Mit szóltatok volna ha a nagyszülők így reagálnak az unokára? Ti nem akadtatok volna ki?

Elöre közlöm hogy igen sajnos náluk kell élnünk, de ez majd idővel változni fog. A nagyobbik lányunk másfél éves, mikor terhes lettem vele jól fogadták, mondták hogy költözzünk oda, párom tanuljon tovább majd ők segítenek. Nagyon jó anyagi helyzetben vannakígy elfogadtuk. Mikor terhes lettem újra anyosom kiakadt, mintha köze lenne hozzá, hogy mások mikor vállalnak gyereket. Majdnem a kapcsolatunkba került a párommal, mert ő sem volt lelkes a kicsiért, az anyja meg adta aláa lovat. Én nem felejtettem el azóta sem hogy miket.mondott rám és hogy abortuszra akart küldeni! Addig sem szerettük egymást, ezután én nagyon nem. A nagyobbik kislányt nem tudom eltiltani töle, mert szereti a nagyanyját, de amikor a kicsi megszületett 3 hete megmondtam neki, hogy nem kell szeretgetni, emlékeztettem rá hogy reagált anno. Erre beárult a páromnak és a férjének is. Ő vele eddig nem volt gondom, bár tudom hogy nem szeret de nem szóltunk egymáshoz és kész. Most viszont majdnem kihajított a házból. Anyósom pedig azóta megint furhat a páromnál, mert ö azzal fenyeget, hogy ha a kicsi nő akkor mehetek országvilág, elege van belőlem, azzal hogy kavarom a sz.rt a szüleivel. Tudják jól hogy nem tudok hova menni két gyetekkel itt kellene hagynom őket, igy azt hiszik mindent nyelnem kell. Tényleg így van? Nyeljek le mindent tőlük? Akkor is jópofizzak ha meg akarták öletni a babámat? Felejtsek el mindendent amit rám is mondott (bemásztam a jóba a gyerek által)