Került már valaki más kultúrájú családba? Hogy küzdötte le a különbségeket? Én most arabokkal élek, és nagyon nehéz, pedig segítőkészek, mi könnyíthet a dolgon?

Egyiptomiak. Az a nehéz, hogy gyakorlatilag gyerekként kezelnek: ha el akarok menni, hova megyek, kivel megyek, mikor jövök. Mindig mosolyognak, nekem is azt kell. Tegnap kiborultam, elsírtam magam, ők nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Az apuka láthatóan butának tart, holott csak annyi a probléma, hogy alig töri az angolt, így a felét se érti annak, amit mondok. Mondjuk most már nem is erőltetem. Meg persze nyilván ez abból is fakad, hogy nő vagyok, ráadásul huszonéves. Plusz a kajától már teljesen odavan a gyomrom, minden iszonyú zsíros. Bár ez legyen a legnagyobb problémám :)

Én másfél évet fogok velük tölteni, de nem tudom, hogyan. Leginkább azzal van baj, hogy nem nagyon akarják, hogy egyáltalán kimenjek a lakásból. Így olyan érzésem van, mintha egyszerűen nem lenne életem...

Alkalmazottjuk vagyok, a háztartás körüli dolgokat segítem, meg ahova kell a magyar nyelv. Egyelőre Magyarországon vagyunk, de majd talán megyek velük Egyiptomba.

Na például ez is fura, mondtam hogy még nem tudom, megyek-e, mert hát elég veszélyesnek tűnik ott a helyzet. Erre azt a választ kaptam, hogy nem is veszélyes, merthogy itt is láttak olyat, hogy a felháborodott devizahitelesek betörték egy bank üvegablakát. Hát szerintem ez nem egészen az a kategória, amikor a katonaság a saját honfitársait lövi éles lőszerrel, de ezt sem értik. Az ilyen és hasonló dolgok teszik nehézzé az egészet.