Miért várják el a szülők, hogy a nagyszülők csapot-papot otthagyva folyamatosan rendelkezésre álljanak, ha vigyázni kell az unokákra?

az én szüleim soha nem várták el, max akkor vigyázott rám mama ha szülői értekezlet volt. Akkor is csak két órára.

Amúgy neked is van szád te is el tudod mondani,hogy más dolgod van... Nem kell itt játszani a hattyúhalálát

Nalunk sajnos nagyon nehez lenne segitseg nelkul megoldani a gyerekfelugyeletet,mert mindketten azonos muszakban dolgozunk.Ha tehetnem persze valtoztatnek rajta,de nagyon nehez olyan munkahelyet talalni,ahol minden passzol.Nem igazan ertem olyan ertelemben a kerdest,hogy kihez fordulna az ember hasonlo helyzetben,ha nem a szuleihez.Talan a szomszedhoz kellene?

Nalunk aposom heti 1-2 alkalommal vigyaz a fiamra,heti 2 alkalommal fizetem a babysittert,es heti 2- szer jon velem a munkaba.

Anyukam messze lakik,igy 1-1 alkalommal jon,de akkor marad egy honapra segiteni.

Persze nem azert kerem a segitseguket mert szorakozni szeretnek menni( nem mintha az bunos dolog lenne),hanem mert a csaladunk segitsege nelkul egyszeruen nem tudnank megoldani.

Nekem a szuleim mindig a szuleim maradnak,attol fuggetlenul,hogy azota csaladot alappitottam,es errol szerencsere ok is igy velekednek.

Persze azt megertem,ha programjuk van es nem tudnak segiteni eppen,ilyenkor nem is kerem.

De hogy ne ok legyenek az elsok akikben maximalisan megbizok es segitsegert fordulhatok,azt elkepzelni sem tudom.

Szerencsere meg ilyen jellegu panasz sem ert toluk soha,mint a tied.Egyszer sem emlitette senki,hogy nem erdekli ha egyedul marad a gyerek,vagy ha az egyikunket kirugjak a munkehelyerol emiatt,mert eppen faradt,vagy a baratnojevel szeretne inkabb menni kavezni,es oldjam meg ahogy akarom.

Latom jol le lettem pontozva amiert 18 eves korommal bezarolag nem tagadtak meg a szuleim,es mert nalunk termeszetes,hogy a csaladnak nem csak az anyuka,apuka,gyerekek,de a nagyszulok is nagyon fontos tagjai.Szegeny anyosom arra vart,hogy foallasu nagymama lehessen,hiszen a sajat gyerekeit szinte csak ejszaka latta amikor kicsik voltak a munkaja miatt.Sajnos a betegsege koran kozbeszolt.

Ha a kisfiam nem is emlekszik nagyon ra,szamomra felejthetetlen marad az onzetlen segitsege.Kerni sosem kellett, egyszeruen szeretetbol tette,onszantabol,nem kenyszerusegbol.Szerencsere anyukam ugyan igy viselkedik,es O meg itt van nekunk,csak sajnos tavol lakik( szinten tanitono)

Mi nem anyagi tamogatast varunk a csaladunktol,hanem csak egyszeruen nem szuntunk meg csaladkent mukodni azzal,hogy felnottunk.

Masreszt ha valaki ilyen forumon varja a megoldast a problemajara ahelyett,hogy a sajat gyerekevel beszelne meg,hogy mi zavarja,ott valami mar nagyon nincs rendben.

Kérdező!Minél többet írtál, annál jobban egyetértettem Veled. Hisz neked nem az unokáiddal, s a velük töltött idővel van gondod, nem is a gyerekeiddel.Hanem azokkal a szülőkkel, akik átesnek a ló túloldalára.

Én is láttam már olyat, amikor a szülő folyamatosan passzolta le a gyereket a nagyszülőhöz, mert ő nem bírt vele,lusta volt vele foglalkozni.Ez az eset, ami már tényleg túlzás.

Atyaisten, két ilyen nyili-nyalit.....

Tisztelt értelmiségi Kérdező és 27 Válaszoló (ha létezel egyáltalán) - nevetségesek vagytok, ahogy ajnározzátok egymást és főleg saját magatokat.

A Kérdező szerintem tuti az a nagyi, akire számítottak a hosszú szabadsága alatt talán 2 hétre, ha jól emlékszem, de ő ebből nem kért - csak letagadja magát, vajon miért :DDDD??

Egyébként Kérdező, ehhez természetesen minden jogod meg van, nem vagy köteles az unokáidra vigyázni, nem te vagy a szülőanyjuk, apjuk - gyereket nem úgy kell szülni, h majd a nagymama beszáll és természetesen saját életetek is van (egyetlen pozitív gondolat volt az értekezésedben).....

DE: akkor a másik oldalt is tessék hanyagolni, ha nem lehet rátok számítani (amihez, ismétlem minden jogotok megvan), akkor a tökéletes nevelési elveiteket is tartsátok meg magatoknak - mert azt BEZZEG EGYFOLYTÁBAN ÉS KÉRDEZÉS NÉLKÜL ONTJÁTOK MAGATOKBÓL!

