Ahol a szülők pénzügyi kultúrája eltér, ott ti mire gondoltok, amikor az egyik családtól “nem kaptok pénzt”, hogy ez ne fájjon?
Nem szeretnék olyan tanácsokat olvasni, aki nincs ilyen helyzetben. Elméletben én is tudom, hogy nem szabadna fájjon, le kéne …
Szóval tippeket szeretnék, hogy ki mire gondol, hogyan sikerült túllépnie ezen?
Mert a valóság azonban az, hogy fáj, hogy anyósomék ugyanúgy elvárják, hogy járjunk hozzájuk, időt szakítsunk rájuk, de miközben évente többször felújítják a 150 millió+-os házukat (nem elég nagy az ablak, nem jó színű a konyhabútor stb.) és van még két budapesti lakásuk, a férjem szülinapjára azt kapta, hogy meghívták egy 5000 forintos ebédre (engem is).
Vagy a baba születésére anyuméktól kaptunk pénzt (nem írom le mennyit, sokat), nagyimtól is kaptunk. Anyósom akart venni egy homokozót. Mikor mondtuk, hogy azt nem szeretnénk, mert nem tudjuk hova rakni, hanem vegyenek medencét inkább, akkor a gyerek első szülinapjára vette meg végül (nem nagy összeg 7000 forint, tök fölösleges volt eddig várni, ráadásul egy éves koráig csak a kádjában tudott pancsolni, mert nem nyár elején kapta meg a medencét így, már 200x megbántam, hogy ezt kértem és többször akartam venni egyet, csak ugye mi kértük, anyósom meg annyira komolyan vette, mintha egy autót kértünk volna. Vagy 40 fajtát küldött, hogy ez jó lesz-e, értékeléseket nézett és megrendelte onnan, ahonnan a legolcsóbb volt - és aztán vehettünk pumpát pluszba felfújni, mert ahhoz nem járt).
Vagy volt olyan, hogy a férjem szülinapjára kapott ajándékot amire ők hárman mentek, mert “a felújítás miatt nem volt pénz, hogy a nagyobb csomagot vegyék, ez a kisebb volt olyan árban”, és mikor felvetettük, hogy akkor mi kifizetjük a különbözetet, akkor kiderült, hogy váltani már nem lehet, mire nagy fanyalogva mondta anyósom, hogy akkor kihagyja, pedig neki erre többet nem lesz lehetősége, bezzeg nekem igen, mert még fiatal vagyok. (Végül nem mentem, igazán nem hiányzott az élmény, csak az esett rosszul, hogy a megkérdezésem nélkül döntöttek így és szerintük ez rendben volt, meg na, hogy ennyit nem érek meg se én se a gyerekünk, vagy így nem is tudom hogyan fogalmazzak).
És aztán akarnak kompenzálni, de az mindig olyan átgondolatlan és bunkó. Pl. terhesen koncertjegy az első sorba. Vagy három hónapos iszsz baba mellett, akire addig sose vigyáztak, színházjegy, ami úttal együtt 3-4 óra jó esetben, mikor mondom nem tudunk elmenni, akkor mondják, hogy vagy fejjek (ami sose ment, de ezt nem hiszik el) vagy tápszer. Mikor nem megyünk, akkor sértődés. Vagy most anyósom egyik ruháját kaptam névnapomra, amit ő sosem hordott és esküvőre vett. Lehet egy drága ruha, de nagy is rám, a fazon sem jó és a szín sem áll jól.
