, hogy belémköthessen. Félreértés ne essék, százszorosan adtuk vissza a segítséget, de van, ami már mindenen túltesz. Viszont, ha a férjem nem állt volna mellettem, nem tudom meddig örlődtem volna, mert pici gyerekekkel nagyon kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Párom sokáig próbálta rendezni ezt a viszonyt, viszont már elfajult annyira ez az egész, hogy nem akarok sem magyarázkodni többet, sem rájukhagyni, hogy állandóan megaláznak. Sem a fiát sem pedig az unokáit nem akarom sem eltiltani tőlük, sem ellenük uszítani, csak azt szeretném elérni, hogy a mi családi életünk ne róluk szóljon. Mielőbb mérlegelj, mi fontosabb a számodra, mert ez hosszútávon belédivódik, és megmérgezi a mindennapjaidat. Tudom ilyen az, amikor egy gyereket érzelmileg zsarolnak, és szinte teljesen magukhoz akarják láncolni, téged pedig abszolúte a család tagjának se tekintenek, nincs beleszólásod semmibe, véleményed se lehet, csak akkor vagy jó, amikor kell valami nekik. Ne törődj itt senkivel, aki nem élte ezeket meg, el sem tudja képzelni, hogy milyen helyzetek ezek, úgyhogy fel a fejjel, és légy határozott te, ha a férjed nem az.

mrs. colombo

Szerintem egyszerűen nincs olyan, hogy az egyik angyal a másik meg a sátán. Az egyik csak jót tedz, a másik mindig csak rosszat. Egy rossz kapcsolat kialakulásához MINDKETTEN kellenek.

Te is panaszkodsz, hogy az anyósod a hátad mögött lehord mindennek, de olvasva a soraid, szerintem te pontosan ugyan ezt teszed.

A legrosszabb, ha a két fél, anyós és megy a férjtől várja azt, amire ők maguk képtelenek. Kompromisszumot kötni, tolerálni, elfogadni a másikat olyannak, amilyen.

Szerintem az anyósvitáknak általában az az origoja, hogy éppen két olyan személyiségű ember kerül egymás rokonságába, akik képtelenek erre, és amikor már teljes tetőfokára hág a katyvasz, amit kavartak ők ketten, csodálkozva ránéznek a férjre, hogy ezt oldd meg. A legrosszabb, amikor az egyik fél felteszi neki kérdést, hogy most aztán válassz közöttünk. De legrosszabb valóban az, amikor a gyerek válik eszközzé.

Én inkább azon gondolkoznék el,

miért nem szeret a férjed veled lenni?

Inkább fogja a gyereket és irány a szülei.

Ha ez rendszeres, márpedig nálatok az, akkor közöttetek, a férjed és közötted van az elsődleges probléma, arra kell megoldást találni, és nem anyósékon rágódni.