Miért várják el a szülők, hogy a nagyszülők csapot-papot otthagyva folyamatosan rendelkezésre álljanak, ha vigyázni kell az unokákra?

Talán nem tette elég világossá a szülő előtt, hogy nagyszülőként még van rendes élete és nem csak unokázásnak óhajt élni. Nálunk az én oldalamról dolgoznak a nagyszülők, de hétvégén is ritka, hogy megkérem őket a felvigyázásra, pedig szomszéd házban laknak. A férjem oldaláról a nagymama nem dolgozik, de van neki elég dolga otthon a házzal, állatokkal, és messzebb is laknak. Ha fordítva lenne, sem hiszem, hogy a gyerekem folyton a nyakába akasztanám. Akkor kérek segítséget, amikor tényleg nem tudjuk ketten szülők megoldani.

Na most, nekem nem kell mondani, hogy van élet az unokán kívül is, de úgy tűnik, van, akinek igen, azzal együtt, hogy nem teher az unokázás. Csak ugye kétélű, mert a szülő akár fel is csattanhat, hogy talán fárasztó vigyázni a gyerekre, és a nagyszülő ellen tudja fordítani, amit mond, szóval kényes téma.

Csak nem az óvónő nagymama barátnője vagy? :)

Ez mindkét félen múlik.

Hozzánk pl. heti 1 x jön anyósom, délután fél 4-re megy a fiunkért az oviba, és vele van kb. 6-ig amíg hazaérünk a munkából. Együtt vannak, játszanak, csavarognak.

Ehhez képest sógornőm, aki GYED-en van otthon, mindkét fiát 1-1 napra lepasszolja anyósomhoz, a nagyobbik ott is alszik.

Képes reggel 7-kor hívni anyósomat, hogy vigye el a nagyobbikat az oviba, mert neki épp nincs kocsija, és nehogy már buszoznia kelljen két gyerekkel!

Anyósom fáradt, és kimerült, érzi ő is, hogy csak kihasználják, de nem mer ellentmondani, mert fél, hogy akkor nem kapja meg egyáltalán a kicsiket.

Egyes, kettes vagyok, tudod miért kaptál pirosat? Van abban valami, amit mondasz, nade nonszensz, hogy állandóan a nagyszülőkkel kéne lenni annak a gyereknek, igenis a szülei neveljék. NORMÁLIS szülőknél így megy legalábbis, és igen, örül a nagyszülő, hogy unokázhat, de te épp úgy forgattad ki a gondolatsort, ahogy az első válaszomban az utolsó mondatokban írtam. Két oldala van ám dolognak, ha te nagyszülő lennél, elnéznéd, hogy folyton rád passzolják az unokát, a szüleivel meg szinte nincs is a szabadidejükben?

Gondold végig még egyszer szerintem.

Minden a kommunikáción múlik. A nagyszülőknek is van szája, meg tudja mondani, hogy programja van - ha ezt nem teszi meg, akkor magára vessen. Előre jobb szólni, mint utólag sápítozni.

Normális családban, normális viszonyok között MINDKÉT fél fel tudja mérni, hogy mit bír a másik, mikor van szüksége szabadságra, segítségre, támogatásra, stb.

jó kérdés. Igazából logika szerint nem szabadna elvárni, de én is érzem pl. hogy a nagyszülőnek kötelessége segítenie.

mondjuk sajnos a mi esetünk a másik véglet, örülök, ha negyedévente elvállalják a gyereket 1 estére, hogy el tudjunk menni mondjuk moziba... nyáron is kemény 2 napot ott lesz náluk....:S