Vagy másik szülinapi buli. Anyósom kitalálja, hogy azt kapjuk, hogy meghívnak minket meg a lányunkat enni, mi mondjuk, hogy de ugye mi szerveztük le az éttermet, majd mi fizetjük. Mindenki korábban ér oda, mint mi, így előtte felvilágosítják anyumékat, hogy az az ajándék, hogy mindenki fizeti a saját részét, plusz a mienket szétdobják kb. 25 felé (akik ott vannak). Szóval mi meghívtuk anyumékat, akik mikor megérkeznek az étterembe, közlik velük, hogy be kell szállniuk az anyósom által kitalált ajándékba nekik meg a többi meghívott rokonnak is. (Végül anyumék kifizették az egészet, mire mi mentünk fizetni és azt mondták ez az ajándék. Persze nekik is rosszul esett, hogy anyósom annyit nem mondott, hogy a ti részeteket szintén kifizetjük, pedig anyumék tök sokat segítettek nekik korábban olyan dolgokban, amivel több százezret spóroltak).
Ugyanakkor ezeken az ajándékozásokon/anyagiakon kívül rendben vannak anyósék. Most, hogy nagyobb a gyerek többször vigyáznak rá, azt csinálják, amit mondunk (pl. bár nagyon szeretnének nem raknak ki róla facebookra képet), lehet rájuk számítani, ha baj van.
Csak amikor van egy-egy ilyen húzásuk, azok (azt gondolom valahol jogosan) fájnak, és valahogy nem tudok túllépni rajtuk.
Szóval, ha van tippetek, akkor szívesen venném, hogy ki hogyan dolgozza fel ezeket, ahol nem rossz a másik, de neked folyton a tyúkszemedre lép és mint a fenti lista is mutatja (és nem írtam le mindent), elég változatos, tehát hiába próbáljuk megbeszélni, mert szerintük ezek rendben vannak, próbálják kerülni, amiről szólunk, de nem érzik min bántódunk meg így újra és újra belelépnek valamibe.
#43 Ezt teszem, mert nem bírom a fillérezést, az esetek 90%-ban mi fizetünk. Néha felajánlják, hogy visszahívnak, nem akarom azt mondani, hogy nem. De egy óriási gesztus, általában névnaphoz/szülinaphoz/évfordulóhoz kötik. Ha meg nem fizetjük mi ki, akkor megy a fillérre elszámolás. A fagyira az egy üveg kólára. Jó fizuból, két kiadott budapesti lakással? Ez tényleg nem érződik neked gáznak? A saját gyerekednél meg a menyednél?
Nem szólnék egy szót sem, ha azt hallanám vissza következő alkalommal, hogy figyelj ezt most kifizetjük mi, nem azt, hogy most akkor fizetjük mi a saját részünket, de én azt látom, hogy beszállunk az ő ajándékaikba, kifizetjük a fogyasztást és aztán dönthetünk, hogy most olcsóbban megyünk nyaralni vagy kevesebb megtakarításunk lesz. Anyósomék járnak hetente étterembe, nyaralni kétszer voltak idén, átfestették a nappalit, kirakták a nappali bútorokat és vettek újakat, de arra nem volt pénz, hogy 40.000 forintból meghívják a szüleimet az étteremben (azokat a szüleimet, akik nekik tök sok mindent elintéztek, hogy spóroljanak egy csomót anyagilag).
válasza:#49 Még némi megerősítési torzítás is befigyel.
Hiába írják 50-ből 49-en azt, hogy baromira nincs igazad, te kiragadtad azt az egy választ, ami megerősít a tévképzetedben, és most igazolva látod a feltételezésedet.
Csak azt nem értem, miért írtál ki kérdést?
Meg azt nem értem, hogy te ilyen "logikával" hogy tudsz IT területen érvényesülni?
válasza:Ott a hiba, hogy nem fogadod el őket, olyannak amilyenek. Zsugori, kapzsi, antinagylelkűek a férjed szülei. Soha nem fognak megváltozni, nekik ez természetes. Valószínűleg mindig így volt ez, ezért örül a legkisebb apróságnak is a férjed, mert régen vélhetően ennyit sem kapott. Ennek ellenére lehetnek kedves emberek, meg írod is, hogy a pénzügyi kultúrát leszámítva semmi gond nincs velük. Hát fogadd el végre őket így! Neked is könnyebb lesz, mint folyton számolgatni, és mérgelődni.