Emlékeztetőül itt vannak a saját szavaid:

"Ma ez már sokszor fordítva van: a mai szülők egy (nagy) része mindent megenged a gyereknek, (nehogy sérüljön a lelkük), és ezt várják el a nagyszülőtől is. Nos, én megmondtam, szívesen vigyázok a gyerekekre, de nálunk a mi szabályaink szerint kell viselkedniük. (Nem szedjük szét a házat, amivel már nem játszunk, elpakoljuk, nem viszünk be ennivalót a szobába, stb.) Tudják is, ezt otthon lehet, de a nagyinál nem. Mi bemegyünk a boltba, egy dolgot kapnak, utána viszont nem akarják az egész üzletet hazavinni, nincs sírás, hiszti. A szülőkkel megvetetnek mindent, ott bejön a "sírni kell, akkor megkapom" elv.

A gyerekek nagyon hamar megtanulják, kivel szemben mit engedhetnek meg maguknak.

Ezt a hosszú évek során munkám alatt tapasztaltam:).

Ja, és mielőtt megköveznének, csak halkan súgom, imádnak nálunk lenni."

MONDOD TE. Meghallgatnám azért a másik oldalt is, ha nem haragszol.

Minden szavadból süt az önnön tökéletességedbe vetett hit és a rosszindulat a menyed/lányod iránt (mivel természetesen TUDNI 100 %-ra nem tudom, de feltételezem, h te vagy az említett nagymama - ezért gondolom, h a menyecskét ostorozzuk épp :-).

Nem kell ez az önreklámozás, h te milyen nagyon jó pedagógus vagy, a magad házában azt csinálsz, amit akarsz, nem olvastam, hallottam még olyan elvetemült menyről, aki panaszkodta volna, hogy képzeljétek, milyen piszok ez a nagyi, nem hagyja, h az unokái az otthon látott és tanult rossz modorukat/viselkedésükett az ő házában is alkalmazzák.

Igen, értjük, hogy te szuper pedagógus vagy és mindent jobban tudsz, az unokáid anyja meg nem tud gyereket nevelni, otthon olyanok az unokák, mint a kismalacok, rendetlenek, mindenhol esznek, emberek közé, pláne üzletbe meg nem lehet velük menni, csak ha te ott vagy :DDDD. Jól elvagy magaddal, mit mondjak.

És mielőtt elkezdesz kioktatni, én is tudom, hogy a gyerekek gyorsan rájönnek, kivel mit lehet megtenni, az általános iskolai tagozatról átléptem az ovópedagógiaira, majd mikor befejeztem, végeztem hozzá felső tagozatos és középiskolai szakokat - mindegy mit. És tanítottam is több helyen, úgyhogy nemcsak neked van pedagógiai tapasztalatod (mit voltál szíves olyan nagyképűen odaszúrni a monológod végére), sőt, gyanítom, hogy vagyunk itt jópáran ilyen irányultsággal és munkával.

Én nem olyanoknak képzelem el a nagyikat, amilyeneknek te sztereotípan leírtad (fejkendő, egész nap sütögetés stb.), gondolom ezzel azt akartad sugallmazni, hogy te ennél emelkedettebb vagy, más dolgokra van igényed. Nem hiszem, h bárki is ezt várná el tőled - nem ettől lesz jó nagymama az ember, és ezt te is tudod, úgyhogy kár volt ilyen álszent mondatokat idecsempészned. (Kvázi téged be akarnak skatulyázni egy szerepbe, amiből te köszönöd szépen, de nem kérsz.)

Egyébként pedig nem tudok attól a benyomásomtól szabadulni, hogy saját magaddal beszélgetsz (27-es válaszoló pl.):

"Kérdező, én teljesen egyet értek veled. A nagyiknak lehetőség az unokákat szeretgetni, meg vigyázni rájuk, meg játszani velük, a szülőknek meg kötelességük. Alap esetben minden a szülők kötelessége, és örüljenek, hogy a nagyszülők levesznek a vállukról terhet. De ez legyen már lehetőség, és ne kötelesség."

Aha, amit ti AKARTOK!, ahhoz minden esetben jogotok van,sokszor az anya/apa jogainak rovására is, amihez meg nem fűlik a fogatok, azt kikéritek magatoknak és az legyen lehetőség ne kötelesség.

Így szokás a nyitott kapukat döngetni - amit ide leírtatok, azzal mindenki tisztában van, nincs a nagyszülőknek semmiféle kötelességük az unokákkal kapcsolatban, annyit segítetek, amennyit akartok, ha nem akartok, hát nem és kész - ezzel minden normális ember tisztában van, nem kellett volna leírni, mert így olvasva szerintem roppant visszatetsző!

Majd valamelyikőtök biztosan válaszol: Kérdező vagy inkább a 27es, végtére is, valami csoda folytán azt is milyen szépen meg tudta magyarázni a 29.-es hozzászólásában, hogy mivel is van gondja a Kérdezőnek :-)))).

Azután az ilyen emberek, ha valami miatt nem úgy zajlanak a találkozások az unokákkal, ahogy ők AKARJÁK, akkor azonnal kiabálják, h nekik az unokájukkal kapcsolatban mihez van JOGUK.