Különben nem egyedi eset, az én baráti körömben is van több ilyen. Az egyikük a közös programokon mindent fillérre kiszámol, persze azt nem bánja, ha valaki meghívja. Viszont otthon meg százezreket (!)elver informatikai kütyükre. Félelmetes. Ettől még szeretem, hiszen a barátom.
A másik meg a parkolójegyekkel van megáldva, 200-300-500 forintokért képes többször fordulni, km-ekre (!) megállni, csak hogy ne kelljen fizetni. Én csak röhögök rajta, azt hittem, ez nem tud fokozódni, de most a visszaváltós flakonnal van megáldva, úgy gyűjti, mintha milliók forognának kockán. Ezzel szemben iszonyú mennyiséget költ ruhára. Döbbenet.
Vagy a minap volt a rádióban téma, beírt egy hallgató, hogy a szülei visszakérik a felnevelésére elköltött pénzt. Ők kiszámolták, és már nem emlékszem pontosan, hogy mennyi, de több 10 millió. Eddig ez viszi a prímet anyagiasság tekintetében.
Fogadd el őket ilyennek, és állj te is így hozzájuk. Ez a düh, és szorongás nem tesz jót.
válasza:"Lehet tényleg az hiányzik, hogy nem értem miért nem akarnak semmilyen anyagi dologgal segíteni minket."
Lehet, azért, mert nem vagytok rászorulva?
Vagy mert normális körülmények között a nagyszülőnek nem az a feladata, hogy pénzelje az unokát?
"Nem azért, mert rászorulnánk."
Hanem azért, mert te szélsőségesen anyagias vagy, ráadásul egocentrikus is, és neked az az elképzelésed, hogy majd mindenki téged, meg a kölykeidet pénzeli.
"hanem egyfajta gesztusként"
Az a legnagyobb baj, hogy te pont a gesztust nem tudod értékelni. Számtalan ajándékot kaptatok, ti is, a gyerek is, de te mindegyiket csak becsmérled, mivel az nem valami nagy összegű pénzadomány. Te nem gesztust akarsz. Te pénzt akarsz. A te szótáradban a gesztus jelentése: nagy összegű pénz.
"És fáj amúgy azt is látni, hogy a férjem ennek örül"
Na, csak kibújt a szög a zsákból. Még az is fáj, hogy valaki nem számító és anyagias. Még az is fáj, hogy a saját férjed boldog.
"Mert én csak azt látom, hogy nem volt hova rakni a mosogatógépet és megkaptuk mi."
Tudod: ki is dobhatták volna. Fel is tehették volna Vaterára, és eladhatták volna. Amiből tudod, mi lett volna? Pénz. Lehet, hogy nem annyi, amennyi neked az elvárásod, de bizony pénz lett volna belőle. Ehelyett inkább nektek adták.
De amúgy felesleges írni, mert megérteni nem fogod, az érzelmi szinted az valahol a molylepke és a pénztárgép között van, te tényleg csak az ATM-ek nyelvén értesz. Tök felesleges érzelmekről hadoválni, mert az egyetlen érzelem, amit ismersz, az a pénz szeretete. Empátiád semmi, az érzelmi neveltetésed elégtelen. És a legszomorúbb, hogy ahelyett, hogy te igyekeznél egy kicsit jobbá válni, még lenézed, meg szidod azokat, akik nem ilyen pénzsóvárak.
válasza:Jaj, 54-es, azért ennyire ne toljátok már túl, hogy jaj, de jófej dolog a szülőktől esküvőre(!) használt mosogatógépet kapni, merthogy el is adhatták volna. Aki szerint ez normális dolog, annak a fejében is baj van.
Értem én, hogy most nagyon osztani akarjátok a kérdezőt, de csak magatokról állítotok ki szegénységi bizonyítványt azzal, hogy sok itt felsorolt "sérelmet" normalizáltok.
Most komolyan, ti a saját gyereketeknek is a használt mosogatógépeteket adnátok lagzira, ezt el tudjátok magatokról képzelni, meg hogy tele vagytok pénzzel és 1 évig ültök rajta, hol olcsóbb az unokának a medence, meg nem hívnátok meg a gyereketek párjàt programra, miközben telik rá? Ti komolyan ezeket megcsinálnátok, hogy normálisnak tartjátok🍆
válasza: válasza: válasza:#52 Azt gondolom jó ideig kérdeztem vissza, hogy oké hívhatunk anyagiasnak. Ha esetleg meg tudod mondani, hogy te hasonló helyzetben mire gondolsz, mit érzel, mit mantrázol, már beljebb vagyok, mintha diagnosztizálsz és felcímkézel.
Addig meg, amíg hasznos kommentek is jönnek, akár vitatkozhatok is, mert nem érzem találónak. Ugyanis anyósékon kívül SENKIVEL nem zavar, náluk is főleg azóta, mióta egy használt mosogatógépet adtak nászajándékba (ami szerintem bocsánat, de irtó gáz, mert igen az a mosogatógép 30.000 forintotért kb. Amiből nem jött ki három főre (a férjem 25 éves öccsével) a vacsorájuk. Amit mondhat bárki bármit én gáznak tartok, ha amúgy utána mentek a mi nászutunkkal egyszerre nyaralni egy millió forintért. Mert igen, a legtávolabbi ismerősnek is, ha nem okoz gondot kifizetem az esküvői vacsorát.
Vagy amikor nem volt pénz rám. Meg a szüleimet már hàromszor! megbántották a filléreskedésükkel, mióta együtt vagyunk a férjemmel. Vagy a lányomnak hónapokba telt, mire az Ali expresszről rendelt szerencsétlen medence megérkezett, mert ez “300 ft-tal olcsóbb volt” és aztán ment az elmélkedés, hogy “de ha ezt most odaadjuk, akkor mit kap szülinapjára?!” (Ami augusztus), miközben mióta van kánikula, májustól? És mire kértük ezt a vackot? Születésére, mert úgyis egy éves kora előtt kell, de akkor felújítottak, ezért nem tudták megvenni, de ők megveszik.
Lehet anyagias vagyok, de szerintem egy vacak pár(tíz)ezer forintos tétel miatt, ha nem számít, nem szabadna fájdalmat okozni másnak. Én ezt érzem, és ha ettől szerinted anyagias vagyok, akkor az vagyok. Ezt örömmel vállalom és a másik irányban is, mindig barátnak/havernak kifizetek ennyit bármelyik esküvőn és rakok félre a gyerekemnek, unokámnak, hogy legyen mivel elindulnia az életben.
Aki normális választ írt annak köszönöm! Az elemzéseket azt hiszem nem olvasom tovább van jobb dolgok is. Ha valaki tud tanácsot adni azt szívesen veszem.
válasza:Nem olyan régen még az volt az illem, hogy nem illik szólni, nehogy megsértsük a másikat, még akár családon belül se, úgyhogy igen, az emberek országszinten puffogtak magukban, de nem sértettek meg senkit az eredeti elképzeléseikben.
Ma már ez fellazult, de pl még engem is ebben a szellemben neveltek, pedig messze nem vagyok még 60 éves.
Mi, a kérdezővel, meg még oly sokan, akiket így neveltek, még 2 világ közt állunk, hogy tökjó dolog, hogy már szabadabban megmondhatjuk, amit gondolunk, de még nem tudjuk, hogy mikor, és inkább továbbra se sértünk meg senkit.
Ez van, ezzel a károgók nem tudnak mit kezdeni, régebben ilyen világ volt.
Gondolom, a károgók fiatalok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!